RSS

3/146 – Pimpilla

24 jan

Muszáj volt pimpillázkodó-napot tartanom, na jó, valójában pimpillázkodó-reggelt, de akkor is. A fejemen a helyzet már tarthatatlan volt, úgyhogy sok morgás és nyafogás közepette bevonultam a fürdőszobába a rossz szagú pacsmagokkal, hogy renováljam a fejemen a pipirost. Holnap államvizsgáztatni megyek, nem nézhetek ki úgy, mint aki két macskával és három varrógéppel él egyedül, még ha valójában ez is a nagy büdös helyzet. A varrógépek nem szóltak semmit a nagy akcióhoz, Celó éppen a pillanatnyilag-legkedvencebb pokrócán héderezett, és rám se bagózott, Poci viszont a kanapé támlájáról megszagolta a fejemet, majd határozott léptekkel elvonult, és mindaddig elő se jött, amíg le nem mostam a festéket. Abszolúte megértem, én se tettem volna másként.

Mindenesetre ha már úgyis ott voltam pirosra kenve, rááldoztam egy félórát arra, hogy további pacsmagokat kenjek magamra. Valahol kilencnél abbahagytam a számolást, de elhihetitek, került rám minden izlandi termomaszktól ránctalanító szérumig és talpfinomító kencétől nyakfeszesítő pütypürüttyig. Minimum a fele egészen nyilvánvalóan hatástalan, persze. Pillanatnyi komfortomhoz viszont roppant mértékben hozzájárultak, minekutána mindjárt neki is esem a fürdőszoba kipucolásának, egy hajfestés mindig disznóóllal jár. És ennek örömére ma manikűrözni is fogok, mert muszáj lesz, dixit.

Ma egyébként akkor sem hagyom el a házat, ha kisbalták potyognak az égből (sőt, akkor pláne nem). Ha vénasszonyok potyognak, akkor persze muszáj lesz kivételt tennem, hogy forró teával kínálgassam és macskaszőrös pokróckákba takargassam őket, de, valljuk be, ennek minimális az esélye. Kábé annyi, mint annak, hogy a ránctalanító szérumtól újra hamvas húszévesnek fogok kinézni.

Őszintén, ha visszagondolok húszéves koromra, a “hamvas” az utolsó jelzők egyike, ami eszembe jut. És akkoriban még ilyen csodálatos katicás nyakláncom és szívecskés-kockás zoknim se volt, bebebe.

Arról nem is beszélve, hogy ha lett volna is, túl gyáva lettem volna ahhoz, hogy felvegyem.

3.146

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2016/01/24 hüvelyk eská, tél

 

5 responses to “3/146 – Pimpilla

  1. Milda

    2016/01/24 at 17:42

    Minek ennyi kence? Majd huszonöt év múlva, esetleg:-))…. így se meg úgy se leszel hamvas húszéves, de minek is kéne annyinak lenni? Nézd meg szegény Medveczky Ilonát (most jött szembe valamelyik hírportálon) hetvenöt évesen még mindig próbálkozik, aztán hogy néz ki. Szánalmasan.

     
    • mák

      2016/01/24 at 17:52

      A pillanatnyi komfort, mint mondtam… És a hidratálást nagyon fontosnak tartom, ha a többit nem is.
      Amúgy meg, őszintén: látsz magad előtt engem akárhány évtized múlva is, amint éppen Medveczky Ilonává változom? 😀

       
  2. Milda

    2016/01/24 at 19:14

    Nem, Medveczky Ilonaként tényleg nem:-)

     
  3. csilla75

    2016/01/24 at 21:32

    Én irigylem Medveczkyt. Persze nem az erőlködését, csak szeretnék olyan kondiban lenni annyi idősen. Vagy akár most 🙂

     
    • mák

      2016/01/25 at 06:29

      De csak ha jól érzi magát a bőrében. 🙂

       

Hozzászólás a(z) Milda bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: