Én már több ízben kísérletet tettem arra, hogy megírjam a családomat – sose sikerült, mert mindig úgy éreztem, túl sok, de hát nem tehetek róla, ez egy ilyen túl sok család. Tegnap este például fél tízkor a Repülő Kutató bedugta a sütőbe karamellizálódni a fügét, mi rágyújtottunk egy sörre, poétikus disznószarszag lengett át a kerítésfalon a szomszédtól a húgom levenduláival keveredve, tücskök cirpeltek, és versenyt csapkodtuk a szúnyogokat, közben meg disszertációs témavezetőkről és gregorián kéziratokról beszélgettünk. Mivel kiderült, hogy ki kellene állni a nádasba Emesével, hogy a sógorom a garázsba állíthassa a kocsiját, mert úgy tudja legjobban bepakolni az orgonát, a húgom megnyugtatott mindenkit, hogy ő simán ki tud állni, már teljesen megszokta hátrafelé az ötven métert a két fal között, bár persze kezdetben nekimentek ennek-annak, de most már jól megy, nyugi. És zumm, ki is állt azonnal, mi pedig kihurcoltuk a kamrából a szivacsdarabokat, amiket a szétszedett orgona alá-fölé kell bedugdosni a kis zöld szappanosdobozba, a lábunk előtt védett varangyok ugráltak ide-oda, anyám meg elmesélte, milyen volt az, amikor Téglás Jocó, az amorózó, belehajtott Kézdivásárhelyen a szökőkútba, mert elromlott a motoron a fék, és úgy emelkedett ki a békanyálból, mint maga Poszeidón, telezsinórozva zöld nyákkal, a gyógyszerészkisasszony pedig, akinek udvarolt, ott állt lebőgve.
Ma mindenki szétbogárzik mindenfele, mi haza, a húgom anyámmal és a két nagyobbik töpörtyűvel Sepsiszentgyörgyre, a sógorom meg a kis zöld szappanosdobozzal és a szétszedett orgonával Budapestre, mert a héten a Mátyás-templomban koncertezik. A távozás káosza mindent betölt, pedig a gyerekek még a nagyszülőknél vannak, és a Repülő Kutató, akinek a kocsija a nádasban van, elment egyet sétálni a városban, de mindenhol csomagok, táskák, zacskók, szütyők, hátizsákok és batyuk, a húgom pedig ennek a közepén éppen levelet ír a grafikusnak, hogy a panzió honlapján a névhez nem kér kiskapitálist, a minuszkulák barnák legyenek, a “Z”-t pedig itt ezen a csatolt kéziratoldalon találja meg, nü, az alsó sorban.
Fene tudja, még ültem volna egy kicsit ebben a barátságos kis bolondokházában.
kingha
2016/07/19 at 09:57
köszi – kellemes kikapcs volt ez a poszt. az érzés meg nagyon ismerős. nagyon nagyon ismerős.
kandiko
2016/07/19 at 11:35
excellent 🙂
csilla75
2016/07/19 at 17:34
A füge meg odaégett?
mák
2016/07/19 at 17:46
Ugyan. 🙂 Csodafinom lett. Akkora nagy fügék voltak, hogy másfél órán át karamellizálódtak a sütőben.
csuhai
2016/07/19 at 18:38
Karamellizálódni. Kész.