Késve és homályosan, maga a tökély.

1. Vigyorogni ebben a hónapban sem sikerült igazán; mire valami megoldódik vagy megbékélek vele, hogy úgyse fog megoldódni, durr, egy újabb pofon. Nem a legjobb időszakomat élem mostanság, és ugyan minden lehetséges kimenetre van valamiféle forgatókönyvem, de mindig is a bizonytalanság volt, ami leginkább taccsra tett, most pedig igencsak taccson vagyok.

2. A szekrényekben még mindig vannak ruhák, amiket nem vettem fel.

3. Ha lejár az egy év, valamilyen formában továbbra is folytatni fogom a blogot – nagyrészt az 1. pontban már jelzett bizonytalanságoktól függ, hogyan. Egyetlen dolog biztos: ezúttal lesz egy nem túl nagy összeg, amit egész évre megszabok magamnak ruha- meg cipővásárlás céljaira, és csak akkor veszek valamilyen új holmit, ha ugyanabból a kategóriából (cipő/cipő, szoknya/szoknya, blézer/blézer, és így tovább) három darabot kiselejtezek a készletből. Röviden: “három ki, egy be” módszerrel próbálom majd kordában tartani a szekrényt. (Cipőből máris kénytelen voltam kidobni/elajándékozni legalább nyolcat, szóval nem lesz ez olyan nehéz, sajna.)

4. Ha végre már látom, hová és merre szeptembertől, valószínűleg megszavaztatom kedves és ritka olvasóimat arról, milyen módszerrel folytassam a blogot. Vannak igazán agyament ötleteim is, tessék kapaszkodni.

És most döngessünk tovább, bele a júliusba.