Legyünk realisták, ezt biztosan nem veszem fel munkába, esküvőre, kiállításmegnyitóra (bár ez a kiállítás jellegétől függ), igazolványfotózáshoz meg efféle helyekre, ahol viszonylag kulturáltan kell megjelenni. A harmincakárhány fokos melegben itthon fityegni, boltba átszaladni, estefelé elmenni sétálni viszont tökéletesen megfelel. (Mint már annyiszor mondtam, a bolondok városában lakom.) Az anyag egy rendkívül kellemes lenge pamut, jól szellőző, jó nedvszívó, az csak mintegy mellékkörülmény, hogy a mintája nyolc napon belül gyógyuló retinabántalmakat okoz.

Mivel, mint az előző posztban is bemutattam, a huzat két oldala különbözik egymástól, kézenfekvő megoldás lett volna, ha a rózsás részét ignorálom, és csak a csíkossal foglalkozom, de abban hol lett volna a poén. Ehelyett inkább egy olyan szabásmintát kaptam kézbe, amely eleve kétféle anyag bevonásával kalkulál. Nem ez az első alkalom, hogy ezt a szabásmintát használom, az alábbi három holmi is ezzel készült. (Jé, nem is realizáltam eddig, hogy tavalyelőtt milyen sötétre volt festve a hajam.)

Igen, ezek is itthonfityegésre lettek tervezve. Nagyon praktikus szabásminta ez, eddig csak egyetlen dolgot hiányoltam belőle, a zsebeket. Na akkor most ezt is pótoljuk.

Mindenekelőtt kiszabtam a részeket: csíkosból az ujjakat, a nyakkivágására a ferdepántot (ez nem rugalmas anyag, úgyhogy valóban szükség volt ferdepántra), a kaftán aljára pedig egy arasznyi széles szegélyt, hogy kevésbé látsszon esetlegesnek a kétféle anyag szerepeltetése. A rózsásból az elejét-hátulját meg az oldalvarrásba illeszthető zsebeket szabtam ki – kicsikét nagyobb macerával járnak, mint a ráilleszthető zsebek, de azok csak tovább növelték volna a mintakavalkádot, ez meg igazán nem hiányzott.

Ennek a szabásmintának eléggé kézenfekvő, bár kissé váratlan az összevarrási folyamata: előbb a fél ujjakat kell beilleszteni az elejébe meg hátába. Én az eltisztázás után keskenyen le is tűztem a rózsás anyagon, hogy szépen kifeküdjön a varrásvonal.

Ezután varrtam össze felül a vállvonalon és az ujjakon az elejét meg hátulját, szintén letűztem,

majd bejelöltem, hová kerüljenek a zsebek, és a zsebnyílások kivételével az oldalakat is összevarrtam. Előbb a jobboldalit, mert az aljára a szegélyt egyetlen nagy csíkban akartam felvarrni, majd a az alsó csíkos szegélyt (ezt is eltisztáztam, letűztem), végül a baloldalit is. Külön-külön bevarrtam a zsebeket az elejébe és a hátuljába,

aztán összevarrtam a zseb két részét. Bevallom, ezek voltak életemben az első varrásvonalba rejtett zsebek – innen tanulgattam, hogyan kell.)

Visszahajtással elszegtem és eltisztáztam az alját meg az ujját. És végül felvarrtam a nyakkivágásra a ferdepántot.

Ma pedig ebben fogok itthonfityegni, és némi rendet teremteni a varrószobában, mert tíz percig kerestem ezt a nyavalyás szabásmintát. Jelzem, még mindig maradt ebből a paplanhuzatból ennyi

szóval nincs ennek vége itt. Ha esetleg beleunok a rendrakásba, még visszatérhetek hozzá…