A családi szinergiáknak általában megvan a maga bája, ma viszont testületileg mindhárman bal lábbal/manccsal keltünk. Ja, nyivákolás és ordibálás is volt, utána pedig a belátó népek elnézést kértek, a nembelátók pedig elaludtak a foteltámlán.
Azt hiszem, az elmúlt két hónap tanulságaként leginkább azt tudnánk megállapítani, hogy mehetünk mi akárhová és akármennyi időre, az életmódunkat és -tempónkat mindenhová visszük magunkkal.
Gyakorlatilag a vízszintes karácsonyfám La Casina-beli megfelelője, és következő másfél hétben még kerülhet rá ez-az (vannak némi terveim polárszívekkel), de már most is így világít nekem a setétben:
Fényben, kikapcsolt piláccsal sem fest rosszul, ha lehetek ennyire nagyképű:
A pipiket már ismeritek,
a horgolt gömböket is,
de hazulról csak a pipiket, a horgolófonalat és a függesztéshez használt szigetelődrótot* hoztam, minden egyebet itt szereztem be. A bambuszbotot például a kertből. (Mondtam én, hogy jut még szerep az itteni bambuszligetnek…)
Mint már tudjuk, én egy elég olcsó nőszemély vagyok, és ezt ezúttal sem hazudtoltam meg. A hungarocell gömbök felerészt a kínai bótból, felerészt az egyeurósból jöttek, és még nem használtam fel mind, mert több is van, mint amennyit a fenti képen látni. Mondjuk az egyszerűség kedvéért, hogy öt és fél euró ára alapanyag van itt körbehorgolva. Szintén az egyeurós boltból jött három csomag minigömb (két aranyszín**, egy piros) meg egy csomag mini piros harangocska, az összesen négy euró. A fényfüzért a Saturban vettem, az 5,99 volt.
Ezek után már könnyű volt minden, csak raktam a bambuszbotot, mint bolond a talicskát. Úgyhogy most ülök vele szemben, és csodálom.
* Ti nem visztek magatokkal Firenzébe szigetelődrótot, amit még otthon találtatok a 11-es út mellett? Példátlan, hah.
** Amikor megkérdeztem a RK-t, hogy arany- vagy ezüstszínű legyen-e az itteni karácsony, ő az aranyra szavazott, merthogy Firenze meg flórenci aranyak. Nem tudom, mire számított, én már akkor biztos voltam abban, hogy a mi karácsonyi dekorunk, akár arany, akár ezüst, ugyanaz a kézműves bizbaszokkal dúsított félskandináv szedett-vedettke lesz, mint mindig.
Azt fogok bontani, mihelyt biztos vagyok benne, hogy egy életre végeztem ezzel a rühes menstruációval, pedig én nem is szeretem a pezsgőt. Addig viszont marad a ficnik között nyöszörgés a kanapén, bárhol is legyen az a kanapé.
Tegnap du. installáltam az első nagyobb merényletet, és nyilván itt még messze nincs vége, de azért csodáljuk most ezt egy kicsikét.
Majd eská-poszt is jön belőle, naná.
Ma előreláthatólag nem megyek sehová, ehelyett szegény Matildát fogom nyúzni.
Barátságosan hülye időnk van amúgy, a 14 fokhoz meg-megeredő esővel, és holnap úgyis jelenésem van egy ún. karácsonyi partin, pénteken meg ebédre vagyunk hivatalosak, úgyhogy minden bizonnyal jól fog jönni egy elő-feltöltődés ficnik, valamint Mackó és Matilda társaságában.
Választék, az van.
A Santa Croce téren a nagy karácsonyi vásár a legjelentősebb efféle Firenzében, és eredetileg kábé húsz évvel ezelőtt abból az apropóból kezdték el megrendezni, hogy Heidelberg Firenze testvérvárosa. Azóta már nemzetközi karácsonyi vásárrá nőtte ki magát, erős német/osztrák ízzel, gyakorlatilag egymás sarkát tapossák a strudel- pretzel- würtschen-standok, de például van külön ciprusi meg lengyel zabálda is. Sőt, még kürtőskalács is van, biza. Dolce Ungherese in forma di camino.
Nagyon szépen hangzana, hogy a blogomért bármit, de egy nagy frászt. Odakint hat fok van, és esik az eső, menjen ki fotózkodni az, aki ebből él.
Kezdjük azzal, hogy tadáá, oké?
Igaz, hogy elsőre “csak egy újabb párnahuzat, meh” helyzetben vagyunk, no de Matildával! meg egyáltalán! Szerintem még sose dolgoztam ilyen ortopéd formájú párnával, ez viszont itt volt a La Casinában, és igazán rá volt szorulva egy huzatra.
Egyúttal jó beavatás volt Matildának is, hogy kábé mikre számíthat tőlem a jövőben. (Nem sok jóra, ezt már sejtheti.) A többiekben amúgy a Szokásos Eljárást követtük: kézzel felvarrt rozetták a kimeríthetetlen készletből, effektfonalak cikcakkal odafogva, alapanyagként a RK elvénült házikabátja (karácsonyra újat fog kapni tőlem) meg a nagy őszvégi turkálós leárazáson vett bútorszövet-darab, mert velem az ilyenek szembejönnek még Firenzében is, hihi.
Ó, és persze Mackó úr igen hatásos hátramozdítói tevékenysége.
Istencsudája, hogy egyáltalán be tudok fejezni így bármit is.
Következő eská-bejegyzésünk már az adventi dekorhoz fog kapcsolódni, tessék kivárni türelemmel.
Azt hiszem, ti nem vettetek igazán komolyan, amikor azt mondtam, hogy itt még a macska fülén is fényfüzérek fognak lógni.
Nos, természetesen nem bántjuk a cicát, de ha esetleg akarnánk fényfüzért a fülére, az is beleférne.
Mivel a legenda szerint kereken nyolcszáz évvel ezelőtt állította az első betlehemet Assisi Szent Ferenc, a Santa Crocéban a héten megnyílt egy betlehem-kiállítás, amit úgy tessék érteni, hogy oltárképek és az összes többi alá-mellé-köré van pakolva a miniszajré, kábé így:
Tessék, itt egy exkluzív válogatás a pályamunkákból, mert ilyet szerintem még nem pipáltatok, de én se:
Az utolsó képen azokat a kis szalagos lapótyákat hívják így. A panforte sienai karácsonyi édesség, afféle formába nyomkodott aszalt gyümölcs meg dióféle egy mézes-cukros masszában, és egyetlen szelettől egy hétre megvan az ajánlott szénhidrát-beviteled. A galériában további cukiságok is agnoszkálhatók, pl. macska, naplemente és sárga levelek. Meg Firenze, persze.
Amikor elmentünk világot látni, túl erős volt a napsütés a fotóhoz, mire pedig hazaértünk, besötétedett.
Vanezígy, no.
Enyhe félelemmel tölt el a gondolat, vajon hogyan nézhet ez ki este. Az összes cafrang tele van lámpácskázva.
Ma én voltam az a nő, akinek az orra előtt elment a 11-es a Savonarolánál, úgyhogy egy rövid szitkozódás után elgyalogolt a Vasariig, mert ott megáll a 17-es is, és a Vasari megállóban egy ritka pad is van, amire le lehet ülni horgolni, amíg jön a busz.
Majdnem másfél hónapomba telt, de végre nem teljesen bambamód közlekedem Firenzében, és mindezt telefonos meg internetes segítség nélkül. Attól persze ma is eltévedtem a Santa Annunziata tér körül, de ezt már sosem növöm ki.
Amúgy mára rettenetes shoppingolós napot iktattam be, amikor az utolsó aprószarokat is beszerzem a karácsonyi dekorhoz. Egyetlen gombolyag ócsó fehér fonalat nem sikerült kihúznom a terjedelmes listámról, de amúgy minden megvan, tényleg minden. Massimiliano füléről is fényfüzérek fognak lógni, hehe.
Thank God it’s not a futkorászónap all over again.
Én legalább nem napozom hanyattfekve, ez is valami.
Ebben az áutfitben jártam én ma megszokott módon bokáig a lábaksz,
és ha esetleg úgy gondolnátok, nem túl harmonikus a színösszeállítás, figyelmetekbe ajánlom a Venchi csokicég ajtajáról a dekort a firenzei vasútállomáson.
Ha létezik olyasmi, hogy “ideális időpont a Santa Croce meglátogatására”, minden bizonnyal azt fogtuk mi ki tegnap, amikor majdhogynem minden extra előkészület és tervezés nélkül bementünk. Összesen hárman álltak sorba előttünk a jegypénztárban, és odabent is alig lézengtek a látogatók. Szóval tessék szépen felvésni kéménybe korommal: december eleje, kedd, kora délután, mindezt pedig lehetőleg olyan posvány időjárásban, amikor az ember kétszer meggondolja, elinduljon-e bárhová. Galéria!
Mindent összevéve viszont, és ez most tényleg erősen a “fene a jódolgomat” kategóriába eső kijelentés lesz, a Santa Croce engem eléggé hidegen hagyott. Nyilván ott van elásva a szokásos gyanúsítottakon (pl. Michelangelo) túl Galileitől Marconin át Fermiig a komplett olasz fizika, a Pazzi-kápolna kupolája meg a Cimabue-Krisztus elképesztő, Nardo di Cione-Madonnák vannak bent meg Giotto-freskók (ez utóbbiak éppen restaurálás alatt), de azért, tudja a penész, valahogyan mégis hidegnek meg sterilnek tűnt nekem az egész. Talán ez volt az első firenzei templom, amiben nem éreztem azt, hogy az összes műremek ellenére mégiscsak templomban járok, és hát hímezhetjük meg hámozhatjuk, de azért a Santa Croce mégiscsak egy nagy hullaraktár, tele böhöm nagy síremlékekkel meg cenotáfokkal, amik beletehénkednek az ember arcába. Nem is fotóztam le egyet sem, csak Lorenzo Ghiberti nagyon csendes és meglehetősen feltűnésmentes sírkő-lapját.
Amikor még nem sejtettem, hogy nem csak bokáig járt, de ráadásul vizes lábaksz lesz a mai nap eredménye.
Pont úgy mentünk mi máma. Úgyhogy most csak úgy ideteszek két maréknyi fotót. Szűretlenül, tejhabbal.
 | mák - 14/37 – Pom |
 | Kriszti - 14/37 – Pom |
| mák - 14/32 – Tűzenergia |
 | magyaroramegminden - 14/32 – Tűzenergia |
| magyaroramegminden - 14/27 – Holdsüti |
