Ma is olyan nap van, amikor jobban nézek ki, mint ahogyan érzem magam. Ha úgy látjátok, egyébként se nézek ki eléggé jól, arra csak azt tudom válaszolni, hogy “na ugye”.
tavasz kategória bejegyzései
12/221 – Tű
A látszat ezúttal is csal, én a jelen kép dacára nem vagyok száz kiló, és ugyan vigyorgok, mint a fakutya, de kezdek megzuhanni kicsikét. A sok többi között ott van az is, hogy húsz perc múlva indulok Esztergomba előadást tartani a Pedagógus Klubon, és minden megvan, amire szükségem lenne, leszámítva a tűkészletet.
12/220 – Lista
Legfontosabb teendőim a mai napra:
- restaurálni a pipirost
- varrni öt új párnahuzatot
- gatyába rázni a konyhát
- szakdolgozókkal bajlódni (ketten még folyamatban vannak, négy már leadta)
- ppt-t ácsolni a holnapi Pedagógus Klub előadásra (úgy kétharmadáig már kész van)
- behajintani két gépnyi mosást
- ágyneműt cserélni
- elzarándokolni a csomagautomatához
- kenyeret venni
- tovább dolgozni a berlini pakolólistán
- vacsorát főzni
Plusz még ami szembejön.
12/218 – Ibolyák
Meg még egy csomó más növény is, például Plafonra Fohászkodó Bundásmuskátli. (Leellenőriztem, nem volt ott semmi. Talán csak unja már a közös szelfiket.)
12/217 – Kurta
Ez a nap éppen olyan irgalmatlanul hosszú volt, mint amilyen kurta ez a ruha. Úgy keltem fel hajnalban, hogy szinte sírtam hozzá, sötét volt meg hideg meg nem-van-kedvem-munkázóba-menni, és az se vigasztal különösebben, hogy még világosban hazaértem, és lőhettem nektek egy ilyen kiváló fotót.
Most viszont elterülök a futonon. Nyafogóruhában.
12/215 – Punk
Ma reggel éppen azon vihogtam, hogy miután ma nagy felhajtással megnyitották a HÉV-megálló melletti Spárt, én jó eséllyel a “minden napra egy punk cselekedet” szellemében a másik Spárba fogok elmenni, ami az ellenkező irányban van.
És lőn.
12/214 – Parlag
Végül is ha már megvarrtam ezt a ruhát, ugye hogy nem hevertethetem parlagon?
Intermezzó – Alkonyati fények
Március végén, ha éppen nem zuhog, késő délután ilyen csoda fényeim vannak a Bűnök Barlangjában. Meg egy macskám, aki ezt külön élvezi.
12/213 – Bolondnap
Ma reggel láttam egy olyan mémet, amely szerint idén nem tartunk bolondnapot, mert úgysem különbözne attól a mérhetetlen hülyeséghalomtól, ami az év eleje óta minden napunkat betölti. Na hát ez a ruházkodásomra is érvényes, az év háromszázötven napján amúgy is bolond asszonynak nézek ki, a többi tizenötöt pedig tudjuk be véletlennek.
12/212 – Pöszörő
Miután lebonyolítottam egy kupac munkahelyi levelet (köztük személyes nemezisemből, a szakdolgozóktól érkező izgalmasnál izgalmasabb értetlen kérdésekből is volt egy kisebb csomó), ideje a gondviselésem alatt álló szőrös és ártatlan személyekre is gondolnom.
Jaja, megint fogyóban van a pöszörőzött makkáknak való eledel.
12/209 – Módszer
Már megint futok elfele. Az éjjel kifejezetten pocsékul aludtam, most meg afféle misztikus módon rosszul vagyok, szédelgek, és izzadok, mint egy ló, de a verklinek mennie kell. Ma éppen a kutatásmódszertani verklinek, melyben 5×45 perc alatt meg kell tanítanom a diákjaimat arra, hogyan kell szakdolgozatot írni.
Innen szép nyerni, höhö.
12/208 – Új
Mivel a világ itt megy gajra a szemünk előtt, jobb ötlet híján én is hozzáteszem ehhez a magam obulusait, rút szibarita váz ki vagyok, jaj, jaj. Vettem az internetekbe’ új telefontokot meg új útitáskát, desőt még új bukszát is, mert a tavaszi szünetben igenis elmegyek meglátogatni a Repülő Kutatót Berlinben, oszt ehhez a megfelelő körítés dukál. Most megyek értük a csomagautomatához.
A ruha is új, de az legalább csak nekem-új, nemrégiben turkáltam a “tehenet-kergetek-az-Appalachian-hegységben” készletembe. Persze zsebe nincs, mert minek, a nők nem tesznek a zsebükbe semmit, grr. Cserébe az ujja hálistennek annyira hosszú, hogy abból kitél kettő zseb, csak bírjam rávenni magam Erik leporolására.
A táska se régi, a cipő se, jaj, jaj, én szibarita stb. Viszont a dzsekit 2013-ban turkáltam, ha ez számít.
12/207 – Változatosság
Mivel tegnap azon nyafogtam, hogy mennyi sok klassz tavaszi ruhám van, amiket garantáltan nem tudok felvenni, mire elmúlik a tavasz, nekiláttam beüzemelni őket.
Nagyon sok klassz kis tavaszi blézerem is van, úgyhogy ők is jönnek.
12/206 – Harisnya
Visszavittem a könyvtárba a szakirodalmat.
Ez volt az évben az első alkalom, hogy harisnya nélkül, csak zokniban (meg persze cipőben) vonultam ki a házból, és mire a könyvtárhoz értem, egészen világossá vált számomra, hogy még ez a kiskabát is túl vastag az éppen aktuális időjáráshoz.
Pedig még annyi remek tavaszi ruhám van, hmpfh.
12/205 – Meló
Ez a meló (a tanszékvezetőségre gondolok) alapjáraton is eddigi életem legkeservesebb feladatait hozta magával, de még ebben is vannak abszolút mélypontok. Ma például azért megyek be nem-tancsi napomon a munkázóba, hogy beszéljek az egyik oktatóval, mert a diákok panaszkodnak. Igencsak többes számban, ráadásul évfolyamtól, szaktól és tagozattól függetlenül, úgyhogy ez az egész óhatatlanul is beavatkozást igényel.
Imádkozzatok a lelkemért vagy az agysejtjeimért, ha nincs más álamügyetek fojóba.
Természetesen esik is, mintha dézsából öntenék. Ez amúgy a legkevésbé sem lep meg.
12/204 – Agnoszkálható
Ezen a héten is volt minden, de tényleg mint a búcsúban. Hogy a galériámban agnoszkálható dolgokról is regéljek: a reggeli meg délutáni fények egyre érdekesebbek, a növényzet vadul törekszik mindenfele, én roppant kitartással próbálok minden nap meleg ételt rakni magam elé (nem mindig van hozzá energia, sajnos), vettem két további nyomatot a NewSee Store nevű bűnbeviteli helyen, Maci meg továbbra is igen aranyosan cukul.
Lássuk, ki tudok-e ma szorítani magamnak egy szabadnapot, vagy ezúttal is kupán talál valami munkamunka.
Minden nap más - mindennap más 