Vannak hetek, amikor a fotóimból válogatni maga a bőség zavara, aztán vannak olyanok, amikor alig tudok összekaparni egy maréknyit a fiók aljáról. Most az utóbbi van.
tél kategória bejegyzései
13/97 – Hátizsák
Tizenegykor jöttem el hazulról a bábkészítős hátizsákommal, most háromnegyed öt, és a diákok még mindig itt varrnak előttem.
13/96 – Irreál
Ez ma egy teljesen irreális nap, egy szabad péntek. Olyan rég láttam ilyet utoljára, hogy már alig ismerem fel.
Attól még előbb-utóbb fel fogok tápászkodni innen, de mmmmm, csak akkor, amikor akarok.
13/95 – Érckakas
Egyre inkább az van, hogy indulásaim idején sűrű setét az éj, a déli szél is üvölt, én pedig úgy csikorgok, mint Budavár magas tornyán az érckakas.
Ilyenkor érzem azt, hogy már a büdös életben nem lesz rólam olyan fotó ezen a blogon, ahol nem vagyok elmosódva. Aztán persze majd ez is helyreáll, de Tutatiszra, ezek a decemberi reggelek igazán fárasztóak.
13/94 – Javítás
Ezt a hetet a tancsitancsi mellett dolgozatjavítással töltöm. Nagyon sok dolgozat javításával. És amikor azt mondom, hogy “nagyon sok”, az azt jelenti, hogy 200+. Még a buszon is azt fogom csinálni.
13/93 – Rajzszög
Még mindig én vagyok a megtévesztés csodája, ezúttal is olyanformán festek, mintha élnék, pedig előbb-utóbb fejreállok, mint egy rajzszög.
Apropó rajzszög, ma órák után ki akarom dekorázni az aulát. Drukkoljunk, hogy megtörténjen.
13/92 – Folyamatos
Az árgyélusát neki, hogy állandóan menni kell valahová. Most éppen rádiófelvételre, ahol megint több mint két órát kell dumálnom szinte folyamatosan, és rohadtul nincs hozzá kedvem. Valójában már október végén úgy véltem, hogy kifejezetten boldoggá tenne, ha januárig sose kellene öt percnél többet beszélnem egyhuzamban. Sőt, egye fene, még az is, ha egyáltalán meg se szólalhatnék.
Aztán persze, mi van azóta is, folyton fosnom kell a szót, mert ez a munkám.
Adventi dekkolás 2025/1 – Patyomkin
Helló, nép, kezdődik az idei adventi dekkolás sorozata, mert ha a fene fenét eszik is, muszáj valami normalitást vinni a világomba. Igaz, idén ez a normalitás nagyrészt Grigorij Patyomkin tábornok elhíresült falvainak szellemében fog zajlani, amikor is gondosan megválasztott képkivágásokkal operálok, és inkább ne gondoljatok bele, mekkora káosz, kosz és kupleráj van a képkereten túl.
Mindenesetre legalább koszorúm van, gyertyáim is vannak rajta, és a komód teteje is olyanformán fest, ami mutogatható, úgyhogy tessék.
13/90 – Dolgozat
Induláskor így néztem ki. Jelenleg viszont épp egy asztalon ülök, előttem pedig hetven hallgató izzad a dolgozatával, amit aztán persze ki kell javítanom. Kellemes szombatot nekem, hogyaszongya.
12/183 – Lábujjhegyen
A héten, ha még csak lábujjhegyen is, de kezdett beóvakodni a tavasz, ma reggel pedig fél ötkor bejött Mackó (lábujjhegyen ugyan, de igen asszertív nyávogás kíséretében) megkérdezni tőlem, hogy hát a reggelije meg hol marad. Úgyhogy ennek a két tényezőnek az összjátéka folytán nesztek, vasárnapi bejegyzés.
12/182 – Kefir
Reggel piac, délután tanítás, mindkettőhöz ugyanaz az ancúg. Jóleszaz.
Kecskekefir már van, medvehagyma még nincs. Idén elég lassan gyürkőzik neki a piaci tavasz, de már vannak barkás ágak meg mininárciszok (amiket én úgyse tudok behozni a házba, mert Maci belezabál).
12/181 – Üveg
Kedves Naplóm, ma megint a “tárul Miki Móka-tára” program keretein belül vagyunk, és az már tényleg csak tortahabon cseresznye, hogy tanítok is háromnegyed hétig.
Ebbéli nekifenekedésemben felavatom az indigókék példányt a kordruhákból, plusz egy csomó üvegcsüngüt.
A vicces zokni persze kötelező, anélkül honnan is tudnám, ha lenézek a lábamra, hogy tényleg ez vagyok-e én.
12/180 – Kence
Ezt a mai képet tényleg csak azért teszem be, hogy lássátok, még megvagyok, mert amúgy ma a legislegkevésbé dekoratív képemet nyújtom. Az csak egy dolog, hogy itthoncsücsü dógozós és mellesleg arcápolós napom van, de! Tegnap reggel a tükörbe nézve úgy gondoltam, rám férne némi szemceruza meg szempillaspirál, és olyan röhejesen régóta használtam ilyesmit, hogy most úgy érzi magát a szemem, mintha harminchat órája ébren lennék.
Hát akkor ma ápoló kencéket fogok applikálni magamra, miközben a… á, nem akarjátok tudni azt, mi mindent kell nekem itt leveleznem meg más izé.
12/179 – Eső
Vannak nyomasztóbb dolgok is a februári esőnél, de jelenleg ez csak súlyosbítja, ami egyébként is.
A fotót ugyanakkor lőttem, mint a tegnapit, de a fényviszonyok ennyivel rosszabbak. No, Isten neki, fakereszt, elvonszolom magam a munkázóba, oszt tanítok. Meg más kellemetességek.
12/178 – Megtévesztés
Meglepetésemre úgy festek, mintha élnék. A megtévesztés mestere, az vagyok.
Még jön erre egy pár réteg meg táska, mielőtt elrobogok bokros tanszékvezetői teendőim irányába, és őszintén mondom, tényleg a megtévesztés mestere vagyok, mert úgy utálom én ezt az egészet, mint a kukoricagölödint.
12/177 – Monitor
Én még mindig eléggé rottyon vagyok, de muszáj volt eltalpalnom Mackó szárazpapijáért, mert még ma meg holnap elég az, ami most az adagolóban van, és a drága gyermek ilyenkor már roppant aggodalommal monitorozza, nem fog-e éhen halni esetleg.
Viszont busszal mentem meg jöttem, mint az urak.
Az új cipőke remekül teljesített ezen a távon, és ha már nem vagyok ilyen rozzant, hosszabbon is ki fogom próbálni, de egyelőre próbálok örülni annak, amim van. Elég nehéz munka, az tény, ma reggel már hétkor hallgatói meg munkatársi meg főnöki levelekre válaszolgattam, ott enné meg a fene az egészet.
12/176 – Kupac
Ezúttal nem a macska vert fel, de ha amúgy is felébredtem az éccaka közepén, nesztek a vasárnapi galéria. (Vannak a gyűjteményben a múlt hétről való fotók is, bevallom. Ez a hét egy kupac trágya volt.)
Minden nap más - mindennap más 