A mai napom célját és módját leginkább a “szöszmögés” kifejezés bírja leírni, mivelhogy ma itthon tetyegetek-vetyegetek, a mosógépet etetgetem, fonalmaradékokkal mulatozom, valamint tejet iszom és pipázok. Nyilván vigyázok a jó híremre is.
újracucc kategória bejegyzései
13/108 – Fiók
Miután a RK elfuvarozott a munkázóba (luxy!), aláírtam még pár izémizét, ellenőriztem az összes jegyadást, aláírást, miegymást, aztán nekifeküdtem a 92%-ra feltöltődött munkahelyi e-mail-fiókomnak, és addig irtottam a dudvát, amíg levittem 74%-os telítettségre. Utána pedig a RK hazahozott (mégeccer luxy!).
Ha ez nem volt eddig egy produktív nap, hát semmise.
Innentől pedig január 8-ig a lábam se teszem be a munkázóba, hacsak valami bele nem tojik a palacsintácskámba.
13/98 – Kapar
Vannak hetek, amikor a fotóimból válogatni maga a bőség zavara, aztán vannak olyanok, amikor alig tudok összekaparni egy maréknyit a fiók aljáról. Most az utóbbi van.









Adventi dekkolás 2025/4 – Kuckó
Újrahúztam az ágyneműt a Bűnök Barlangja futonján, és igen erős késztetésem van, hogy be is vackoljam magam. Nyugtassatok meg, hogy ilyesmit délután fél hatkor sem teljesen erkölcstelen elkövetni.
Hugónak, az őrgrófnak bezzeg nincsenek efféle skrupulusai, de neki semmivel kapcsolatban nincsenek, úgyhogy az ő véleményére amúgy sem adnék.
13/95 – Érckakas
Egyre inkább az van, hogy indulásaim idején sűrű setét az éj, a déli szél is üvölt, én pedig úgy csikorgok, mint Budavár magas tornyán az érckakas.
Ilyenkor érzem azt, hogy már a büdös életben nem lesz rólam olyan fotó ezen a blogon, ahol nem vagyok elmosódva. Aztán persze majd ez is helyreáll, de Tutatiszra, ezek a decemberi reggelek igazán fárasztóak.
Adventi dekkolás 2025/3 – Készlet
Azt már elég régen megállapítottam, olyan nincs, hogy az embernek pénze és ideje is legyen – vagy pénzem van, vagy időm, vagy pedig egyik se. Na hát most éppen olyan stádiumban vagyok, amikor egyáltalán nincs időm, így már egy hónapja lefoglaltam Líviánál, a fodrászomnál egy időpontot dec. 15-re, majd a múlt héten dérrel-dúrral megrendeltem az internetekből hat doboz pipirost. Ma jött meg.
Igen, ez azt is jelenti, hogy ezúttal pénzem van idő helyett. Nem annyi, amennyire nincs időm, de azért épp elég. Úgyhogy sajnos a továbbiakban is rút szibarita váz leszek, és adventi dekkolás címén mindenféle dolgokat fogok venni, főként internetekbe.
Nyugi, azért lesz majd némi Patyomkin-program is. Meg előbb-utóbb süti.
13/92 – Folyamatos
Az árgyélusát neki, hogy állandóan menni kell valahová. Most éppen rádiófelvételre, ahol megint több mint két órát kell dumálnom szinte folyamatosan, és rohadtul nincs hozzá kedvem. Valójában már október végén úgy véltem, hogy kifejezetten boldoggá tenne, ha januárig sose kellene öt percnél többet beszélnem egyhuzamban. Sőt, egye fene, még az is, ha egyáltalán meg se szólalhatnék.
Aztán persze, mi van azóta is, folyton fosnom kell a szót, mert ez a munkám.


















