Ma viszonylag emberi időpontban kell elpályáznom hazulról, a parodontológus felhívott, hogy fél tízre menjek inkább, ha tudok. Naná, hogy tudok, csak délután kettőkor lesz a pepszi-szigorlat. Ez persze azt jelenti, hogy éppen olyan nyavalyás napom van ma is, amikor két programom van, elegáns távolságban egymástól, de annak semmi értelme, hogy a kettő között hazajöjjek, mert rögtön fordulhatnék is vissza. Mindennek örömére természetesen megint felébredtem háromkor, de úgy, mintha gongot ütöttek volna meg a fülem mellett, aztán csak ötkor aludtam vissza, és arra ébredtem, hogy Brexit. Ez a hét is jól végződik.

Tegnap a felvételim igen érdekesen alakult, fogalmam sincs, felvettek-e – sőt, valójában most már arról sincs fogalmam, akarom-e, hogy felvegyenek. Ez is olyasfajta felvételi beszélgetés volt, ami után az ember még hosszan gondolkodik, hogy vajon itt most az elszántságát tesztelték-e, vagy tényleg inkább seprűs szempillájú friss végzősöket szeretnének látni a doktori képzésen, akik még zöldek és alakíthatók, nem pedig öregek, bogarasak és nagyszájúak. És hát nyilván utólag tudná az ember a legjobb válaszokat adni a feltett kérdésekre, nem pedig akkor, amikor felteszik azokat. A beszélgetés rondószerűen vissza-visszatért arra, hogy nekik nem tartozik a profiljukba a kisgyermekkori nevelés, miért nem inkább az ELTEre megyek, mire is én mindig azt válaszoltam, hogy azért, mert nevelésszociológiát akarok tanulni, az pedig a profiljukba tartozik. Meg hogy eddig én nem foglalkoztam pedagógiával (ja, éppen ezért gondoltam, hogy ideje lenne), és egyébként is olyan szép publikációs jegyzékem van, amiben sehol sincs pedagógia (ja, éppen ezért annak is ideje lenne). Mindent összevéve arra nyilván nem számítottam, hogy vörös szőnyeget terítenek elém, de az általános fanyalgás és a kiérezhető “cipész maradjon a kaptafánál” mentalitás kissé meglepett. Mondjuk nem én voltam az egyetlen, akitől azt kérdezték, miért nem valahová máshová felvételizik, szóval nem vonnék le a kimenetre nézve igen határozott következtetéseket. (Hé, én is a felsőoktatásban dolgozom, és tisztában vagyok azzal, hogy ha egy doktori iskola nem vesz fel kellő számú hallgatót, előbb-utóbb lehúzhatja a rolót, ennélfogva hozott anyagból kell dolgozniuk, és nem dobhatnak ki mindenkit. Ráadásul az egy évvel megemelt kötelező képzési időszak miatt meg is csappant a jelentkezők száma, szóval nem csak hozott anyagból kell dolgozniuk, de kisebb merítésből is.) A maga sajátos módján azért, ismerjük el, egészen mókás, hogy éppen azért vagyok gyanús, mert nem muszájból akarom ezt megcsinálni, hanem csak passzióból.

Mindenesetre most várunk. Ha felvesznek, pályafutásom legbonyolultabb és leghosszabb zsonglőrmutatványa lesz soron, négy helyszínnel és két különböző órarenddel; ha viszont nem, akkor megkönnyebbült sóhajjal hátradőlök, és kidolgozom egy főiskolai varrószakkör pontos programját. Esztétikus, tartós, multifunkcionális szemléltető eszközök készítése kezdőtől haladóig, hogy minden erre vállalkozó egy csinos kis csomaggal indulhasson majd munkába. Afféle óvodapedagógusi kelengye.

Hiába, én vagyok a Tetovált Hölgy, és addig nem nyughatok, amíg nem lesz más is éppolyan tetovált.