Még mindig ez a végem fest jobban. Na akkor most haza, aztán szépen bele abba a stabil oldalfekvésbe, amit már olyan jól begyakoroltam az elmúlt két napban.
tél kategória bejegyzései
12/174 – Laokoón
Ezt csak azért teszem ide, hogy lássátok, megvagyunk. A látszat ellenére Maci van jobban: még ha úgy is fest, mint akit rossz használati utasítás alapján raktak össze, éppen nagy élvezettel vakarózik.
Én is meg fogok maradni, ne aggódjatok, most már csak bamba vagyok, taknyos, és minden, amit csinálok, dupla annyi időbe kerül, de azért tegnap főztem magamnak vacsorát, ma sütök magamnak kenyeret, szóval ha lassan is, de haladok.
Azt még mindig nem egészen látom magam előtt, hogyan fogok holnap 10×45 percet pofázni, de ezért aggódjon a holnapi önmagam, a mai inkább főz most még egy kanna teát.
12/173 – Aligha
Na, pünkt itt fogom a mai napot hirtelen jött takonykórban fogom végigfetrengeni. Most is csak teáért mászom el, aztán vissza ide bele.
Oké, fetrenghetnék rosszabb díszletek között is, de ez kevéssé vigasztal, miközben épp szisztematikusan fogyasztom a papírzsepiket. Hálistennek van itthon elég. Viszont nagyon remélem, hogy az éppen forgalomban lévő göthök közül egy gyors lejáratút kaptam el, mert a mai óráimat tudom ugyan pótolni (bár nem könnyen), a szombati 10×45-öt viszont aligha.
12/172 – Rinocérosz
A mai sem lesz egy jó nap, sőt, a szokásos “túlélésre játszunk, bébi” napokhoz képest is rosszabb lesz. Olyan ügyekben kell balhéznom a fejem fölé oktrojált egyedekkel, amikben valójában én is csak egy bizonyos határig vagyok kompetens, de a “vita”partner egyáltalán nem, és én ezt egyáltalán nehemahakarom, de muszáj.
Drukkoljatok nekem, hogy ne vigyen el az agyvérzés, miközben megpróbálok érvelni olyanokkal szemben, akiknek vastagabb bőre van, mint egy rinocérosznak.
Közben meg Esztergomban ma mínusz tíz fokról fog felmelegedni (talán) nulláig, ez a tél is abbahagyhatná.
12/171 – Lemente
Onnan látszik, hogy hosszabbodnak a nappalok, hogy éppen akkor értem haza, amikor a nap lemente magát.
A fotó nyilván az elvárható minőséget nyújtja, amire a fényviszonyok lehetőséget adnak. Én is az elvárható minőséget nyújtom, amit az életkörülményeim (hajnali felkuvik, visszaalvás helyett fetrengés, tancsitancsi, e-mailek tömegei és a mintatantervvel való birkózás, majd értekezlet, utána pedig laposkúszásban haza) lehetőséget nyújtanak. Bár a számat a biztonság kedvéért kirúzsoztam a fotóhoz, ne ijedjetek meg nagyon attól, mennyire le vagyok rottyanva.
12/170 – Hatékony
Van egy mém, ami aszongya, “most megfésülködöm, hogy szép legyek, mikor elvisz az agyvérzés”. Nos, én fodrásznál voltam, ami állítólag még hatékonyabb.
Háát, nem is tudom.
12/169 – Heveny
Mi mást mondhatnék, ezen a héten is volt minden, mint a búcsúban. Ahogy Fülig Jimmy mondaná, “heveny lövöldözés meg a többi”. Galéria!
12/168 – Összeszed
A látszat most is csal, kívülről olyan kis összeszedettkének tűnhetek, amilyen éppen átkozottul nem vagyok, de a tanításhoz szükséges holmik nálam vannak, és azok legalább rendszerezettek, logikusak, előkészítettek és tartalmasak, és nem szól bele senki, ezt hogyan csinálom. Még.
Jaja, megint az van, mint a Phaedrában, hogy a világ összefog kettészakítni lángunk, vajmi.
12/167 – Olaj
Ma itthon vagyok, és vacsorára fánkot fogok sütni az én jó férjemnek, mert holnap már nem tudok olyat tancstancsi miatt, holnapután pedig még annyira se, mert már megint távozik öt és fél hónapra. Mondhatni, olajra lép.
A hajam épp ezen körülmények állása miatt néz ki úgy, mintha fejen nyalt volna egy puputeve, ugyanis a hajmosást fánksütés utánra időzítem.
12/166 – Vfe
A stabilitás kiméne az ablakon, ma is hatkor indultam, de most értem haza. Most van fél hat. Nem, nem visszafelé mentem az időben.
Ezen a ponton viszont összevissz ezt a bemutatót tudom nyújtani korpuszomról. Erre jutott lehetőség, slussz.
12/165 – Stabil
A szerdáim ebben a félévben megbízhatóan és stabilan nyolc órai indulással járnak, kivéve, ha éppen szünet van, gyakszihét vagy valamilyen vis maior.
Most, mint látható, nincs egyik se.
A hátizsákot nincs miért bemutatnom, a piros az. A kabátot se, mostanság minden reggel a (talán) öt euróért* turkált firenzei krumplibarnát rántom fel, mert meleg, puha, könnyű és kényelmes.
* Nem emlékszem én már erre, kérem, az egy másik életben volt.
12/164 – Tömb
Amíg a keddre-csütörtökre tömbösített óráim le nem járnak, maximum délután tudom fotózni magam ezeken a napokon, de ne aggódjatok, látatlanban is megmondom előre, hogy mindennap másként fogok kinézni, összességében viszont mégiscsak ugyanúgy.
Például így:
12/163 – -szerű
Annyira hétfőszerű hétfő van, amennyire csak lehet.
Még egy vekni is bent van a sütőben, hínnye.
12/162 – Raki
Huh, ez azért nem kicsit zsúfolt hét volt: három értekezlet, folyamatos fel-alá viharzások, tűzoltási kísérletek halomszám (mit tehetnék, ilyen ez a munka), másfél nap boldog vérengzés ficnik-habgumik-hűtőmágnesek-matricák között (ez is munka), mindehhez meg 10×45 perc hétvégi tanítás, miközben másoknak meg se kezdődött a félév. Tortahabon cseresznyeként pedig hirtelen szereztem tegnap vagy hét szakdolgozót a 2025/26-os tanévre, pedig istenbizony nem úgy indultam el a hatos busszal, hogy ezt vártam volna a napomtól. Ezt IS.
Úgyhogy este akkor már úgyis mindegy alapon felciheltük magunkat, oszt elmentünk zabálni a BLKN Bisztróba, utána pedig inni a Ritka Borbárba, és ugyan igen civilizáltak voltunk, de azért ma már tényleg rámfér egy Szent Heverde Napja, mielőtt újra belecsapok a lecsóba. Galéria!
Azért valamikor bemutatom az elmúlt hetek rohangálásai közben turkált-rendelt holmijaimat is, én rút szibarita váz, őtözködős bloggerek szégyene, stb., stb.
12/161 – “Padlizsán”
Szombati reggeli tancsiműszakhoz ébrentartó ruházat dukál, úgyhogy én megtettem a tőlem telhetőt. Igen, pontosan tudtam, miket veszek magamra. Szándékos volt.
A cég, akiktől vettem a rucit, azt állították erről a színről, hogy ez padlizsán. Melyik unikornisbüfis univerzumban, kérdem én.
12/160 – Portfólió
Már minálunk babám a játékpedagógia gyakorlata is megjelent alulírott oktatási portfóliójában. Nem mintha ez, gondolom, bárkit különösebben meglepett volna.
A képet ugyan még ellőttem magamról indulás előtt, de beblogolni nem volt érkezésem, ugyanis benyelt a távozás logisztikája, mikor is felcumóztam magam ezzel a ménkű nagy izével, egy túlterhelt hátizsákkal, valamint egy kosárral, ami dugig volt polárból, habgumiból, papírból és még mi a bokámból készült almákkal, melyek különböző játékfajtákhoz voltak eszköz.
Nem baj, ha ti nem értitek, a diákjaim értették, és az a legfontosabb.
12/159 – Csócsa
Készülődés a holnapi óráimra(!) – jaja, ahhoz barkácsolok most itt bőszen. A háttérben afféle varrogatás-mellé-unaloműzőül a Jurassic Park II. fut, kábé három perccel azelőtt vagyunk, hogy Peter Stormare-t megcsócsálják a compyk.
Én ezúttal sem vagyok mutogatásra érdemes, higgyetek nekem.
12/158/ -let
Értekezletre megyek. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy amit az arcomon láttok, nem éppen lelkesedés.
A ruha a múltkori petrolkék egyik ikertestvérkéje, és igen sikeres beszerzést folytattam ikertestvérkékből, de a készletet valószínűleg csak vasárnap lesz érkezésem bemutatni, mert munkamunkamunka.
12/157 – Házibámpír
Beküldöm helyettesem, a bámpír házimacskát. Ő nem ment ki hatkor az ajtón, hogy aztán csak tizenegy órával később támolyogjon vissza rajta.
Éppen ezért küldöm be helyettesnek inkább őt, és nem próbálom fotózgatni magamat.
12/156 – Pót
A hétfőimen már megszokott hülyeségek és marhaságok között vagyok, nyafogóruhában próbálom előkészíteni a hetem, ami három értekezlettel, valamint péntek-szombaton összesen 10×45 perc tanítással fog megörvendeztetni. Mivel viszont szombaton egy adott ponton mégiscsak kimásztam a macska alól, és kimentem a napsütésbe, nesztek.
Minden nap más - mindennap más 