Valamikor tavaly ősszel megpróbáltam elmagyarázni egy ismerősömnek, hogy miről is szól ez a blog tulajdonképpen, de bárhogyan is próbáltam, mindig azt a következtetést vonta le, hogy akkor ez egy divatblog. (Nagyon okos ember amúgy. Az egyik legokosabb, akit ismerek.) Úgyhogy végül ráhagytam, jó, ez egy divatblog.
Feltehetőleg ez a kép sem tántorítaná el ettől a megállapítástól. Pedig, hajaj.
De ha már divatblog, legyen divatblog. Most még megpucolom a cseresznyét, amit leszedtem, aztán átöltözöm.
Folyt. köv.
És milyen jó, hogy átöltözöm, mert minden előjel nélkül ránk szakad nemsokára egy családi zabálás.
Nna.
Azért van egy kis zavar az Erőben.
Azt hiszem, ezt a ruhát ideje nyugdíjaznom. 2007-ben varrtam magamnak, azóta meg némileg terjedelmesebb lettem széltében. Leginkább, mint a mellékelt ábrán is látható, mellben. (Ööö, khm, a szóvicc nem volt szándékos, de most már benne hagyom.)
Úgyhogy most két út áll előttünk. Az egyik, hogy szétvágom, és lesz belőle szoknya. A másik, hogy odaadom valakinek.
Jelentkező, esetleg? Keveset hordott darab, hozzávetőleg 38-40-es méretű, puha, kevertszálas trikotázs, nagyrészt pamut.