Mi naiv lelkek azt tervezgettük, hogy ma beöltözünk valami könnyű túracihába, aztán a kellemetes őszi napfényben mendegélünk egy kicsit a szép természetben. A szép természet a mi terveinkre válaszul ránk fújta az orrát, és ugyan megvan a maga siralmas bája annak is, amikor az ember ködben botorkál egyik fától a másikig, az ilyen programokat mégis inkább novemberre tartogatnám, amikor a fentnevezett fák kopaszok és feketén levedzenek, fölöttük meg hollók kárognak és varjak köröznek, mint egy óangol csatajelenetben. Szakajtsuk le minden hónap gyimilcsét.

Némi halvány esély még van ugyan arra, hogy felszakadozik a kinti trutyi, de ha esetleg mégse, itthon is van mit csinálnom, hajaj, de mennyi.

Aztán persze mégiscsak elmentünk. Látjátok a hősi elszántságot az arcomon?