Már olvad is. De azért szép.
tél kategória bejegyzései
13/130 – Szelet
Olyan télikabátokat szedek elő mostanság az időjárási viszonyokra való tekintettel, amilyeneket már évek óta nem kellett, és müzliszeleteket pakolok a táskámba, hogy ne haljak éhen, ha a hófúvás leállítja a buszomat valahol a semmi közepén.
Lelkesedésem természetesen végtelen.
13/129 – Tea
Rendkívüli mértékben elszomorít, hogy ebben a kuplerájban kizárólag engem érdekelnek Az Amnéziás Nyomozó Mandarin és A Matriarchátusban Élő Teatermesztők Legokosabb Lányának problémái. Ezek a böcik le se szarják.
Még nagyobb gond, hogy holnap már nyakamba kell szednem a világot, és bemenni a munkázóba. Hajh.
13/128 – Befana
Vízkereszt napja van, az olaszoknál Befana, aki mellesleg egy nagyon kedves boszi is, ő hozza az olasz gyerekeknek az ajándékokat. Nyilván ebből a megfontolásból öltöztem ráncosképű télanyókának, hogy eltalpaljak a csomagautomatához az én saját befanai ajándékaimért, amik egyidejűleg a mai Jóleső Január részei is lesznek, mert csak.
13/127 – Kotor
Van abban valami félelmetes, mennyire nem fűlik fogam a munkához, különös tekintettel a szakdolgozatok olvasgatására és adminisztrációs himmihummikkal való szarakodásra. Na de hogy nektek mégis legyen valami néznivaló, tessék. Új év, új ruha (egy sokadik pöttyöske), új zokni.
Mondjuk belőlem se ártana egy újabb. Vagy legalább egy olyan változat a régiből, aki még össze tudott kotorni magának valahonnan némi lelkesedést.
Jóleső Január 2026/4 – ágas-bogas
Olyan szép idő volt ma, én meg olyannyira bús voltam, hogy kimentem sétálni. Végül is, a bolondok városában élek, itt mindig van látnivaló.
13/126 – Fejenagy
Volt itt az elmúlt héten egy csomó hát-ma-meg-milyen-nap-van meg egy szilveszter a szokásos terüljasztalkámmal és a macskák asszisztenciájával, egyébként viszont nem tudom, mi történt, nagyrészt semmi. Mindegy is, holnap vissza kell kúsznom a vakáció előtti életembe, és higgyétek el, annyi kedvem sincs hozzá, mint a Nagytenyerű Fejenagynak a kukoricagölödinhez. Galéria!
13/124 – Kegyelmi
Én még mindig nem tudom biztosra, éppen milyen nap van, hányadika, melyik évben, és miért, ez a kegyelmi állapot viszont sajnos már nem tart sokáig. A szakdolgozóim elkezdtek leveleket és szövegféléket küldözni. Nagyon fáj.
13/123 – Mos
A babona szerint azt csinálom majd egész 2026-ban, amivel a január elsejét kezdtem, márpedig én azzal indítottam ezt az állítólagos új évet*, hogy megmostam a hajam, azmely akciót én szívből utálom.
Eh, volt már olyan január elsejém is, ami macskahányás feltakarításával indult.
* Csalás az egész, nincs is olyan, hogy új év. Pont úgy fest, mint a régi.
13/122 – Ágyban, párnák közt
Azt hiszem, ez így az egész 2025-ös év kvintesszenciája lesz: szilveszter van, és végre kipihenhettem-forma magam az elmúlt héten, viszont ma reggel olyan ordenáré módon beállt nyakkal-lapockával ébredtem, hogy a RK már bekente érintett részeimet valami diclofenac-tartalmú krémmel, de annyit se ért, mint hótt lón a patkó.
Alas, we are still not amused.
Mindemellett is kellemes lealjasodást mindenkinek, aki ma arra vágyik. Nekünk még kinéz egy, a szokásosnál is lököttebb vacsora, ami kábé egyenlő arányban tartalmaz majd mediterrán, skandináv és magyar (ezen belül is főként erdélyi) előételeket. Plusz még ott lesz a szokásos tűzijáték a ház előtt, mikor a szoborparkban sistergős ménküveket eregetnek az égre, az út túlfelén pedig ötven ember éljenez. Hugó, Toszkána őrgrófja még nem látott ilyen bulit, érdeklődéssel várom, mi lesz a reakciója. Mondjuk lehet, hogy akkorra én már amúgy is aludni fogok, de majd a RK beszámol.
13/121 – Vesztes
Még szilveszter előtt sikerült elvesztenem egy napot a 365-ből, de aztán visszaszereztem. Gyanúm szerint holnap én már kilenckor nyugovóra hajtom a fejem, cserébe valószínűleg ma éjjel fogok fent kuvikolni pizsiben, mert most éppen olyanom van, például egy órával ezelőtt porszívóztam és húztam friss ágyneműt a Bűnök Barlangjában.
Fene az én excentrikus életembe, mondok.
Még valamikor tavasszal szereztem egy állványra szerelhető ketyerét, amibe bele lehet csíptetni a mobiltelefont, ha az embernek önfotózni támadt kedve. Gondoltam, a mai is van épp elég jó alkalom arra, hogy kipróbáljam.
13/119 – Tangó
Azt hiszem, ma vasárnap van, de twixmas idején ezt se tudni istenigazából. Minden más mellé tegnap elmentünk megnézni a Művészetmalom Krasznahorkai-kiállítását, ahol is én úgy elbőgtem magam, mint a mesékben.
13/118 – Pingrong
Én ma újravizionálós szabadnapot tartok pipikkel meg (pillanatnyilag éppen) a pingrongi csata problémáival. Chu Gui Hong már csúnyán megy lefelé a többször is emlegetett megszállottsági spirálon, ebből még nagy bajok lesznek.
13/117 – Pöttyöske
Azt hiszem, innentől nagyjából az év végéig az várható, hogy itthon kuksolok pöttyöskékben, ábrándosan maszogva.
Nyugi, írogatom a bambuszligetben kardozós posztokat is. Mondjuk még nem követelte senki, hol a mai adag, úgyhogy ezek szerint tényleg ráérek.
13/116 – Csücsü
Gyanítom, nem én vagyok az egyetlen, aki most otthoncsücsü-napokat tart. Nekem viszont mindenképpen annyira szükségem van ezekre, mint egy falat kenyérre.
Adventi dekkolás 2025/24 – Bőved-este
Ezúttal mindent a RK főzött, én csak megterítettem, Hugó pedig asszisztált.
13/115 – Dekorelem
Hajat mostam-robbantottam, aztán kicsíptem magam, mint Szaros Pista Krisztus nevenapján többé-kevésbé ember elé való hacukába cibáltam magam, a folytatásban pedig még felhajigálok ide-oda néhány további fényfüzért meg más dekorelemet.
A lakás továbbra is fut, én meg hagyom neki, hadd fusson. A Megváltó ugyan istállóban született, nem disznóólban, de kicsire nem adunk.
Minden nap más - mindennap más 