A mai napot is itthon kushadom végig, amint azt a mellékelt ábra mutatja; kivéve, ha délutánra elég kegyes lesz hozzánk az időjárás, és a család megtarthatja végre azt az eredetileg péntekre tervezett szalonnasütést, amit részben a Repülő Kutató megérkezésének ünnepéül, részben meg a tavaszi gallyazás maradékainak eltüntetéséül szántak.

A Repülő Kutató amúgy még mindig jetlagtől szenved, amit én abszolúte megértek, az első amerikai utam után ’94-ben két hétig szívtam az átállással. Mivel akkoriban még minimális lehetőségem volt éjszakánként arra, hogy valami agyzsibbasztóval és koncentrációt nem igénylővel mulattassam magam, maradt a (ha jól emlékszem) TNT nevű adó, ami afféle finom-közepes fekete-fehér filmeket vetített, az én jetlagem idején ráadásul az összes olyan nyavalyás filmet, amiben Ronald Reagan játszott a harmincas évek végén. (Mondanom sem kell, hogy nem emlékszem semmire, de megkockáztatnám, hogy nagyjából az összes fogkrémreklám ifjú hülyék egyenruhában lébecolásáról és csajozásáról szólt. Tán még énekeltek is bennük, Seregek Ura.)

Én ma nem vagyok valami nagy dobás, úgyhogy kaptok bónusz macskafotót is.