RSS

tél kategória bejegyzései

6/161 – Csámcsogó

Gondolom, nem vagytok különösebben kíváncsiak jólismert nyafogóruhámra (a kék van rajtam, ha esetleg mégis), délután a Repülő Kutató elvisz házon kívül táplálkozni, akkor majd kicsípem magam. Addig is hadd mutatom meg, mivel szórakozom tegnap óta, jelentős bűntudattal és legalább ugyanakkora csámcsogó örömmel.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/08 hüvelyk eská, tél

 

6/160 – Vatta

Azt álmodtam, hogy Esztergomban várakozom a buszmegállóban (egy sokkal szebb és mesésebb buszmegállóban, mint az igazi), pilinkél a hó, fent a dombon gyerekek szánkóznak, lehallatszik elragadtatott visítozásuk, valahonnan a közelből egy karácsonyi vásár sramlizenéje meg zsongása meg forraltbor-illata kúszik felém, minden csupa jingle bells és ünnepvárás, mint egy képeslapon vagy egy Hallmark szerelmesfilmben. Megjön a busz, én előlendítem a táskámat, hogy elővegyem a pénztárcám, keresem, keresem, nincs meg, és akkor megpillantom a hátam mögött egy fatönkön a hóban, nyitva van, és töküres. Szédelegve felszállok a buszra, majdnem elájulok a sokktól, engem itt kiraboltak, csak a zsebemben csörög néhány picula, azok is valami általam ismeretlen devizában, de a sofőr jótét lélek, és nem dob le a hóba, az utastársak körém gyűlnek, miközben én még mindig sokkos állapotban forgatom az üres pénztárcámat, tényleg, igazán, kétségbeejtően üres, a tolvaj még a könyvtári olvasójegyeket is kipucolta belőle. Próbálom fejben sorra venni, mi mindent kell majd pótolni, nehezen megy, a fejemet mintha vattával tömték volna ki. Személyi, tajkártya, adókártya, bérlet, bankkártyák, olvasójegyek, úristen itt volt egy diákigazolványom is meg egy Yves Rocher pontgyűjtő szarom meg névjegyek meg még mi nem. Az utastársak szánakozva sugdolóznak körülöttem, végül az egyik megkérdi, van-e egyáltalán, akit felhívhatok ebben a helyzetben, mire én azt mondom, a férjemet, és látom az arcukon, hogy valamiért nem hiszik el nekem, férjnél vagyok, és valahogy ez az egészben a legeslegrosszabb.

Olyan intenzív volt az egész, hogy azonnal felébredtem, szédelegve és enyhe sokkban, mint akit tényleg kiraboltak, és – ne röhögjetek ki – rögtön leellenőriztem a pénztárcámat meg a férjemet. Nyilván mondanom sem kell, mindkettő megvolt. Micsoda egy elcseszett pszichém van nekem, uramatyám. Tegnap egészen vidáman és kutatói energiáktól duzzadva jöttem haza a témavezetőmtől. (Nem bíztam a véletlenre a dolgot, rögtön elkezdtem beszélni, mire a seggem a kanapéhoz ért, és másfél órán át nem is hagytam abba – én rém meggyőző tudok lenni, ha éppen formában vagyok.) Erre most meg ez itt. Fejbe kéne kólintani engem valamivel, nem vitás.

Aztán persze nem tudtam visszaaludni, aztán végül persze mégis, és ez így együtt megint azt eredményezte, hogy most is olyan vagyok, mint akinek vattával tömték ki a fejét. Jobb ötletem nem lévén, elmegyek, hozok Celofánnak gyógypapit meg csirkemájat, arra akkor is jó ez a fej, ha belülről csupa vatta.

Minden bizonnyal még mindig kómás vagyok, hát nédda, mik estek rám a szekrényből.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/07 hüvelyk eská, tél

 

6/159 – Igaza

A hécencségit neki, annyit öltözködtem máma, mint egy menyasszony, pedig nem esküvőre megyek, hanem találkozóra a doktori témavezetőmmel. Az is igaz viszont, hogy az esküvőm előtt sem fostam annyira, mint most. Le fog szúrni, mint a pengős malacot, és haj de igaza lesz.

Drukkoljatok nekem, ha ráértek.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/06 hüvelyk eská, tél

 

6/158 – Átmenetileg

Kicsinyt le vagyok robbanva átmenetileg, de nem kell idegeskedni, holnap már megint pörgés lesz, akár le vagyok robbanva, akár nem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/05 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Intermezzó – Még mindig a gázok

Mivel a Repülő Kutató egy szép, kövér, ügyes medve, és likakat fúrt nekem a falba, tovább dolgozhattam azon, hogy maradéktalanul kitöltsem a rendelkezésemre álló teret.

Úgyhogy a korábbi káosz és űr helyén most vannak kispolcaim,

(egyébként vízszintesek, csak a fényzőgép viccel meg titeket), és mindentároló falitáblám is.

Asszem ezzel most már elleszünk egy ideig.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/04 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

6/157 – Világszám

Ezen a héten ugyan még nincs tanítás, de a fordulatszám attól még erőteljesen fokozódik, csak tudjam magam utolérni. Ma már találkozók megbeszélésével meg egyéb hasznos-fontos dolgokkal mulattattam magam, még telefonáltam is, pedig az nálam már szenzációszámba megy, desőt Hörömpő cirkusz, világszám.

Haj megmosva, szerda telezsúfolva programokkal, nyüzsögjünk tovább.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/02/04 hüvelyk eská, tél

 

Intermezzó – Mint a gázok

Igen, kétségtelenül éppen olyan vagyok, mint a gázok. Mármint hogy maradéktalanul kitöltöm a rendelkezésre álló teret.

Előtte:

Utána:

Ilyenkor csak azt a kérdést nem tudom megválaszolni, hol a francban tartottam eddig ezt a sok szart? Oké, tudom, nagyrészt a padlón.

Viszont szembesülvén a helyzettel, kénytelen voltam oda konkludálni, hogy ha jót akarok magamnak, méteráru-vásárlási stopot kell hirdetnem. Úgyhogy mostantól addig nem veszek méterárut egy ficnit sem, amíg az ittlévő készletből nem varrok legalább tíz holmit. Figyelembe véve, mennyire fogok ráérni, ez valószínűleg jó ideig eltart…

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/03 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

6/156 – Bakugrás

Tegnap kábé fél órával az után, hogy élesítettem a jeremiádjaimat tartalmazó blogbejegyzést, a Repülő Kutató fellátogatott hozzám, ki még mindig ott kuksoltam a futonon céklás zoknikban és igen intenzív önsajnálatban, majd megkérdezte, miért látszom ilyen nyomottnak. Hát, ha már megkérdezte, elmondtam neki. Elég hosszan és kellő részletességgel.

A Repülő Kutató ugyan olvassa a blogomat, de ennél a látogatásnál még nem volt belőle éppen aptudét, szóval teljes súlyával érte az én ezer bajom és bánatom. Gyanítom, kissé drámaibb voltam a kelleténél, mert egy órával később már ott ültünk Emesében, és az Ikea felé tartottunk. Az élet, mint ezt a tegnap is példázza, sose egyenletes mozgással halad előre, hanem tötymörgések után bakugrások, aztán megint tötymörgés, s megintelölről. A tegnap éppen bakugrásokból állt, merthogy miután hazajöttünk, én vad elszántsággal neki is ugrottam összerakni a megvett dógokat, csuhaj. Már nem vagyok olyan gyors, mint régen, de egy óra öt perc alatt összekalapáltam két Kallax polcot. Not bad, not bad.

Na most az a két Kallax polc a Bűnök Barlangjába megy. Igen, abba a szobába, ami jelenleg is dugig van. Lehet röhögni.  És nem csak a Kallaxok mennek oda be, hanem további cuccok is. Lényegében minden oda megy be, amit tegnap vettem, kivéve két serpenyőt. Természetesen be is mutatom majd az “ilyen volt – ilyen lett” állapotokat. Mihelyst lesznek “ilyen lett” állapotok, mert még a falra is fel kell fúrni pár izét. Jópár izét.

Életünk egyébiránt a szokott mederben folydogál. Schrödinger macskája este ismét harcosan kukra köpte az Epato krémet és végigkarmolt mindkettőnket, én ezek után bealudtam a kanapén, hajnali kettőkor meg arra ébredtem, hogy Poci éppen kiszorítja a lábamból a vérkeringést, és megpróbálja elvenni a kanapémat. A zajra való tekintettel Celofán is megjelent, enni kért, és én félkómás állapotban csirkemáj-darabkákat adogattam neki. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy “mi nem haldoklunk, mi így élünk”, de speciel Celofánra ez most nem áll, bár egyelőre nem nagyon zavarja.

Igen, továbbra is jó napjaink lesznek, mert azt akarjuk, hogy jó napjaink legyenek, slussz. Aztán majd egyszer nyilván nem lesznek jó napjaink, de addig nem foglalkozunk a dologgal, és valószínűleg ez a legjobb választásunk.

Mint igényesen kiválasztott áutfitemből látható (csak egy ácsplajbász hiányzik a fülem mellől, a kezemből meg egy Kőbányai), tényleg nekiugrom a Bűnök Barlangjának. A fejleményekről persze majd beszámolok.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/03 hüvelyk eská, tél

 

6/155 – Karambol

Tegnap végre megkaptam a doktori órarendemet, és nekiláttam összefésülni a dolgozós órarendemmel (plusz még más fontos aprószarokkal, mingyá részletezem). Mire eljutottam március végéig, be akartam gurulni egy puha és komfortos pöcegödörbe (mint például a Bűnök Barlangja), aztán magamra húzni a kanálisfedőt, és ott maradni. Ez a félévem, hogy gyors summázatát adjam, egy tömegkarambolra hajaz leginkább.

Hogy jobban megértsétek, mi bajom: a tanszéki ügyintézőnk egy angyal, és az eddigi tapasztalatok alapján úgy kalkuláltunk, hogy a pécsi doktori órákat szerdákra meg szombatokra szokják pakolni, úgyhogy irgalmatlan kemény logisztika árán sikerült úgy összeraknia a tavaszi félév órarendjét, hogy se szerdán, se szombaton ne legyen órám. Eddig érthető, ugye?

Február 27-én, szerdán, tényleg lesz is óra a doktorin, ámde nem csak egy tárgyból, hanem kettőből. Úgyhogy ezúttal tényleg reggeltől estig nyomjuk az ipart valamelyik csúnya kis teremben, és lövésem sincs, hogyan jutok el oda, minekutána előző nap későig tanítok Esztergomban, majd hogyan jutok vissza. (Ne mondjátok, hogy a Repülő Kutató majd elszállít, én ebben már nem bízom. Több mint két hónapja jelentettem be azt a kívánságomat, hogy vigyél el el az Ikeába, léciléci, sofőrre van szükségem meg kocsira. Pont annyira vitt el engem is, mint titeket. Egy hét múlva elkezdődik a félév, úgyhogy azután már nem is lesz rá időm. Pápá bútorkák, majd. Egyszer. Talán.) Másnap reggel, 28-án, ismét Esztergomban vannak óráim, majd villámgaloppban távoznom kell Budapest irányába, mert ott meg Szakértőt kell majd játszanom délután. Nagy megtiszteltetés, de ebben a szituációban bazi nagy hátipúp is.

No de sebaj, a február 26.-március 1. közötti bolondokházát (igen, azon a héten pénteken is tanítok) mégiscsak végig lehet majd tekerni valahogy, legfeljebb a végén a fülemen habzik ki a koffein, és a komplett hétvégét ágyban heverészve töltöm. Több is veszett Mohácsnál. Pl. a király. Őt csak később találták meg a patakban, de már meg volt hólva. Na de nem ez a fő gond.

A fő gond március 22., péntek. Aznap tanítok. Aznap Pécsett is vannak óráim. A tanár nem fogja megérteni, ez a tanár biztosan nem. Vannak ilyen alakok. Nála már volt egy vizsgám, ami voltaképpen annyiból állt volna, hogy a határidőre beadott, két részből álló, tényleg komoly befektetett munkát igénylő dolgozatomról kellett volna elcsevegni vele. Mivel nem tudtam elmenni a vizsgára (éppen akkor feküdtem harákolva és lázasan), kegyesen adott egy hármast, és érzékeltette, hogy érezzem magam megtisztelve. Én ettől az illetőtől ezek után akkor se kérnék szívességet, ha amúgy adna. A baj az, hogy azok az órák, amelyeket nekem kell tartanom azon a pénteken, egy olyan órarendi sávban vannak, amelyet egy kollégámmal osztok meg – magyarán, ha én elcserélem valakivel az óráimat, neki is el kell cserélnie a sajátjait, plusz még keresnünk kell valakit, aki hajlandó ebben harmadik partner lenni. E pillanatban annyi esélyt látok erre, mint amennyi arra van, hogy a Repülő Kutató még a tavaszi vakáció előtt elvigyen az Ikeába.

Mindehhez ráadásul úgy érzem, hogy lényegében az egész januárt kidobtam az ablakon, annyi mindent csinálhattam volna, ehhez képest meg nagyrészt a napot loptam mindvégig, mintha megtehettem volna. Nem kedvelem ebben a pillanatban különösebben az életemet, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló.

Hát akkor lássuk, Uramisten, mire megyünk mi ketten.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/02 hüvelyk eská, tél

 

A HT projekt 2. – január

Ha esetleg nem emlékeznétek erre, én nagy dicsőséggel nekikezdtem egy hőmérséklet takarónak (temperature blanket), amit december végéig fogok horgolgatni, aztán majd jövő januárban összeállítok, ha még élünk akkor.

Mivel nekem az is fontos szempont, hogy hurcolható legyen a projekt, nagyinégyzetekből kezdtem el, és január végére ennyi lett belőle, biza:

Harminckettő. Kérdezhetnétek, hát ez így hogy, a január harmincegy napos, meg mi ott az elején az a legelső izé, az tutira eltévedt.

Ó, nem tévedt el, mindjárt megmagyarázom.

A nagyinégyzetekből összeállított hőmérséklet takarónál (erre is rákérdeztetek anno néhányan) az a legnehezebb feladat, hogy a nyimnyámba hozzon ki az ember 365 négyzetből egy hozzávetőeges téglalap-formát, az a 365 maximum 73×5-re osztható, az meg nem takaró, hanem sál. Egy elefántnak.

Node mire jó a net. Ezzel a problémával már mások is szembesültek, és meg is oldották. Ha hozzáadunk a 365-höz 13-at, azt a 13 nagyinégyzetet meg év eleje, év vége és hónap-elválasztó funkcióban alkalmazzuk, mingyá 378 négyzetünk lesz, ami gyönyörűségesen osztható 18×21-re. Hát így. Nálam ezek az elválasztó négyzetek semlegesek lesznek, vagyis natúr színű fonalakból készülnek, mint ezen is látható, nü:

Kedves IRL barátaim (olyanok is vannak nekem elvétve) viszont arra kérdeztek rá, hogyan nem fogják széthordani a macskák az elemeket, hogy majd végül azt se tudjam, melyik a január 16 és melyik a február 22. Nos, egyrészt macskabiztos helyen tárolom őket egész hónapban, amikor pedig vége, összefűzöm őket,

és ilyen kis kompakt csomagocskában rekkentem el egy még inkább macskabiztos helyre.

Egy hónap lement, még hátra van tizenegy. Hajrá.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/02/01 hüvelyk blabla, eská, tél

 

6/154 – Zsír

Bolyhoska (aka a Sátán Macskája) ezúttal nem járt itt éjjel, legalábbis nem volt semmiféle óbégatás, amiből ezt a következtetést le lehetne vonni. Mondjuk nem is nagyon volt miért itt hesszelnie, tegnap éjjel még annál is jobban kibulizta magát, mint sejtettük: a mi teraszunkon belenyalt a zsírba, anyósomékén pedig megette az apósomnak bepácolt pipihusit. Nem csoda, hogy akkora, mint egy bornyú, ha azzal tölti éjszakáit, hogy körbekosztolja a környéket.

A mi macskáink ugyanúgy vannak, mint tegnap meg tegnapelőtt, és tudja a fene, hogy ez jó-e vagy rossz, de ez van, úgyhogy ezt kell szeretni. Az időjárás viszont elnyomorodott némiképp, éjjel hó, reggel dara, most meg az a borús takony, amitől az embernek felkelni sincs kedve, nemhogy kimenni a házból. Nyafogóruha, hajrá.

Az új hónap kezdetére való tekintettel most kéne bemutatnom a februári tízszertízet, de midőn szavazásra bocsátottam a kérdést, hogy csináljam-é tovább vagy sem, nem mutatkozott valami hajdenagy ingerencia a válaszadásra, ami önmagában is elég beszédes. Még ennél is beszédesebb, hogy öten azt mondták, folytassam, heten meg azt, hogy ne. Hát akkor nem. Zsír.

Tízszertíz hiányában azzal foglak majd mulattatni hónapkezdetekkor, hogy bemutatom az előző havi termést a H(őmérséklet) T(akaró)ból, és ez meg is fog történni még a mai napon, de előbb befejezem és elküldöm a tantárgyleírást, amivel már napok óta veszkődöm. Tessék várni türelemmel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/02/01 hüvelyk eská, tél

 

6/január

Ez igen pocsék hónap volt. Nem baj,a február még ennél is rosszabb lesz, höhh. Galéria!

                                                    

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/31 hüvelyk blabla, tél

 

6/153 – Bolyhoska

A Repülő Kutatónak igen jó alvókát adott az Úr, másként ő is úgy ébredt volna fel háromnegyed éjfélkor, mint akinek gongot ütöttek meg a füle mellett. A földszintről olyan üvöltés hallatszott, mint amikor éppen nyúznak egy macskát, és figyelembe véve, hogy volt ott lent egy olyan példány is, aki halik megfele, én úgy pucoltam lefelé, hogy lábam se érte a lépcsőt.

Először persze nyilván Celofánt kerestem. Ott ült egy párnázott széken, enyhe érdeklődéssel forgatta a fejét, mint vénkisasszony egy képtárban, és egészen nyilvánvalóan nem ő vonyított. Az üvöltésért Poci volt felelős, aki széles terpeszben kushadt a konyha melletti üvegajtó előtt, úgy festett, mint egy pitypangfújóka, és olyan hangok jöttek ki belőle, mint még eddig sose. Kinéztem, hogy mitől rikácsol úgy Nagyseggű Maruszja, mint egy kövér bojárasszony, amikor az intéző fia kilőtte csúzlival a majdnem velencei tükröt, amit a nizsnyij-novgorodi hetivásárban vettek sok alkudozás után – hát odakint egy akkora basz nagy fekete macska ült az ajtó előtt, amekkorát még sose láttam. Jó, ő is pitypangfújóka üzemmódban volt, bár messze nem tűnt olyan izgatottnak, mint Poci, viszont felfújódás előtt is legalább másfélszer akkora volt, mint Nagyseggű Maruszja, aki nem egy kicsiny példány. Kiszóltam az üvegajtón neki, hogy “Sipirc innét, Belzebúb vagy Behemót vagy hogyhíjnak” (nyilvánvalóan nem így hívják, hanem például Bolyhoskának, mint Hagrid háromfejű kutyáját, az emberek megbízhatóan dilinyósak), mire ő lassan és méltóságteljesen távozott. Aztán persze visszajött, tíz perccel később ugyanis Poci újra elkezdett ajvékolni, már megint itt a muzsik, Aljonka, aki gyenge nyakamat akarja elvágni, hozzad már azt a muskétát. Én megint le a lépcsőn, megint sipirc, itt még nincs üresedés, és neked valószínűleg nem is lesz, amíg úgy vonyítanak miattad, mint mikor Galuska Galagonyovics elvette azt a rüfkét. És csak háromkor tudtam visszaaludni.

Istenbizony én egy kiszámítható, nyugodt, kreatív és békés életet szeretnék magamnak, de ez egyre kevésbé látszik megvalósíthatónak, pláne ebben a vircsaftban. Az egyetlen, ami maradt, a humorérzék, és anélkül igen kevésre mennék, de most már azzal együtt is kábé ott vagyok, ahol a part szakad. Most viszont azért csíptem ki magam ilyen pípesen, mert belejtek a székesfőfaluba megbeszélésekre, és ehhez mégse nézhetek ki úgy, mint aki éjfélkor Behemótokat rekcumolt. Mondjuk fene tudja, amikor ezt összeraktam, még viccesnek és egyedinek éreztem, de most úgy látom, inkább slampos meg erőltetett. Eh.

Ha nagyon nekikeseredem, még turkálni is fogok, rosseb Bolyhoskáékba.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/31 hüvelyk eská, tél

 

6/152 – Nyomott

Nyomott idő, nyomott hangulat, hiába próbálnám feldobni bármilyen tarkabarkával. Fotózkodni sincs kedvem, úgyhogy akkor most ez kimarad.

Még megvagyunk mind, és nagyjából ennyit tudok mondani a mai napról. Vagy legalábbis a 11:22-ig tartó részéről.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/30 hüvelyk tél

 

6/151 – Mértani

Ma reggel is éjjel ébredtem (van ennek értelme egyáltalán? amikor elkezdtem leírni, még volt), mégpedig konkrétan fél négykor. Ezúttal még csak nem is elsősorban a preindusztriális korok bioritmusa volt a ludas, hanem egy Poci nevű anarchista, aki (lövésem sincs, hogyan csinálta) az ágyam mértani középpontján terpeszkedett éppen. Figyelembe véve, hogy én is benne voltam abban az ágyban, ez még macskától is szép teljesítmény volt.

Ami a cicceket illeti, Celofán most leginkább Schrödinger elhíresült macskájához hasonlít leginkább, aki ugyebár egyidejűleg élő és halott, amíg ki nem nyitod a dobozt. Celofán ugyanezt doboz nélkül csinálja: őt már elparentálták, mi megsirattuk, a Repülő Kutató végiggondolta azt is, hogy a francba fogja majd felcsákányozni a kertben a fagyott rögöket, hogy eltemethessük a mackát – aztán éltünk tovább mindannyian. Mi néha bőgünk egy kicsit, ő nem. Lassú és lerobbant, de mindeközben kajáért nyivákol, eszik, iszik, vécézik, élezi a körmét, simogattatja magát, és megpróbálja levakarni rólunk a glazúrt, amikor belenyomjuk az Epato pasztát. Jaj de nagyon könnyű lenne most abban reménykedni, hogy a kis büdös meg fogja csúfolni a komplett állatorvos-tudományt, de legyünk realisták, és örüljünk annak, amíg jól érzi magát. Pár nap haladék is számít, amíg azok jó napok, és ha a jó napokhoz az kell, hogy háromnegyed hatkor körömnyi csirkemáj-darabokat szervírozzak egyenként, na bumm.

A “túrjuk ki helyéről a gazdit” projektet amúgy ő is egész jól nyomja, nédda.

Úgyhogy, mivel minden csak eltökéltség kérdése, most jó napjaink lesznek, én pedig a macskaszittelés mellett mindenféle egyébbel is mulattatni fogom magam, például továbbra is készülök a tavaszi félévre, brr. A helyzet tényleg rettenetes, már az egyetemi jegyzeteimet is csatasorba állítottam – úgy értem, azokat a jegyzeteket, amelyeket egyetemistaként produkáltam, amikor engem kínoztak ezzel a tárggyal, amellyel most nekem kell kínoznom másokat. És, aujnye, engem 1996-ban kínoztak vele. Istencsudája, hogy egyáltalán még megvannak. A jegyzetek.

Emellett végre nekidurálom magam, és hozzálátok, hogy összeállítsam Filoméla takaróját, mert legutóbb még csak ott tartottunk, hogy lenni nekem száznegyvennégy nagyinégyzet, de ugyebár engem nem abból a fából faragtak, hogy csak úgy összehorgoljam ezeket egyetlen nagy takaróvá, óóó, nem, nekem további kacsmargok is kellenek. Majd meglátjátok.

Most viszont ellejtek a könyvtárba bábkészítésről szóló könyveket keresni, és hiszitek vagy sem, de ez munkaügyben kell nekem, hehe. A futonomat úgyis elfoglalták. Igen, most már Poci is rajta van, és mindketten úgy néznek rám, ahányszor bemegyek a szobába, hogy “hát te meg mi az anyádat keresel itt?”.

Oké, oké, már itt sem vagyok.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/29 hüvelyk eská, macs, tél

 

6/150 – Halad

Hétfőn reggel kimenni az ónos esőbe, hogy aztán egész nap a munkahelyén üljön az ember, fülig államvizsgában meg tanszéki értekezletekben meg adminisztrációs feladatokban, miközben otthon lassan elfogy az élet a macskából – nem, egészen biztosan nem erre szerződtem a zuniverzummal.

De muszáj haladni előre, mert ez viszont benne volt a szerződésben.

6.150

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/28 hüvelyk eská, tél

 

6/149 – Még mindig az optimizmusról

Nem tagadom, igencsak szűkében vagyok. A cicc bágyadt, és lógatja a fejét, és nem nagyon akar enni. Diktáltunk bele csirkemájat kis cafatkákban, de nem evett sokat. A kanült viszont kiszedte magából valamikor hajnalban (amikor fél négykor ránéztem, még benne volt, azután tehette). Ráadásul ma délután bűnrossz cicagazdik leszünk, én legalábbis annak érzem magam – bevisszük a kórházba, hogy megkapja a mai infúzió-adagját, és ott is hagyjuk éjszakára, mert holnap ő ismét infúziót kap, nekünk viszont mind a kettőnknek reggeltől estig és látástól mikulásig dolga van. Nem is tudjuk hazahozni csak este.

Csak az a kurva tehetetlenség, csak az ne lenne.

 
16 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/27 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

6/148 – Az optimizmusról

Miközben tegnap én időnkénti aggódórohamokkal, de azért nagyrészt felhőtlenül züllőztem a barátnőimmel, a Repülő Kutató belediktálta Celofánba az egész zacskónyi drága gyógypapit, és most kicsit aktívabbnak meg kevésbé elesettnek látszik (Celofán, nem a Repülő Kutató), de azért megint bedugjuk a dobozba és visszük újabb infúzióra. Tegnap többen is kérdezték, hogy mik a kilátások, én meg mindenkinek csak azt tudtam mondani, hogy egyelőre nem temetjük a cicát, de nem is biztatnak sok jóval. Tele van folyadékkal a hasürege, és nem lehet pontosan megmondani, hogy ott bent mi a pontos helyzet, de a májával van baj, és elég nagy baj.

Akárhogyan is alakul, annyi biztos, hogy megpróbálunk mindent, ami állatorvosilag elérhető és javítja az életminőségét, mindaddig, amíg van minősége az életének. Most, amikor ezt írtam, itt ült mellettem a párnán, és halkan dorombolt, miközben simogattam, és én igazán nem vagyok optimista úgy általában, de most nagyon szeretnék az lenni.

Így fest szegény kicsi kornyadt Celofán a lábában a kanüllel,

és így festek ma én.

A zöld a remény színe meg a libafosé, ezt ne felejtsük.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/26 hüvelyk eská, macs, tél

 

6/147 – Kismókus, nagymókus

Nem állnak túl jól a dolgok, feleim, Celofánt ma elvittük orvoshoz, mert finnyálkodik az ételre, és fogy, és általánosan nyamvadtabb, mint általában. Vérvétel, ultrahang, röntgen, belenyomtak egy infúziót, holnap is visszavisszük meg holnapután is, és nincs rendben a mája szegénykémnek, és egyáltalán, oáá.

Ha nincs más álamügyetek fojóba, drukkoljatok kicsit a hülye kiscicánknak, akinek ugyan közepesen barátságtalan természete van, és nem hízelgős és nem is túl kedves, de családtag, és az ilyesmit mindig elnézzük a családtagoknak, különösen azoknak, akiknek csak négydekás agya van.

Én mindeközben tényleg megvarrtam magamnak egy új ruhát (nagyrészt azért, hogy eltereljem a saját figyelmemet, amíg arra vártunk, hogy bedugjuk a macskát a hordozóba, és elvigyük a dokihoz), és most mingyá elmegyek a barátnőimmel találkozni, és istenbizony bűntudatom van miatta.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

6/146 – Elővigyázatosság

A tegnapi kriminális reggel után, mikor mínusz négy fokban és szinte vízszintesen eső hóban szobroztam végtelen ideig a buszmegállóban, az lett a legfőbb prioritásom, hogy ne üssön le valaminő takonykór. Jövő héten vizsgáztatok (elvileg három napon is, de ha nem akar javítani a jegyén senki, megúszom eggyel), pénteken (holnap) pedig találkozóm van a barátnőimmel. Ez utóbbit már háromszor helyeztük át újabb és újabb időpontokra, mert valaki mindig a) fel volt fordulva, b) fülig állt a határidőkben, c) mindkettő. Na hát ezúttal nem én szeretnék lenni ez a valaki.

A fentiek szellemében, ha nem jön közbe semmi, ma itthon kuksolom át a napot több kanna tea, valamint pokrócok és mackák meghitt társaságában. Nagyon ajánlom, hogy ne jöjjön közbe semmi.

Igen, ma is ugyanaz a ruha van rajtam, mint tegnap, őtözködős bloggerek szégyene aki stb. stb. Nem baj, holnapra varrok újat. És most ezzel csak félig-meddig vicceltem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/01/24 hüvelyk újracucc, eská, tél