Nyugi, még nem ment el teljesen az eszem, és az sincs szándékomban, hogy vasúti kocsikat graffittizzek tele, de ma korán még afféle taknyos hideg volt, rétegezőidő.
A cipőre viszont tényleg nincs mentségem, hacsak az nem, hogy akkor még fiatal voltam és kellett a pénz. És még ordítórózsaszínben is van egy ugyanilyen, bozse moj.
(SK: a nadrág, mellyel gatyáim száma hozzávetőleg ötre nőtt, ha beleveszem azokat is, amelyeket kizárólag takarítani vagy cseresznyefára mászni tartogatok. Nem én varrtam ugyan, de én alakítottam át a férjem egyik lehordott nadrágjából, szóval ez is számít.
Van amúgy abban valami röhejes, hogy csak a szár szélességével és hosszával kellett bíbelődnöm, csípőben éppen jó volt. Azt hiszem, ez sokat elmond a fenekem méretéről és szerkezetéről.)
Mellesleg mostanra kicsi szívem minden hidegével utálom ennek a csíkos pólónak a szabását, szóval ne lepődjetek meg, ha holnapra szétvágom.
Minden nap más - mindennap más 
Milda
2014/07/14 at 15:04
A cipővel semmi probléma, de a póló az én kedvenceim közé sem került be:-) Jöhet az ordítórózsaszín cipő is: az lesz az igazi kihívás, ahhoz felöltözni!
mák
2014/07/14 at 15:13
Ne viccelj. 😀 Iszonyú sok ordítórózsaszín ruhadarabom van, hogy felvehessem egy ilyen színű cipőhöz.
Milda
2014/07/14 at 16:43
Uppsz:-D Már megint elkövettem azt a hibát, hogy magamból indultam ki: mióta a kislányom rózsaszín, pink és lila korszakát éli, azóta igyekszem kerülni ezt a színt, épp elég rajta látnom. Számomra igenis nagy kihívás lenne egy ordítórózsaszín tornacipőhöz felöltözni! Nem is próbálkozom vele….
mák
2014/07/14 at 16:46
Kontrasztra is lehet menni. 😉