RSS

1027 – Vikingek, válogatott vigasságok

27 jún

Ha a bűntársamat ismét meg nem eszi ma valami, a hétvégén tényleg letudjuk az óangol marhákat a mocsárban. Nem mintha nem lenne ezen kívül is épp elég bajom: tegnap megérkezett az új sütő meg az új tűzhelylap, és azóta is békésen várakoznak lefóliázva az előszobában. Az előszobát persze ne úgy tessék elképzelni, mint egy hotelhallt, ahol vígan elácsoroghatna egy egy méterszer egy méteres kocka, legfeljebb rádobunk egy bársonyterítőt, nojsz. Ó, nem. A macskák egészen kiválóan elférnek mellette, ez legalább megvan.

A beszerelés is éppoly kalandos lesz, mint errefelé szinte minden. Ma (vagy holnap, ezt még nem tudni) megjelenik a sógorom, és beállítja a sütőt, egyidejűleg pedig kiiktatja a most még működő régi tűzhelylapot. Opcionálisan fűrészelni is fogja a konyhapultot, ezt még szintén nem tudni előre. Ez azt jelenti, hogy ma (vagy holnap, mert ezt ugye nem tudni előre) megszűnik a lakásban a főzési lehetőség, és csak hétfőn áll vissza, amikor megérkezik a gázos, hogy bekösse a tűzhelylapot. (Már amennyiben ki van fűrészelve a neki megfelelő hely. Vagy nem.) Persze hétfőn nem lesz itthon senki a macskákat kivéve, úgyhogy apósom fogja levezényelni a hadműveletet, ezalatt meg én Esztergomban, a férjem pedig Brnóban eszi a kefét, hogy a nagy beszerelés közben nem küldik-e ki sétálni véletlenül Porcelánt és Celofánt.

Csütörtök óta speciel szalma is vagyok, de ma úgy másfél napra visszazuhan kicsiny kuplerájunkba a férjem, ezúttal Bécsből (fene se tudja már számon tartani, éppen hol konferenciál), és megjelenik a bűntársam is óangolokat belezni a mocsárban. Na hát nem ítélhetem nyerskosztra az egész bagázst. Ergo mihelyst kiolvad a húsvéti sonkafőzőlé, rittyentek egy kondér minestronét, melynek hozzávalóit most gyűjtögettem össze a piacról.

A kép, mint az üres kosárból is látható, még elmenetel előtt készült, az arcomon már akkor is derű és optimizmus, a fejemen pedig egy igazán elegáns turbán, merthogy induláskor még nem vala megszáradva a hajam, és nagyanyáim a lelkemre kötötték anno, hogy vizes hajjal nem szabad kimenni az utcára, cukorka, mert az ember megfázik, aztán meghal, Rózsika ángyikával is az történt a ’17-es menekülés idején, bár várjunk csak, neki mégis inkább tüdőbaja volt.

1027

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/06/27 hüvelyk nyár

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: