Szerintem maradjunk is annyiban, hogy bleh.
13/39 – Bagatell
Ma lenni csütörtök. Ez azt jelenti, hogy már csak három napot kell tanítanom a héten, bagatell.
A fényviszonyok is egyre kafábbak, meg én is egyre rottyantabb vagyok, a jövő héten viszont gyakszihét lesz, ami azt jelenti, hogy csak pénteken és szombaton kell majd tanítanom, hurrá.
13/38 – Hajt
Én már ugyan úgy érzem, hogy nem leszek sose egészséges, de azért a kötelesség még mindig kihajt a házból.
Tegnap amúgy az összes többi mellé a buszon beleültem egy pisitócsába. Mondanám, hogy meglepődtem, de valójában nem.
13/37 – L
“És mondd, mit kaptál az ötvenedik születésnapodra?” “Leginkább munkát meg újabb nemszeretem feladatokat. Ja, és további köhögőrohamokat.”
Ennek tiszteletére viszont legalább kirittyentettem magam kápuctába, vagy minekhíjuk ezt itt. A kardigány végtelen hosszú ideje volt rajtam utoljára, azt a RK adta ajiba, a csüngüt pedig még sose láttátok, azt az egyik diákomtól kaptam múlt héten.
13/36 – Zongora
Nekem ma rádióban lett volna fellépésem, de kénytelen voltam lemondani, mert a hangom olyan, mint a repedt fazéké, és még mindig rettenetes recsegős köhögéseket szórok a világba. Épp ennek megfelelően is nézek ki, úgyhogy nem kell magyaráznom, miért küldöm be magam helyett Csülök Urat, ő most is faszagányosan fest.
Csülök Úr amúgy szintén nem túl boldog, merthogy be van zárva a nappaliba, a következő órákban ugyanis népek fognak betolongani a pincébe, hogy elfuvarozzanak onnan egy zongorát, amit ideiglenesen szállásoltak el nálunk. Már nem emlékszem, hogy ez tizenöt vagy húsz éve volt, de ezúttal szentül ígérték, hogy ma elviszik. Mingyá. Nemsokára. Szinte azonnal.
(Állítólag a szállítók eltévedtek Szentendrén. De mingyá megérkeznek. Szinte rögtön. Majdnem most.)
13/35 – Rojtos
Már vasárnap van? Ezen a héten is annyit futottam körbe, hogy az már röhejes, különösen ha figyelembe vesszük: két napot lényegében azzal töltöttem, hogy az oldalamon feküdjek rojtos és recsegős köhögéseket eregetve a levegőbe.
13/34 – Gránit
Ez is szép nap volt. Reggel díszdiploma-átadón voltam háziasszony meg narrátor meg mittomén, egy gránitdiplomát* is kiosztottunk!
(A képen azért vagyok ilyen ferde és üveges, mert egyrészt rühes korán volt még ahhoz képest, hogy tegnap este is tanítottam, másrészt pedig kint felejtettem éjjelre a fényzőgépet a teraszon, és ő ettől kicsit ideges lett. Remélem, ez átmeneti.)
Utána pedig beugrottam a dékánhelyettes kocsijába egy szatyorral, amiben ott vala Matilda** és egy csomó bábkészítős himmihummi, majd elfuvaroztattam magam Budapestre órát tartani. Most mondanék erről valami elméset, de sajnos olyan kimerült vagyok, hogy mindjárt sírni fogok tőle…
* Az annyit tesz, hogy az illető 75(!) éve kapott diplomát. Szédítő szám.
** Matildáról mondtam anno, hogy ha megnő, varrógép lesz belőle. Ma annyi rajongója lett hirtelen a másodéves óvósok között, hogy már féltem, megpukkad a büszkeségtől.
13/33 – Se
Ne tévesszen meg a látszat, én még mindig beteg vagyok, mint a kutya, de ez úgysem érdekel senkit, lassan már engem se.
13/32 – Komposzt
Eszem ma sincs sok, ami igazán kár, mert holnap már szükségem lesz rá, mivel a levelezős óráimat muszáj lesz megtartanom, és még egy csomó olyan meló van a puttonyomban, amihez nem ártana compos mentis lenni, nem pedig komposzt mentis. Hehe. Hehe.
13/31 – Láncöltés
Ezek a kilátásaim a mai napra, miközben bőségesen fogyasztom a papírzsepiket. Szellemi kapacitásom ugyan nemigen van semmire, de a láncöltéshez nem is kell.
13/30 – Sapka
Mit mondhatnék, cukros borsócskáim, úgy nézek ki, mint egy sapka szar. Úgy is érzem magam.
Azért néha kinyitom a szemem, nyugi.
13/29 – Hapci
Helló, őszi nátha, már úgy hiányoztál. (Nem.)
A helyzeten az sem segít, hogy ma muszáj elmennem értekezletre, holnap pedig Esztergomba, mert mind a két helyen dolgokat kell intéznem, amiket nem intéz el helyettem senki. Ha viszont holnapra nem leszek jobban, a szerdát meg csütörtököt szkippelni fogom. Nyilván azért, mert se a pénteki, se a szombati feladatokat nem tudja elintézni helyettem senki…
13/28 – Látvány
Van abban valami extrán vicces, hogy a munkám és feladataim miatt, plusz a falu miatt, amelyben lakom, olyan látványokban van részem, amilyenekért mások fizetnének is, de talán még úgy sem jutnának hozzá, mert annyira exkluzívak. Mármint a látványok. Az e heti képek között van például olyan is, amin a jubileumi Mária Valéria hídfutás résztvevői láthatók kevéssel a rajt után, és nekem ezt annak a teremnek az ablakából sikerült lefotóznom, ahol éppen a Bábkészítés óra zajlott; vagy a budapesti kilátás egy olyan tizedik emeleti ablakból, ami mögött egy roppant csúnya kis terem van, de abba csak oktatóként lehet bejutni a portán átvett mágneskártyával. Van persze olyan is, amihez csak jókor kell lenni jó helyen, bár az se könnyű: a városligeti Szinyei Merse léggömb, amint a Benczúr utcából látszik, és a három templombelső, ami évente csak egyetlen hétvégén tekinthető meg turistaként, a Szentendrei Nyitott Templomok Hétvégéjén. Ami a leginkább elérhető-forma lenne, az a szobám meg Mackó meg anyósom rózsái – az is igaz viszont, hogy ez utóbbi háromra alig jut időm. Galéria!
13/27 – Sampon
Az arcápolási rutinom már egész jó, legalábbis egy perccel se nézek ki többnek ötvenötnél (disclaimer: jövő héten leszek ötven), de a hajamat már második napja száraz samponnal rázom életre.
Vagy harmadik napja? Mit tudom én már ezt, feleim, a fejemben mostanra már sarvalt káposzta van, nem pedig agy.
Szerintem azt a kardigányt még nem láttátok felvéve, merthogy nyáron csaptam le rá a Gudrun Sjödén nagy szezonzáró leárazásán. This is the beginning of a bjutiful friendship.
13/26 – Lift
Így néztem ki egy tíz órás munkanap végén, már hazafelé indulvást.
De legalább végre járt a lift. A délután folyamán csak kétszer másztam fel gyalog az ötödikre, bagatell.
13/25 – Mosoly
Mint megígértem, mosoly. Én legalábbis ezt annak hívom, oké?
Tegnap, miután hazaértem, átvedlettem házimaszogósba, és megettem a RK által elém tálal vacsorát (áldja meg az Úr mind a két kezével*), aztán eldőltem, mint egy zsák, és elaludtam. Az efféle luxynak persze ára van, például éjszaka felkuvikolni, aztán ott tehetetlenkedni három órán át, amíg visszaalszom. Na de legalább így is összehoztam hét óra alvást, halleluja.
Holnap reggel hatkor indulok, és előreláthatólag csak este nyolc után érek haza, úgyhogy valószínűleg nemhogy mosolyt nem kaptok, de egészalakos képet se. Annyi időm talán még lesz, hogy megmutassam, éppen milyen zokni meg cipő van rajtam, de ennél többre nemigen lehet számítani…
* Ha nekem kéne főznöm, akkor lenne igazán sírás és fogaknak csikorgatása. Ez is egyike azoknak az okoknak, amiért dühös vagyok a jelenlegi életemre. Én valamikor igenis szerettem főzni, sőt, kenyereket és másegyebeket is sütöttem, ehhez képest most a legtöbbször még ahhoz is tehetetlennek érzem magam, hogy egy pirítóst megvajazzak.
13/24 – Szükség
Iszonyú szükségem lenne két-három egybefüggő napra, amikor csak fekszem az oldalamon, és nem csinálok semmit.
Holnap majd megpróbálok vigyorogni is nektek, de most nem megy.
13/22 – Lepke
A tűzdelt paidagógosz néninek annyi esze van, mint egy vödör lepkének – a fotót megcsináltam, mielőtt elrohantam okosasszonyt játszani, de nem töltöttem fel. Szégyen, gyalázat.
Igen, egyre frissebb vagyok.
13/21 – Köd
Összefolyik itt már, kérem, hogy az elmúlt héten éppen mi történt melyik napon és melyik irányban, de fotókat még mindig elég pofásakat bírok lőni. Galéria!
Minden nap más - mindennap más 