RSS

tél kategória bejegyzései

7/166 – Jalapeño

A Rend és Rendszeresség (“minden napra tudjuk majd, mi a kaja, előkészületeink vannak, desőt Terveink!”) szinteszinte gajra futott tegnap, mert a 6×45 perc folyamatos pofázás után majdhogynem négykézláb jöttem haza. A Terv az volt, hogy mexikói levest főzök babbal és kukoricamuffint sütök mellé, ami ugyan nem sok és nehéz meló, de ha az ember igazából csak egy teát akar meg lefeküdni, talán mégis. Most komolyan, majdnem elsírtam magam, mire késsel meg gumikesztyűvel sikerült lefeszegetnem a fedelet arról az üvegről, ami a Repülő Kutató savanyított jalapeño-karikáit tárolá. (A piacon veszi a jalapeñót egy elszánt ifjú pártól, akik a Szentendrei-szigeten termesztenek tizenötféle paradicsomot meg pak-csojt meg válogatott csípős borzasztócskákat.)

Mint tudjuk (ha eddig nem tudtuk volna, most már igen) ha van olyan tulajdonságom, ami egyidejűleg a legjobb és legrosszabb is, az a makacsság. Ennélfogva végül mégiscsak lefeszegettem a fedelet, és lett leves és muffin, bár az is igaz, hogy miután ettem belőlük, én bizony nyílegyenest elmentem aludni. Még a Repülő Kutatót sem vártam meg, akinek még nálam is hosszabb napja volt – kábé ugyanakkor indultunk reggel, csak két különböző irányba, és még akkor sem volt itthon, mire elkészült a vacsora. Ma reggel viszont, mikor kávéfőzés közben rápislogtam a muffinokra, az a halvány gyanúm támadt, hogy valószínűleg tetszettek neki. Másként ugyan miért evett volna meg három darabot is.

Mivel tegnap fáradtságtól támolyogva a kész kaja fölött igazi istennőnek éreztem magam afféle Nigella Lawson-módra (bár körülöttem sokkal több volt a mosatlan), be is mutatom a maradék muffinokat, tessék. A masszában felsejlő kis sötét bizbaszok a jalapeñók, és csak a muffinok felébe került belőlük, mert én valószínűleg nem csak négykézláb, de tüzet okádva maradtam volna a konyhában, ha abból eszem.

Hm, az a méhecske sem biztos, hogy örülni fog ott a tányéron. Hm.

A “nemadomfel” viszont a jelek szerint az öltözködésre nincs hatással, megint cikcakkruha. Sőt, ugyanaz, mint tegnap, skandalum.

Tényleg kéne varrnom még néhányat…

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/13 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/165 – Blokkosít

Azt ugyebár nem mondhatjuk, hogy nem próbálkozom, mert igenis kitartóan próbálkozom. A cikcakkruhák viszont akkor se bírnak leszakadni rólam, ha erőfeszítést teszek.

Igaz, nem teszek túl nagy erőfeszítést, elég lesz nekem arra a mai 6×45 perc blokkosított anyámkínja.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/12 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

7/164 – Makaróni

Van egy ősrégi vicc, amiben a feleség megkérdezi a férjétől, hogy “Drágám, mit kérsz vacsorára: makarónit vagy semmit?” Na, a tavaszi félév keddjei efféle “makaróni vagy semmi” formában fognak kinézni itt a blogon, mert leginkább délután lehet majd számítani bejegyzésre, és az is meglehetősen ötletszerű, hogy éppen mi lesz abban a bejegyzésben.

Ezúttal például random útifotók. Enjoy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/11 hüvelyk galéria, tavasz, tél

 

7/163 – A holazoknim szezon

Kezdődik a tancsitancsi, holnap már hétkor kitotyogok az ajtón, aztán szombatig mindennap ugyancsak, így hát a mai nap már tényleg a készülődés napja, levelekkel meg táskapakolással meg anyagok ellenőrzésével tele, tanárúrkéreménkészültem.

Az egyik barátnőm az iskolai tanévet holazoknim szezonnak hívja (négy gyereke van), én meg, ha mást nem is, ezt legalább tudom. Legyetek ravaszak, mint a kígyók, szelídek, mint a galambok, és szorgalmasak, mint a méhecskék.

Akkor ennek szellemében megyek is, kipucolom a macskavécét.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/10 hüvelyk eská, tél

 

Intermezzó – Nyugivasárnap

A szép időre való tekintettel szabadságot vettünk ki mindennémű teendőinkből, és három órán át turistát játszottunk Szentendrén.

Jajdejóvolt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/09 hüvelyk ajándék, blabla, eská, galéria, macs, tavasz, tél

 

7/162 – Hejdunáról

Ébredés óta ez megy a fejemben, és tényleg lövésem sincs, miért, mert a szél nem fúj, szegénynek nem tartom magam, és a katonaságot mint karriert még a Jancsikák számára sem gondolom a legjobb választásnak, nemhogy a Juliskáknak.

Két héttel ezelőtt odaplántáltam magam a Repülő Kutató elé, és roppant szigorúan közöltem, hogy az életünkben ezentúl Rendszeresség lesz meg Rend, cserébe nem lesznek “milegyenavacsora” és “kifőzimeg” kérdések, mert minden meg lesz tervezve előre, hétfőnként valami tepsis izé, aminek a maradékait másnap valami egyébbel izé, szerdán leves és kenyérsütés, csütörtökön meg felrakunk valamit a lassúfőzőbe ésígytovább. És ehhez vasárnap bevásárolni fogunk. A Repülő Kutató látszatra igen mérsékelten volt meggyőzve, legalábbis nem látszott rajta, hogy ezt az én tervemet kitörő lelkesedéssel fogadná, ehhez képest viszont ma tízkor rám nézett, hogy akkor most ugye megyünk vagy mivan.

Naná hogy. Rend és Rendszeresség, juhé.

Azzal ugyebár mindannyian tisztában vagyunk, hogy ha én varrok valamit, addig úgyse nyugszom, amíg fel nem veszem, úgyhogy parancsoljatok, itt van nektek szép piros biliszerű sapkalap. (Tényleg varrnom kell még párat, mert ez naaaagyon tetszik nekem.) Egyúttal nyilván azt is tudni, hogy a lódenkabát még nincs kész, mert akkor meg azt vettem volna fel. Ki kell még találnom, hogyan rakok bele gombolást, de már vannak terveim és ötleteim, úgyhogy valószínűleg még ma prezentálni tudom nektek azt is. További juhé.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/09 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/161 – Jotta

Hajnalban arra ébredtem, hogy fáj a fejem. Szöszmögtem egy kicsit, aztán visszaaludtam, abban bízva, hogy mire újból felébredek, a helyzet radikálisan változni fog. Nem változott egy jottányit sem, csak az álmaim lettek a szokásosnál is hülyébbek (ha egyáltalán van erre lehetőség): egy általam ismeretlen óvodában kellett smúzolnom az anyáknapi ünnepségen, és mindvégig afféle arcomra fagyott mosollyal ültem a végtelen hosszú előadást nézve-hallgatva, holott folyton fel akartam ugrani, és bejelenteni, hogy ezt így tovább könyörgöm ne, mi ez az állatkínzás meg emberkínzás, aki hároméveseknek betanította a tízperces koreografált táncot, azt most kéne kirúgni, de mingyá. Természetesen nem ugrottam fel, és nem küldtem el mindenkit a kollektív fenébe, mert az anyák meghatottan szipogtak a közönségben a produkcióra, én meg túl gyáva voltam ahhoz, hogy össznépi haragot hívjak fejemre azért, mert egyedül nekem vannak az egész teremben lelkiismerethez hasonlító izéim, és a jelek szerint pedagógiai megfontolásokat is csak én tartok számon. Áááááá. Ne hívjatok meg anyáknapi ünnepségekre.

A kenyérsütés is kicsellózott velem, mert én ugyan bötűre betartottam a használati utasítást, de ez lett a végeredmény.

Én még ilyen rondát sose csináltam életemben. Tényleg. Még húsz évvel ezelőtt se, amikor először próbálkoztam kenyérsütéssel. Pfuj.

Sajnálni azért nem kell engem, a Repülő Kutató hozott reggel a piacról igazi ehető kenyeret, a naplemente tegnap gyönyörű színes volt,

a napfelkelte ma reggel szintén elég pofáska,

én meg szombat lévén akár gyógyítsuk meg fejfájásunkat-ülősztrájkkal napot is tarthatok, ha úgy szottyan kedvem.

Azért lehet, hogy kicsit kidugom majd az orrom erre a szép napfényes időre, kár lenne kihagyni a lehetőséget.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/08 hüvelyk blabla, eská, tél

 

Eská 7/15 – Hulladékmentés és további tervek

Tegnap nagy gondossággal átbogarásztam a felújítandó holmik kupacát, és ki is választottam három búbánatszínű tárgyat, amelyeket én most ebben a jelenlegi formájukban egyáltalán nem hordok, de hátha fel tudom őket annyira tuningolni, hogy ez a helyzet megváltozzon. Úgyhogy a véleményeteket szeretném kérni, mivel kezdjem: a parlagon heverő lódenkabátkával?

Vagy a szoknyákkal?

A zöld lódent amikor legutóbb felvettem, csak azt tudtam mondani az eredményre, hogy brr, a krumpliszínű kord meg, hát nem is tudom, szerepelt-e egyáltalán itt ezen a blogon. Ősidők óta tologatom, na.

Amíg gondolkodtok rajta, nesztek egy kis tegnapi termés. Mint tudjuk, sapkából sose lehet elég (mosolyogj szépen, Boldi)

és az egész csupacsupa hulladékból készült: semmire-sem-elegendő anyagdarabok, amelyek polár nyafogóruhákból maradtak, meg semmire-sem-elegendő fonalvégek, amelyeket felhorgoltam rozettának.

Meg nyilván egy adag kulimunka.

Találjátok ki, mivel kezdjem a három búbánatszínű teremtmény közül, mert még van egy csomó anyaghulladékom meg fonalrozettám, és ha nem állítotok más pályára, alighanem összeütök még vagy három hulladék-sapkalapot.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/07 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, tél

 

7/159 – Tejfel

Ez a hét még könnyű. (Ilyet se hallottatok még szerintem itt ezen az oldalon.) Időnként rám esnek ugyan mindenféle szakdolgozat-cafatok, és a tavaszi félév cuccait is rendszereznem kell, de amúgy leginkább erőgyűjtéssel és előkészületekkel múlatom a szárnyas időt, mielőtt belecsapnék a jövő heti lecsóba.

Úgyhogy ennek megfelelően a szokásos nyafogóruha-felemászokni kombinációt kapjátok mára, legalább addig, amíg eldöntöm, mivel színesítsem a szárnyas idő múlatását: porszívózzak-é a Bűnök Barlangjában, alakítsak-é át még néhány holmit, vagy varrjak magamnak új sapkákat. Szerintetek?

Egyébként igen szépen süt reánk Istennek napja, az a piszok Poci pedig, nehogy azt higgyem, minden fenékig tejfel, lehányta a pokrócot. (Nem ezt itt a képen, hanem egy tök ugyanilyet. Ebből kettő darab van, az egyik már a mosógépben.)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/06 hüvelyk eská, tél

 

7/158 – Clara Serena

Ma igen szép komplex napot hoztam össze: azzal indult, hogy tízkor interjút adtam (előfordul ilyen is, no), utána végre átnyújtottam egy több mint fél éves tartozást a négyeshatos megállójában, aztán elcsalinkáztam Rubens és kora kiállítást nézni, ajándék, mellyel meglepem param-param.

Na mármost, ha van olyan festő, akinek a munkássága meglehetőst hidegen hagy, az éppen a jó Pieter Pauwel. Talán meséltem már itt ezeken a lapokon arról, amikor 2008-ban a Louvre-ban végleg megcsömörlöttem tőle, hosszú termeken át csupa mitologikus életképekbe rendezett rezgős sonka meg aranyhaj, és a végén inkább kint maradtam az egyik terem előtt egy padon, amíg a Repülő Kutató megnézte a további húsipari kiállítást.

Summa summárum, Pieter Pauwel bőséges életművének kábé háromnegyede jéghidegen hagy, a többivel úgy vagyok, mint Petőfi a Kárpátokkal (“bár csodállak, ámde nem szeretlek”), és abból a végtelen mennyiségű képből, amit ő és tsai összehoztak a nagy barokk műhelyben, amelyet ő tartott fent, egyetlen kép van, amit igazán kedvelek, és amit mindig szerettem volna látni élőben is, mégpedig Clara Serena.

Ő Clara Serena.

És őt most elhozták Lichtensteinből. Úgyhogy kábé negyedórát álldogáltam elbűvölten előtte, míg a hátam mögött ide-oda surrogtak a népek. Cserébe, talán mondanom sem kell, úgy mentem át a mitologikus mázzal kenegetett rezgő sonkák termén, mint fos a libán.

Mivel ez valahol nyomokban mégiscsak őtözködős blog, így néztem ki mindehhez:

Majdnem ugyanez az áutfit volt rajtam akkor is, amikor szombaton elmentem színházba, de meglehetősen kicsiny (bár létező) metszet azoké, akikkel a színházban találkoztam és akik a blogomat olvassák, úgyhogy asszem ez még belefér.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/05 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, tél

 

7/157 – Törpegörény

Az éjjel azt álmodtam, hogy van két törpegörényem. (Valójában leginkább érdes szőrű, zsemleszínű tengerimalacokra hasonlítottak kicsi háromszögű vidrafejjel, de hát az álmok belső logikája szerint ez így van rendjén. Hé, van, aki lila sárkányokkal álmodik, mi ehhez képest egy vagy két tengerimalac-törpegörény.) Nagyon szeretetteljesek és simogatásra éhesek voltak, mégpedig szó szerint azok, ugyanis ott ültek az ölemben mind a ketten, az egyik kezemmel az egyiket kellett simogatnom, a másikkal a másikat, és ha abbahagytam egy pillanatra, haraptak belém egy kicsikét, csak úgy figyelmeztetésül. Na mármost bármilyen kicsit harapnak az ember kezébe, egy adott ponton túl így is, úgy is fájni kezd, úgyhogy ott ültem egyre zsongóbb mancsokkal, és azon törtem a fejem, ugyan hogyan szabadulhatnék el ezektől a nagyon-nagyon barátságos és szeretetteljes dúvadaktól.

Aztán felébredtem. Gondolom, senkit nem fog meglepni, hogy mindkét kezem be volt szorulva alám, és el volt zsibbadva az érzéketlenségig.

Gondolom, az sem lep meg ezek után senkit, ha mára beküldöm a helyettest. Ő legalább nem harap. (Tényleg nem.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/02/04 hüvelyk eská, macs, tél

 

7/156 – Részint

Részint a borús-taknyos idő, részint a hétfő, részint az új NAT, részint a nemszeretem olvasnivalók, részint a futófélben lévő lakás, részint a…

Mehh, a sok részinttől egészében nem jó nap ez. Próbálom feldobni illatgyertyákkal meg cuki zoknikkal meg fahéjas teával, de attól még nem jó nap. Pedig semmi különlegesen pocsék nincs benne, csak a szokásos.

Na de holnap már más nap lesz.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/03 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/155 – Palindrom

A mai dátum, ha még ezt eddig nem realizáltátok volna véletlenül, egy palindrom, vagyis jobbról balra és balról jobbra pünkt ugyanazt mondja. Én mindehhez igazi agglomerációs vasárnapot tartok, úgymint bekúszunk Emesébe, és elmegyünk megejteni a heti nagybevásárlást.

Tegnap este színházban voltam, megnéztem a 10-et, és még most is töröm a fejem rajta. Én ugyan kábé évente egyszer jutok el színházba, de az az évi egy alkalom valahogyan mindig erős és ütős és felzaklató, most is sikerült belenyúlnom a tutiba. Várni kell, amíg leiszapolódik, no.

Mi most elhúzunk nagybevásárolni,

ti meg nézegessetek napozkodó cicákat.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

7/154 – Kenu

Még mindig minden alkalommal meglep annak a folyamatnak az egyszerű eleganciája, amikor az ember fog egy tojást meg tíz deka lisztet, és aztán egyszer csak lesz ebből egy kétszemélyes vacsorára elegendő szélesmetélt.

A ruhavarrás bezzeg nem ennyire egyszerű és kiszámítható folyamat, az ember például néha úgy fest az újonnan összerakott izében, mint egy kenu.

Egy kockás kenu.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/02/01 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/január

Azt hiszem, mostanra már bebizonyosodott, hogy bármilyen borús és nyavalyás hónapból össze lehet hozni egy szép színes galériát.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/31 hüvelyk blabla, eská, galéria, tél

 

7/153 – Ágyú

A szőrös terrorista valószínűleg a szokásosnál is nagyobbat bulizott hajnalban, mert fél nyolckor a Repülő Kutatót a hencserén találtam meg egy pokrócka alatt, és még most is alszik. Én ugyan egészen lila időpontokban alszom, de ha éppen igen, akkor akár ágyúval is lődözhetnek mellettem, mert az sem zavar. Az ágyúlövöldözéshez képest pedig, ugye megegyezhetünk ebben, szinte nudli, ha valaki az emberen tipeg dürrögve, vagy a telefonkábelt rágcsálja.

Az időjárás-jelentők szerint máma szokatlanul meleg van, és én ezt el is hiszem nekik, de egyúttal feltűnően ronda szmöttyök is jönnek az égből, úgyhogy ma sem várható, hogy elhagyjam a lakást. Nos, itt bent is akad dolgom, például szét kell vágnom a kockás nyafogóruhát, és annál aztán igazán méretes merényletet tervezek, például átpofozom kétrészesnek, ha már ilyen jól belejöttem a ruhavagdosásba.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

Eská 7/14 – A nagy nyafogóruha-frissítési akció, 2. rész – A rozsda-narancs

Folytatódnak a darabolási és restaurálási munkálatok – ezúttal a rozsdaszínű nyafogóruha volt soron, azkit a) meguntam kicsit, b) szerettem volna meghosszabbítani. Mivel ez nálam általában nem úgy történik, hogy az aljába toldanék bele egy plusz darabot, hanem levágok az aljáról egy sávot, és afölé toldok be, először is az aljáról kellett levágni azt az inkriminált sávot.

(A szokásos szappannal való kijelölés látható a képen, ne figyeljetek a perspektívára. Ez tényleg egy csík, nem egy háromszög alakú izé, bár egyszer, hm, azt is ki lehetne próbálni.)

A levágott körcsíkra bejelöltem szappannal az anyag hátulján, melyik a ruha eleje (ez nem mellékes), aztán rávarrtam keskeny cikcakkal egy nekem tetsző szélességű csíkot, az eddigieknél világosabb narancs anyagból. Ez volt készleten, na.

Ezen a ponton egy sötétebb és egy világosabb narancs csíkból álló körgyűrű volt előttem, meg a dilemma, mivel cifrázzam ki úgy, hogy szándékosnak látsszék a betoldás. Neki is szegeztem a kérdést a Repülő Kutatónak, hogy “Cicák, szívecskék vagy tulipánok?” Igen hosszú ideje él velem, úgyhogy habozás és visszakérdezés nélkül felelte, “Cicák”.

Jó, akkor cicák.

Ezeket egyenes varrással applikáltam rá a betoldott csíkra. Hogy a világos narancsot visszhangozza a széleken a ruha, az aljára felcikcakkoltam egy adag narancsszínű bogyós fonalat,

aztán a nyakkivágására és az ujja visszahajtására is ugyanazt.

A folytatást sejthetitek. Igen, holnap meg ezt mutatom be nektek egészalakosba’.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

7/152 – Konstrukció

Sőt, nem csak sima konstrukció, hanem de- és re- és az összes többi is, ha van.* Én továbbra is elszántan darabolom a nyafogóruhákat, a szép természet viszont éppen megpróbálja összerakni magát, ma reggel legalábbis ezzel köszöntött:

Összerakásban én sem ismerek tréfát, tegnap például az eddigi legszebb savanyúkáposztás kenyeremet sikerült megsütnöm. Aztán persze a Repülő Kutató, mielőtt lefotózhattam volna (a kenyeret), szétvágta hirtelen (még mindig a kenyeret), és beleevett, ami igazán skandalum, ilyet nem lehet tenni egy fotózkodós bloggerrel, hah. Úgyhogy ma reggel csak a röhögség és a dokumentáció kedvéért összeraktam a szétvágott kenyeret, mintha legóznék.

Ott hátul hiányzik belőle egy csücsk. Azt már nem kértem vissza a RK-tól.

Ha már ilyen jól belejöttem, magamat is összeraktam házimamszi üzemmódba, nesztek felfrissített nyafogóruha. Meg kávé.

Akkor én most táncos és kockás lábbal el, hogy további izéket vágjak szét és rakjak össze. Folytköv.

* 2003-ban, miután teljesítettem belőle az összesen hatodik tanegységet, egy megkönnyebbült sóhajjal rácsaptam az ajtót az irodalomelméletre, amit egészen addig roppant izgalmasnak tartottam, amíg a hat tanegység segítségével sikeresen el nem érték, hogy elegem legyen belőle egy életre. Eleve úgy futottak neki, hogy nyilván mindenkinek Derridát olvastak estimeseként a szülei, úgyhogy nem kell azzal foglalkozni, ki kivel van és mit akar, hanem zuhé neki. Ott ültem 1995-ben, Dezodorics egymás után köpte a neveket, én meg asse tudtam, hogyan kell leírni őket, és nemcsak én nem, hanem a szeminárium kétharmada se nem, viszont mindenki túl gyáva volt ahhoz, hogy megkérje a tanárurat, firkantsa már le nekünk valahová, hogy is hívják igazándiból azt, hogy Póldimen. És akkor még wiki sem volt. És okostelefon se. És a magán számítógép luxus volt, az internet betárcsázós, a www pedig egy annyira friss valami, hogy archie-t meg gophert használtunk leginkább. Nem csoda, hogy mostanra olyan hülye vagyok az irodalomelmélethez, mint hat pár rendőrcsizma, pedig hát nyilvánvalóan teljesítettem az összes előírt tanegységet, ami különösen nagy truváj, ha az ember már az alapoknál elveszti a fonalat.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/30 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Eská 7/13 – A nagy nyafogóruha-frissítési akció, 1. rész – A zöld

Már fenyegetőzöm itt egy ideje a nyafogóruháim szétvágásával meg egyéb merényletekkel, úgyhogy most, hogy végre végeztem a vizsgáimmal, neki is ugrom, neki én.

Három ruháról van szó, ezekről itt ni.

Mi tagadás, becsülettel kiszolgálták már a kapitulációt – ha jól emlékszem, már legalább három éve megvan mindhárom. A piros kockást már restauráltam egyszer, a többi eddig még megúszta. Elhordogathatnám ugyan őket úgy, ahogyan most vannak, ha meg már nagyon meguntam, kidobhatnám a fenébe, és varrhatnék újat (anyag van hozzá, az kétségtelen), viszont most megkutyáltam magam: nekem ezek még kellenek, de nem így ebben a formában, szóval gyerünk fiam Erik, átalakítunk.

A zölddel kezdtem – egyrészt azzal terveztem a legkevesebb átalakintgatást, másrészt viszont (vicces módon) ez volt leginkább rászorulva. Kis bajok voltak ugyan csak vele, de egyre inkább kezdett annak a nyafogóruhai megfelelője lenni, amikor az ember épp csak egy kicsit szakadt melegítőben meg épp csak egy kicsit foltos pólóban mászkál otthon, mert azt úgyse látja senki. (Szabad szemmel is látható összegbe mernék fogadni, hogy a selyemhálóingben és full sminkben pucsító influenszereknek is vannak kinyúlt melegítői meg épp-csak-kicsit-foltos pólói; az már más kérdés, hogy inkább kapatnák rajta magukat meztelenül egy kecske társaságában, mint a nem fotózáshoz felvett házicuccaikban.)

Lássuk csak, mi volt a gond a zöldikével (már azt leszámítva, hogy untam kicsit)? Nos, kibomlott a varrás a nyakán,

kicsit az alján is,

az elején meg, izé.

Igen, az ott két foltnyi körömlakk. A balfékek királynője vagyok, nem vitás.

Szerencsére itt ebben a kuplerájban mindig akadnak olyasmik, mint például maradék anyagdarabok meg bogyós fonalak.

Az alja meg a nyaka varrását ezzel a bogyós fonallal cikcakkoltam újra. Itt most igen szépen hangzana, hogy gondoltam arra is, az olvasóim biztosan kíváncsiak lennének a technikai részletekre, de valójában csak lusta voltam kicserélni az alsó spulnit. Mindenesetre pontosan bemutathatom, miként érdemes bogyós fonalat rácikcakkolni valamire, pláne ha nagy bogyói vannak.

Így:

Ugyanezt megcsináltam a nyakánál is, aztán a körömlakkfoltokra fordítottam a figyelmem. Az alábbi képen szappannal bejelölve találhatók, mert jobban akartam látni, ugyan hol vannak, és mit tudok csinálni velük.

El kell keserítenem a nagyérdeműt, nem jutott eszembe izgalmasabb, mint a szokásos tulipánok.

Az aszimmetrikus szimmetria kedvéért a ruha aljára is felvarrtam három ugyanilyen kis tulipánt. Azon még ugyan töprengek egy kicsikét, hogy varrjak-e gombokat is dekorációként a tulipánokra (szoktam), de holnap úgyis felveszem, majd meglátjátok. Egyelőre örüljünk annak, hogy végre nem kapok majd frászt attól, ha csengetnek az ajtón, én meg ott állok összekörömlakkozva és foszladozva…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/29 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/151 – Csapadék

Tegnap sikerült nagyjából minden létező csapadéktípusba belefutnom, ami a mérsékelt égövön előfordulhat. Mikor elindultam, épp elállt Szentendrén a havazás, cserébe Dunabogdányban valami apró szemű darás szirszar jött az égből, Visegrádon ott volt a szokásos taknyos köd, Esztergomban pedig esőnyomok voltak, oszt ennyi. Mikor visszafelé indultam este, az elképzelhető legposványabb téli esőben vártam a buszomra, mint a mellékelt ábrán is látható.

Ez Pilismarót felé jégbe fordult, aztán vissza esőbe, Dömös után egyre több lett benne az ón, Visegrádon valami rettenetes nedves-lucskos hóféleség szotyogott, aztán megint eső hazáig. Mit ne mondjak, mire bezuhantam az ajtón, egyébre sem vágytam, mint kiugrani ezekből a nedves ruhákból, aztán bele egy száraz martinibe, mint ezt egy Dorothy Parker nevű csípős nyelvű író oly szépen megfogalmazta.

Az időjárási mizériákat leszámítva igen gyümölcsöző napot zártam, sikerült minden diákot átabajgatni a vizsgákon (már legalábbis azokat, akik jelentkeztek, a többivel nem tudok mit kezdeni), rendet raktam az asztalomon, és sikeresen “archiváltam” a félév összes dolgozatát. (Igen, jól sejtitek: csináltam belőlük egy csinos kis kupacot, aztán besuvasztottam a szekrénybe. A szelektív gyűjtőbe is “archiválhattam” volna őket egyenest, de valahol benne van a TVSz-ben, hogy meg kell őket őrizni nemtomhány évig. Amíg van hozzá tárolókapcitás, rajtam nem múlik.)

Mindenesetre ezzel én a 2019/20 tanév első félévét definitíve lezártam diákilag és tanárilag is, punktum. Ma bezzeg semmi nem potyog az égből, de engem nem fognak átejteni, de nem ám. Tudom azt, hogy van még odafent tartalékban mindenféle, széklábaktól feszítővasakig és trollasszonyokig.

"It's raining cats and dogs"

Nekem amúgy is van egy kupacnyi kimosandó és egy kupacnyi átalakítandó nyafogóruhám, úgyhogy ma inkább rájuk fordítom figyelmem.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/29 hüvelyk ajándék, eská, tél