Ma is a “hova, de hova, de hova megyek” volt programon.
újracucc kategória bejegyzései
13/147 – Nyílt
Megint egy újabb huhh-micsoda-hét-volt-ez-is, két intézményi nyílt nappal, további vizsgáztatásokkal meg a szokásos fel-alá rohangálással a Duna mentén. Nem csoda, hogy a hét többi részét végigdöglöttem. Most még megtehettem, hála a pipéknek. Galéria!









Jóleső Január 2026/20 – tábor
Ez is egy olyan nap volt, amikor semmi sem jön össze, például három és fél óra munkát öltem bele a vacsorába, ami lahmacun lett volna, de a hús nem akart ráragadni a lepényre, ami botrány, és akkora füst volt a konyhában, hogy arra biztos beindult volna a tűzriasztó detektor, ha lenne nekünk olyan.
Úgyhogy a legjobb, amit fel tudok mutatni, azok a tábori körülmények, amiket a Bűnök Barlangja nyújt nekem. Totális kupleráj meg egy elektronyos melegítő készülék.
Jóleső Január 2026/18 – pazarol
Én ezt a mai napot, de reggeltől estig. Most már persze rugdos a lelkifuci, de menet közben igenigen jólesett.
Illusztrációnak nesztek a szép új kukám, amit a Bűnök Barlangjába szereztem be.
Muszáj volt, ez a Hugó nevű egy borzasztó kis kukamatató. Erre is van illusztrációm. Valahol. Egyelőre érjétek be azzal, amikor egy szatyorból lóg ki a drága.
13/140 – Heveny
Ezen a héten is volt minden, mint a búcsúban (“heveny lövöldözés meg a többi”, mint Fülig Jimmy mondaná), úgyhogy tessék, itt a vasárnapi galéria is hozzá.









13/139 – Velő
Megejtettük a heti nagybevásárlást, ma este pedig valószínűleg elmegyünk vacsorázni az Aranysárkányba, ahol olyan kaják vannak, mint a velős pirítós vagy a brióssal és étcsokoládéval tálalt libamájpástétom. És elfogadják a játékpénzeimet is, dupla öröm.
Ma amúgy egy pöttyel jobban vagyok, ami napfényes tulitarkaságomból is látható. Bár, ha jól meggondoljuk, ez nem jelent semmit, én a legdepressziósabb időszakomban is paradicsommadárnak szoktam öltözni.
13/138 – Szavatosság
Indiszponált vagyok, de nagyon. Bár a látszat nem biztos, hogy ezt mutatja, de piszok nehezen öltözöm fel, és indulok ki a házból, amikor nem kötelezően muszáj. Munkázóba úgy megyek, mint a kisangyal (már legalábbis ha a kisangyalok morognak és dörmögnek munkába menetel közben), de a többi iszonyú sok erőfeszítést igényel. Még akkor is, ha az nekem valójában jó. Sőt, talán akkor a leginkább.
A blogolással is meg vagyok akadva nagyon. Eleve úgy gondoltam, addig csinálom, amíg érdemes, és most némiképp el vagyok tanácstalanodva, mert mindennek megvan a szavatossági ideje, és tartok ettől, hogy ennek itt már lejárt.
Tessék valamit nyikkanni ezügyben, mert ha nincs vevő, akkor tényleg fölösleges nyitva tartani a bótot.


























