Ma a szokásosnál is dekoratívabb vagyok, sőt még a kendőt és a cipőt is a külvilág tiszteletére vettem fel, míg átrontok a boltba némi alapanyagért a mai vacsorához, hajmosatlan vagyok és loncsos, mint egy elhanyagolt háziasszony. Tragikusan leharcolt állapotom viszont messze nem vetekedik a lakáséval, melyet tegnap bejárván azzal tértem vissza a nappaliba, hadd nézem meg újra a macskákat, van-e még ezeken egyáltalán szőr, vagy mindet elhagyták a padlón, ahol az majd porrokonaikká alakulhat, az én roppant örömemre.

Asszem jobb is, ha ma inkább a lakást adjusztálom a kötet helyett, mert már napok óta százéves-forma fordításokat olvasok, és ezek rettentő kártékonyan hatnak a mondatfűzésemre, ach.