A verkli újabb fordulatszámra kapcsolt, mintha eddig nem lett volna elég: megindult a záróvizsga-tevékenységek sora, az ember folyton halálsápadt végzősökbe botlik, akik több tonna szemléltető eszközt hurcolnak magukkal (tavaly az egyik hallgató egy fél dzsungelt tolt be krepp-papírból legyártva a középcsoportosokhoz, nem vicc). Tavaly összesen tizenkétszer mentem el megnézni, hogyan produkálja magát az ifjúság, ebből idénre csak négy sikerül, sic transit gloria mundi, fene ebbe az órarendbe. A kedd meg a csütörtök nyomorúságosan kiesik, pedig ebben a félévben szégyenletesen elhanyagoltam az ovibajárást is, egyszerűen nem volt hol, mikor és hogyan. Még ezt a négy záróvizsga-tevékenységet is csak úgy sikerült beleszuszakolnom a hetirendembe, hogy szerdánként lóhalálában vágtázok vissza órát tartani. Ráadásul jövő pénteken megint nálunk a Kazinczy verseny országos döntője, és javaslatokat kell tenni a kötelező szövegre, úgyhogy tegnap éjfél körül Kosztolányi-miniesszéket olvastam fel a macskáknak egy stopperórával. Inkább ne gondoljatok bele.

És mindehhez a mai napra Esztergomba esőt, villámokat és nyárias kilenc fokot jósolnak celziuszban. Grr.