RSS

3/262 – Hogy a kese lúnak

19 máj

Az életem olyan, mint a Knorr, mindennap új varázslat. Ezt az aranyköpést sajnos nem én találtam ki, de attól még igaz. A tegnapi napra például az jutott, hogy a tavaly kifejezetten kényelmesnek bizonyult, abszolúte problémátlan, vaterás Clarks lakkcipő tönkreverte a lábam, és nem is csak úgy lájtosan ám, nem. Miközben a posta felé mendegéltem, lassan fájni kezdett a sarkam, de úgy, mint a “Megyen egy gyalogút Mátészalka felé” című klasszikus állítja a kese lú kifolyott szeméről, “eeelőször a zegyik, aaaztán mind a ketőőő”. Nem fájt nagyon, úgyhogy csak némi morgással nyugtáztam az egészet, hurrá, itt a nyár (még ha nem is látszik), cipők törik a lábamat, minden a régi.

És aztán beértem a postára, ott meg kiderült, hogy ugyan csak hárman állnak előttem az ajánlott küldemények átvételénél, de egyikük legalább másfél tucat értesítőlapocskát szorongat a kezében, úgyhogy unalmamban lepillantottam, haddlám mi van a sarkammal, és akkor majdnem elájultam. A vér úgy folyt befelé mindkettőről a cipőmbe, mint Hamupipőke mostohatestvéreinek, kurvaélet. A harisnyámnak persze pusztán csak a vicc kedvéért semmi baja se lett. Juteszembe, messzeföldön híres lírai munkásságom iksz darab önsajnálattól csöpögő ars poeticája közt van egy olyan is, amelynek pár sorában némi Szilágyi Domokos- és József Attila-parafrázissal arról énekeltem, hogyaszongya: “Már régen beletört a lábam a harmincnyolcas félcipőbe,/ de sebaj, kiöntöm a vért, és továbbmegyek. Egyelőre,/ ha saját igazam motyogtam,/ még nem vágtak túl sokszor szájon -/ az ütést úgyis jobban állom,/ mint ha ölelnek.” Nos, enyém a balhé, magamnak költöttem, pedig ez az első alkalom, hogy közönség elé kerül, de mindegy, az asztalfiókból is megy a vuduzás. (Legyetek olyan kedvesek, és szóljatok rám, hogy hagyjam abba költészetem idézgetését, ide úgyis a narancssárga csíkos kardigánom meg a katicás nyakláncom miatt jönnek az olvasók.)

Száz szónak is egy a vége, ma megint csizmanap, abban legalább nem látszanak a ragtapaszok. Egyúttal vizsganap és kocsmanap is, szerencsére ebben a sorrendben, nem pedig fordítva. Természetesen mindegyik program más városban van, úgyhogy ma is megjárom a hadak útját meg a Bermuda-háromszöget: délelőtt vizsgáztatok Esztergomban, este meg alkoholizálok a barátnőimmel Budapesten. Ez utóbbi program persze különösen annak függvényében pofás, hogy holnap ismét vizsgáztatok Esztergomban, de amúgy is öreg vagyok és rozzant, alkoholfogyasztási ingerenciám minimális, dógom pedig annyi, hogy keményen erőt kell vennem magamon, ne hurcoljam magammal kocsmába is a laptopot. Egy partiállat vagyok, nem vitás.

3.262

Mellesleg ez az a fekete ruha, amiről a Repülő Kutató rögtön a saját temetésére asszociált. Hátizé. Ugye tényleg egy piszok dög vagyok, akinek kapával kéne megtépni a száját, ha megkockáztatom, hogy arra az alkalomra mégiscsak valami kacérabbat kéne felvenni, lehetőleg kis fátylas kalappal? Mindenesetre, ha már ilyen szépen eszembe jutottak a kalapok, feltettem egyet, hátha ettől legalább kisüt a nap. A Repülő Kutató pedig jobban teszi, ha életben marad, és reszketni méltóztatik.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/19 hüvelyk tavasz

 

8 responses to “3/262 – Hogy a kese lúnak

  1. kingha

    2016/05/19 at 08:41

    hát ma én is meg fogom ölni a lábfejem a csinos cipőben … és már érzem előre a véres sarok fogszorítós érzését. hogy menni kell. és igen, éljenek a csúcsforgalomra szervezett esküvők!

     
    • mák

      2016/05/19 at 13:49

      Erre csak azt tudom roppant intelligencsen válaszolni, hogy “nyaff”. 😦

       
  2. Nat

    2016/05/19 at 09:32

    A kalap remek. 🙂 A napsütés előidézéséért pedig külön köszönet!

     
    • mák

      2016/05/19 at 13:49

      Sajnos eddig tartott a hatás, már ismét ború van.

       
  3. csilla75

    2016/05/19 at 18:05

    “Az Öreg Székely mondja a feleségének: – Asszony ha valamelyikünk meghal én beköltözök a városba.” 🙂
    És hogy jutottál a postától haza?

     
    • mák

      2016/05/19 at 20:42

      Szégyenkezve vallom be, de taxival…

       
      • csilla75

        2016/05/20 at 06:29

        Ezt a szégyenkezést nem is értem. Mezítláb mégse mehettél, egy véres sebbel a lábadon. Vagy mint a kis hableány…

         
        • mák

          2016/05/20 at 08:12

          Olyan, khm, sportszerűtlennek éreztem a dolgot. 😀

           

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: