Indiszponált vagyok, de nagyon. Bár a látszat nem biztos, hogy ezt mutatja, de piszok nehezen öltözöm fel, és indulok ki a házból, amikor nem kötelezően muszáj. Munkázóba úgy megyek, mint a kisangyal (már legalábbis ha a kisangyalok morognak és dörmögnek munkába menetel közben), de a többi iszonyú sok erőfeszítést igényel. Még akkor is, ha az nekem valójában jó. Sőt, talán akkor a leginkább.
A blogolással is meg vagyok akadva nagyon. Eleve úgy gondoltam, addig csinálom, amíg érdemes, és most némiképp el vagyok tanácstalanodva, mert mindennek megvan a szavatossági ideje, és tartok ettől, hogy ennek itt már lejárt.
Tessék valamit nyikkanni ezügyben, mert ha nincs vevő, akkor tényleg fölösleges nyitva tartani a bótot.
Minden nap más - mindennap más 