(Mégse hagyhatom itt az olvasókat mára csak egy gatyával.)

Egy új használt varrógép (ez ugyan oximoron, de azért értitek, miről beszélek) mindig lutri. Más heppjei vannak, más ritmusa, más anyagokat kedvel, mint az eddigi. A varrógépek (legalábbis nálam) különösen a kötött és kötszövött anyagokkal kapcsolatban hajlamosak eljátszani a sértett primadonnát, márpedig én igen sokat dolgozom effélékkel. Éppen ezért, mielőtt ráereszteném Primerát valami friss és ropogós projektre, esetleg egy régóta tologatott és tervezgetett átalakításra, előbb inkább olyasmin próbálom ki, amiért úgyse fáj különösebben a szívem, ha nem sikerül.

Itt van például ez a remek, lehordott szürke pulcsi. Szerintem van vagy két éve, hogy legutóbb felvettem, és már rég ki kellett volna dobnom, de eddig valahogy mindig megúszta. Mondhatni, ő az ideális jelölt arra, hogy leteszteljem Primerát, lesz-e itt a közeljövőben kötött anyagok varrogatása, vagy meg kell várnom, amíg Erik kijön a varrógépek kórházából. (Erik, az ég áldja meg mind a tizenöt és fél kilóját, úgy varr trikotázst, mint az álom. Remélem, ezt a jó szokását továbbra is megtartja.)

Egy öreg pulcsiból viszonylag sok minden készíthető, de én ezúttal eccerűre vettem a figurát, és egy minimellényt meg egy pár lábszárvédőt szándékoztam gyártani belőle. Ehhez mindenekelőtt szétvágtam a megfelelő darabokra.

A gépi kötött anyagok egy jelentős része (mint például az itt látható, meglehetősen vékony akril) szívfájdalom és a lefutott szemektől való félelem nélkül nyiszálható. Egyszer majd mutatok olyan átalakítást is, amiben óvatosabban kell eljárni. Mindenesetre én egy controlfreak vagyok, így hát a legtöbbször még ezeken is végig szoktam varrni a legnagyobb hosszra engedett legszélesebb cikcakkal, pár milliméterre a vágott széltől (ha a legszélén varrom, óhatatlanul kinyúlik az anyag, ezért kerül beljebbre a cikcakk). Az ördög nem alszik, a lefutó szemek pedig roppant sunyi népek.

A mellényke derékrészét duplán hajtottam vissza, egyenes öltéssel levarrtam, aztán merő kísérletező kedvből megnéztem, mit kezd Primera a hullámmintákkal.

(Jó cica.)

Az ujja kivágását csak egyszer hajtottam vissza, és széles cikcakkal varrtam le.

Ezzel a mellény kész is volt, már csak a lábszárvédők voltak hátra. A pulóver aljáról levágott passzét (lásd a posztból a második kép) a megfelelő hosszúságúra vágtam, összevarrtam kis csővé, eltisztáztam, aztán színt színre fordítva ráhúztam a pulcsiujjakra, így ni:

Kissé elcsúsztattam egymáson a két réteget, aztán keskeny cikcakkal végigvarrtam rajtuk.

Most már csak ki kellett fordítani, és kívülről eltisztázni, mely ponton rájöttem, hogy huhú, Primerának le lehet kapni a fele lábát, és így kiválóan ráhúzhattam a kis kötött csövet a géptalp alatti részre, ahol szépen el lehetett szegni egyenes öltéssel:

És ez lett a végeredmény.

Holnap fel is veszem.

A verdikt? Primera viszonylag duzzogás nélkül teljesítette a feladatot, nem hagyott ki öltéseket, kötött anyagot viszont valamivel tömörebben varr Eriknél (nehéz ezt pontosabban kifejezni – az öltések sűrűbbek és tömöttebbek, még a leghosszabb fokozaton is, és magának az öltéssornak is jobb a tartása). Ez sajnos általában azt jelenti, hogy a vékonyabb pólóanyagokon úgy fog átgyalogolni a gép, mintha nem megvarrni, hanem felszántani akarná, de emiatt majd akkor aggódom, ha olyat veszek elő…