Huszonévvel ezelőtt a húgom nagy előszeretettel énekelgette ezt a dalocskát (a mellékelt linken kotta meg szöveg, ha valakinek szintén kedve támad énekelgetni. Sajnos használható felvételt nemigen találni hozzá. Az oldalon ugyan van egy mp3, de az egy nem túl jó koncertfelvétel Bledből, az “Early in the morning” úgy 6:20-tól hallható). Nem mondom, hogy minden alkalommal eszembe jut, amikor hajnalban felkukorékolok, de ma három után, amikor már a fogamat mostam, speciel olyan hangosan szólalt meg a fülemben, hogy fejest ugrottam az internet bugyraiba, nem találom-e meg valahol. Mint fentebb is látható, felemás eredményre jutottam. Cserébe viszont felfedeztem az Etno HISTeRIA fesztivált, úgyhogy igen jóleső zenés hajnalom volt.

Azt például simán el tudnám képzelni, hogy én is ott üldögélek valahol egy kellemes szlovén vakondtúráson, és ezt hallgatom:

Sose voltam valami nagy fesztiváljáró, az olyan helyeken általában tömeg van meg horribilis állapotú vécék, de ez most hajnalban annyira csábítónak látszott, hogy elálmodoztam arról, valamikor felkerekedem a húgommal együtt, otthon hagyunk kutyát, macskát, gyereket, férjet, bepakolunk két kicsi hátizsákba, és elmegyünk Szlovéniába fesztiválozni egyet. Már olyan szépen láttam magam előtt azt is, amint ott ülünk egy vakondtúráson, a kezünkben egy-egy Zlatorog, a nap éppen megy lefelé, és velünk szemben valaki már fél órája improvizál nagy átéléssel egy didzseridún.

Aztán persze sóhajtottam egyet, szépen becsomagoltam az aktuális álmodoznivalót, és feltettem ezt is a polcra az összes többi “nem megvalósíthatatlan, de azért valahogy sose megvalósítható” terv mellé. Eligazgattam a sarkait, hogy beférjen a “két hét Oléron szigetén, csak úgy” meg a “bejárni lakókocsival Csehországot” mellé, aztán visszaültem a kanapémra, és mivel még mindig csak fél öt volt, legalább kilakkoztam a körmöm.

Amúgy, ha nem lenne ma ilyen bús esős-szeles idő, elmentünk volna Tahitótfalura megnézni, mit értenek ott “Szent György napi vásár és jószágkihajtás” alatt, de így inkább kihagyjuk a sáros birkákat meg a töki pompost, és ehelyett újabb szöszmötenapot tartok a színes anyagficlik között. (És ezzel lényegében mindent elmondtam a  “nem megvalósíthatatlan, de azért valahogy sose megvalósítható” terveimről is. Hogy a túróba jutnék el Csehországba lakókocsizni, Oléron szigetére napozni és Szlovéniába fesztiválozni, ha elég egy kis szél meg eső, és már két falura innen se megyek el?)

Különben meg, most jövök rá, a múlt hét végén elpacsáltam a számozást, a francba. Most javítgathatom át a címeket…