Nyilván nem a vásárba indulok, hanem vizsgáztatni, de amióta felébredtem, ez a dalocska megy végtelenített szalagon a fejemben. Na sebaj, mindjárt kiporzok az ajtón, aztán bedugom a zenegép fülhallgatós végit, hogy eltöröljem a fülbemuzsikát, melyet egyébként a Fekete gyémántokban Jókai “dudolkának” nevezett, szokása szerint összeütvén hirtelen egy magyarítást, ezúttal a “Singedl”-ről.

Ó, atyám, mi fölösleges információt tárolok én a fejemben. Oké, dugjunk mellé egy kis zenét is, talán Rammsteint. Az mindig hatásosan kifújja a helyükről a dudolkákat. Kárikittyom.

Természetesen kabátot is veszek. Zöldet.