RSS

3/204 – Hullámvasút

22 Már

Tegnap kábé háromnegyed tizenkettőkor, amikorra egy óra munkával ugyan, de lényegében minden fájdalom nélkül gatyába rázták mind a két felső metszőfogamat, és szebbek lettek, mint az elmúlt tíz évben bármikor, egészen pontosan tisztában voltam azzal, hogy ez a csúcspont, innen már csak lefelé fog menni minden. (Pláne hogy azzal kaptam meg a parodontológus telefonszámát: ne ijedjek meg majd attól, amit mond, de mindenképpen keressem meg.) Kicsit még próbáltam elodázni a lefelé tartó spirált azzal, hogy végigsétáltam a belvároson, élveztem a napfényt meg a turitnyák csivitelését, és ábrándosan vettem magamnak három hupiszínű pashmina sálkendőt, de hiába, a lejtőn rohadt nehéz megállni, kérdezzétek csak meg a fizikusokat, nekik erre még külön egyenleteik is vannak.

Mindenesetre úgy gondoltam, ha már beleálltam az orvoslátogatásba, vigyük el Pocit meg csúnyácska körmeit is a dokihoz. Ez, Claudius, hiba volt. Eleve szívszorító jelenet egy macskatartó számára, amikor egy ciculi rádöbben, hogy most már akármit is csinál, bele fogják dugni a dobozba, így hát szánalmasan lelapul, nagy és riadt szemekkel néz, meg kis cérnahangon elnyikorogja magát. Másrészt viszont az alatt a fél óra alatt, amíg arra vártunk, hogy felszabaduljon valamelyik doki meg valamelyik kezelőszoba, behoztak egy halott macskát és kivittek egy halott kutyát, hát ez egyikünknek sem hatott jól a hangulatára. Poci ráadásul mostantól egy hétig reggel-este gyógyszert is kap majd – mit ne mondjak, ez sem lesz csupa móka és kacagás. Ma reggel is megvívtuk harcainkat, volt itt minden testedzéstől kezdve szánalmas nyikorgásig. (Azután persze elbújt valahová, és ott csendben utál engem.)

Viszont most éppen masszázsra megyek, és tegnap este előkerült a masszőzöm egy hete eltűnt macskája is (a fél város ki volt plakátolva vele, hogy a cicc elment sétálni, aztán nem jött haza), estére pedig bependlizem a székesfőfaluba, hogy a barátnőimmel találkozzam. Szóval most megint felfelé lejt a lejtő, hogy aztán majd persze lefelé tegye ugyanezt, ah, te rongyos élet.

(Erről az izéről, ami rajtam van, még nem tudtam eldönteni, ruha-é vagy tunika, mindenesetre csak kétutcányira megyek benne. Aztán legfeljebb lecserélem, na bumm.)

3.204

Update.

Amikor a masszőz azt mondta, “tessék, itt a felsőd”, azt hiszem, átmenetileg eldőlt a vita. Estére úgyis át akartam öltözni, közben viszont élni kezdtem a gyanúperrel, hogy nem mind arany, ami fénylik, és nem mind ruha, amiről én elsőre azt hiszem, hogy az.

Hátizé. Erről sem vagyok biztos, hogy mifene.

3.204b

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/22 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

3 responses to “3/204 – Hullámvasút

  1. Milda

    2016/03/23 at 10:11

    Tunika. A ruhához még két centi kéne:-)

     
    • mák

      2016/03/23 at 10:12

      Na de melyik? 😀

       
      • Milda

        2016/03/23 at 11:24

        Bocs. Az elsőre gondoltam eredetileg, de a második is az…. persze egy szoknyamániásnak:-) megengedhető, hogy ruhaként viselje:-))

         

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: