Azon tűnődtem, amikor ma reggel kinéztem az ablakon abba a ködös takonyba, ami a mai időjárás képviseletében rezeg odakint, hogy tényleg elmaradt idén az október? Valahogy az az érzésem, a szeptember után (pedig az se tartott önmaga végéig) egyből a november következett, a kedvenc hónapom meg csendben eltűnt a sunyiba.

Mindez különösen azért jó kérdés a mai napra, mert én tartom az őszi szünet előtti utolsó órát az ifjúságnak, akik közül a tanító szakosok fele azonnal ágynak esett takonykórral az egy heti gyakszi után (az iskola roppant veszélyes hely), az óvodapedagógusok pedig már kedden úgy néztek ki, mint akikre tutira ráférne az az őszi szünet. Én mindenesetre harcra készen állok, bár rohadtul fázom, miként ez a magamra pakolt hatszáz réteg ruhából is látható.

És erre még jön sál meg kabát is.