Félelmetes sebességgel közeledik az az euforikus pillanat, amikor belecsapódom fejjel a melóba, és beleragadok, ma már azzal ébredtem, hogy bekezdésekben gondolkodom, a továbbiakban pedig ez csak romlani fog. Mindent összevéve nem lenne akkora gond ez, épp csak ilyenkor nehezen tudok átfókuszálni valami másra, és a hétvégém teljesen más jellegű munkára van fenntartva, márpedig azt muszáj letudnom még a teljes fejjel-a-melóba-rohanás előtt.

Próbálok hát többé-kevésbé józan eszemnél maradni – könyvtár, mosogatás, málnás clafoutis. Ach, te gyönyörű élet, hun fent, hun lent, de sose középen, az valaki mással történik meg.