Újabb vis minorok szegélyezik utamat, tegnap reménytelen kísérletet tettem egy önbarnítós flakonnal a lábhókaság eltüntetésére, ennek örömére viszont mára a lábam olyasmi látványt öltött, mint amilyenek a járványügyi könyvekben szoktak előfordulni az illusztrációkon. Muszáj volt előrántanom egy újabb hosszú szoknyát, figyelni kell embertársaink lelki épségére, nemdebár, és annak se örülnék, ha rám hívná valaki az ÁNTSz-t. Hát így esett, hogy mostanra már teljesen összekavarodott a júniusi készlet, csak azt tudom garantálni, hogy kék lesz és harminc darabos, mást semmit.

Mindenesetre már voltam piacon, most megyek boltba is, és délután ismét jön a bűntársam, hogy végképp letudjuk a mocsárban harcoló óangol marhákat, akik persze majdnem mind meghalnak, de előtte gondosan és alaposan ismertetik egymással a családfáikat. True story.