RSS

Intermezzó – A véletlenről és az értékekről

21 feb

Mivel a februárt most már lényegében megette a fene, és hol rettentő unalmas voltam, hol rettentő taknyos, hol pedig mindkettő, hadd mesélek egy pöttyöt arról, ezúttal konkrét példával alátámasztva, hogy miért is vicces dolog turkálni. Valójában már nagyjából egy éve tartogatom ezt a sztorit valamilyen különös-nagy üresjáratra várva – hát, azt hiszem, most van itt az ideje.

Hat vagy hét évvel ezelőtt történt, hogy egyik kedvenc turkálómban (azóta az is bezárt, pech) belenyúltam a dróthálós tartályba, ami dugig volt mindenféle kendőkkel meg sálakkal, darabja 300 forint. És kiszedtem belőle ezt, láthattátok már eddig is a blogon épp eleget:

kendő1

Először a mintája meg színe tűnt fel (már amennyire egyetlen csücsökből látszott), a tapintása (bakker, igazi selyem!) volt a második jelzés. A harmadik a kézzel varrt széle (minőségi munka!). Mire kiemeltem, és megszemléltem teljes szépségében, már nem volt kérdéses, hogy megveszem. Na ne hülyéskedjünk, 300 forintos szép-ép-nagy selyemkendő, gyere szépen a mamához.

Már mondtam néhányszor, hogy engem voltaképpen nem érdekel a cuccok márkája, így hát nem igazán meglepő, hogy csak itthon vettem észre a márkajelzést:

kendő2

Erről a cégről beszélünk, itt ni, látjátok az árakat?

(Most mindannyian repülősóért sikítunk, lecsúszunk a padlóra, elájulunk. Mikor befejeztük, folytatom.)

Valamiért amúgy abban a pillanatban (meg még úgy öt évig azután) szépen betuszkoltam mindezt valahová az agyam hátuljába, szuper, van egy Liberty of London kendőm, remek.

Csak valamikor tavaly gondoltam végig, hogy esetleg utána nézhetnék, pontosan mikor gyártották ezt a dögöt, végül is, a Liberty of London elég szépen dokumentált cég, na lássuk.

És akkor kiderült.

(Újra elájulunk. Mikor a komornyik behozta a brandyt, folytatom.)

1975. Ez a dög velem egyidős. És a Collier Campbell tervezte nekik a pillangós-íriszes mintát, úgyhogy három okból is gyűjthetőnek minősül. A kora, a tervezője, a gyártója.

És én ezt a megvásárlása óta ötven fokon mosom a gépben.

(Átlépkedek a blogomra tévedt vintage-szakértők ájult testén, és salalázva indulok kifújni az orrom.)

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2015/02/21 hüvelyk blabla

 

5 responses to “Intermezzó – A véletlenről és az értékekről

  1. adele1014

    2015/02/21 at 17:50

    Jah, bakker, a Liberty, onnan én is kifordultam – volna, ha nem akartam volna (kárpótlásul) szemrevételezni ezt a valódi ÁRUHÁZAT, na meg persze a portékákat is – immár tisztes távolságban.
    Hát akkor utólag is gratula a szerzeményhez! (De ezentúl vegytisztító szalonba vidd!)

     
    • mák

      2015/02/21 at 17:51

      A maximum, amire hajlandó vagyok ráállni, a kézzel-samponnal mosás. 🙂

       
  2. mák

    2015/02/21 at 19:25

    Az inkriminált darab egyébként, tán mondanom sem kell, kiváló állapotban van. Ha végképp megszorulok, még így is leakaszthatok érte az eBayen cirka tízezer forintokat. (Nem vagyok túl ambiciózus.)
    http://www.ebay.ie/itm/LIBERTY-ORANGE-IRIS-FLOWERS-YELLOW-BUTTERFLIES-LARGE-VINTAGE-SILK-SCARF-/271778712209?pt=LH_DefaultDomain_3&hash=item3f47460a91

     
  3. Részeg Szamár

    2015/02/22 at 09:50

    Vészesen hasonlít az én Hermes kendős történetemhez, a kettőhöz összesen 3500 ft-ért jutottam hozzá anno…

     
    • mák

      2015/02/22 at 18:23

      A Hermes sose érintett meg igazán, a Liberty annál inkább. Ha ragyagazdag lennék, valószínűleg megvenném ugyanezt a kendőt több színösszeállításban is.

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: