tél kategória bejegyzései

Háde tényleg. Már megint itt állok kicsit lehordott kötényruhában, nagyon lehordott tornacipőben, kirúzsozva a Részeges Pifke fedőnevű rúzsommal, boglyas hajjal, és már dél is elmúlt, nekem meg Krákok és Harákok jönnek a torkomból.

Ez az év is jól kezdődik.

A folytatás még az eddiginél is jobb lesz, mert ma elvileg tilos a házimunka (balszerencse! nagyon sok balszerencse! egy egész évnyi balszerencse!) de ha nem mosok meg takarítok, akkor végképp felvet minket a káosz. Sisera hadai után még mindig nem rendeztem el a szobát, az pont úgy fest, mint amikor kivakarodtak belőle, és higgyétek el, az úgy nem maradhat.

Azt elég jól tudom, milyen a topon lenni, úgyhogy bizton állíthatom, én nem vagyok most ott.

Van ennél rosszabb hírem is, a jövő év színei a szarbarna, búbarna és krumplibarna elbűvölő árnyalatait tartalmazzák. Nyolc cégből öt ezeket jövendöli 2025 meghatározó színeinek. Ugyan az idei év Pantone színe, a Peach Fuzz is olyan volt, mint egy zakó a Miami Vice-ból, de már most visszasírom, hát nézzetek erre a gyűjteményre.

Hogy egy Bianca Del Rio nevű ikont parafrazáljak: “Not here and not today, Satan.”

De még holnap se. De még akkor se, ha éjjel megfúlok az ugatérozásban, miközben egy félszáz fős tömeg a ház előtt állva éljenez. (Ezt szokták. Dugnák be a tűzijátékukat a seggükbe, valahová a Raku és a Mocha Mousse közé. Mondtam már, hogy ma nem vagyok a topon?)

Oké, találkozunk a túloldalon. Mármint ha nem fúlok meg stb. stb.

Mégpedig Pettyes Harák. Ez vagyok én most, szolgálatukra. Miután a húgomék távoztak, másfél órával később ágynak estem, és azóta is ott vagyok.

Most már kezdek némiképp aggódni is.

Na akkor most megint nekifekszünk.

Ma este beesik Csicsóné a három lányával, avagy mint a RK-val emlegetni szoktuk, Sisera és hadai. Eredetileg valahogy olyanformán értelmeztem a december közepi bejelentkezésüket, hogy 29-e után érnek rá, és én így is kalkuláltam, de tegnapelőtt kiderült, hogy mégse, 26. és 28. között teszik tiszteletüket, tehát ezek szerint 29. után nem érnek rá.

Well. Ágy lesz, kaja lesz, és remélhetőleg el is szórakoztatják magukat, általában megy nekik. Persze Sisera ma reggel már rám kolompolt, hogy jaj, jaj, az egész kompánia bal lábbal kelt fel, Perpéta durcizik, Tosca mindenkit sérteget, Filoméla meg csak néz ki a fejibül. Már meg is fenyegette őket, hogy velem nincs kecmec, én majd jól beszólok nekik, ha kriminálisan viselkednek.

Sajnos fel kellett világosítanom Siserát, hogy ha a hadai az előrejelzéseknek megfelelően fogják produkálni magukat, én nem beszólok majd nekik, hanem bemegyek a szobámba, és magamra csukom az ajtót, ők meg rendezzék le maguk között a biliviharaikat. Nekem most vakációm van, egy rettenetes időszakon vagyok túl, és az ünnepek után további rettenetes időszakok jönnek, szóval nem hagyom senkinek, hogy belerondítson a vakációmba.

Úgyhogy most ennek megfelelően balra el, ágyakat és miegyebeket készíteni elő a hadaknak, amivel majd elszórakoztathatják magukat, amikor én a szobámban ülök.

Mondám a RK-nak: “Te, gyere, pucoljuk meg magunkat, aztán őtözzünk fel, aztán… aztán csináljuk ugyanazt, mint eddig.”

És lőn.

Csip-csirip.

A tradícióknak megfelelően még kaptok egy utolsó adventi dekkolós bejegyzést a vacsoraasztalunkról, aztán kajakóma.