Mármint a -városban. Ott tévedtem el ma. Kétszer. Ne kérdezzetek semmit.
tavasz kategória bejegyzései
13/192 – Népség, katonaság
A hátizsákomban van egy ződ fonott tál meg negyvennyolc kokárda. Nem engedünk belőle, sálálá, idén is ellátom a népség-katonaságot.
13/190 – Volna
Huh, ez a mai bejegyzés majdnem kimaradt, bár, legyünk őszinték, nem vesztettetek volna sokat, ha ez megesik.
13/189 – Érdemes
Kezdek igen egysíkúvá válni ezekben a galériákban is, de hát mit tehetnék, összesen háromféle dolgot tudok mutogatni: a) hülye kiscicáim, b) kaja, c) a helyek, ahová járok munkaügyben.
A többi már tényleg mutogatásra sem érdemes.
13/187 – Onomatopeia
Ma tanítani viszem el a göthöt, hátha tanul valamit a trópusokról és onomatopeiáról. Igen, ez ma 5×45 perc stilisztika. Hogy jutottam ide, de hogyan.
13/186 – Csalunk
Én meg a göth most beküldjük helyettesíteni a vasárnapi önmagamat, aki nem volt ugyan igazán a topon, de a jelenlegi változathoz képest mégiscsak.
13/185 – Göth
Már megint kerülget valami göth, pedig nem vagyon rá időm, ma is tancsitancsi meg találkozók. Talán a holnapit le tudom mondani, de pénteken megint tanítok 5×45 percet, a csuda akárhová ne tegye ezt az egészet.
13/184 – Nyomokban
And now for something completely different. Ez az áutfit már fejemben volt egy ideje, de meg kellett vele várni, amíg legalább nyomokban tavasz van. Úgyhogy akkor tessék. Milyen kis vidámnak tűnök, mi? (Hazugság, csalás és ámítás.)
A tunika is egy Gudrun Sjödén darab, a Sellpyről van.
13/183 – Arborétum
A délelőttömről inkább nem beszélnék, de a délutánomból negyvenöt percet azzal töltöttem, hogy a Budai Arborétumban ültem egy padon, és egy diktafonba magyaráztam Agatha Christie-ről.
Ez még reggel hét előtti fotó, és a szemem valószínűleg azért van csukva, mert akkor már sejtettem, micsoda rettenetes délelőttöm lesz.
13/181 – Rövidülés
Ez voltam én máma a munkázóban, erős rövidülésben ábrázolva, már az óráim után, amikor végre neki tudtam támaszkodni egy oszlopnak.
És ez vagyok én most, némiképp morcosan, mert persze tegnap este kilenckor értesültem arról, hogy a szomszédban Bucónak, aki amúgy Virág, valami izénapja van, talán születés. A legszívesebben elfeküdnék az ódalamon, mint a nap túl a nádas réten, de nem lehet, talpramagyar van meg híahaza, és muszáj odalátogatnom izénapolni.
Megjegyzem ajándékot se vett neki ebből a vircsaftból senki, úgyhogy hazafelé jövet berontottam egy drogériába, oszt kijöttem két szemfesték-palettával, mert addig volt nekünk szép világ, amíg ezek a kölykek tényleg kölykek voltak. Ugyan mi az istencsudáját vegyek ajiba egy kamaszlánynak, na ugye.
Legfeljebb elcseréli majd a gimi mosdójában egy spanglira vagy mittomén, nem értek én már az ifjú lovakhoz.
13/9 – Batyu
Nem hivatalos mini évnyitóra rohanok éppen egy csomó batyuval, van nálam pl. kábé hetven csokicsók plusz a holnapi gúnyám is, mert ahogy az élet kinéz, 50% esélyt adok arra, hogy az óráim után bevonulok éjszakára a szomszéd hotelbe a játékpénzeimmel.
12/274 – Pozíció
Amikor éppen nem rohangál az ember, akkor az oldalán fekszik, és próbál annyi puha meg színes meg jóízű dolgot bezsákolni mindkét lehetséges pozícióhoz, amennyit csak lehet. Galéria!
12/273 – Lábtyűk
Próbálok újólag visszatérni a normalitásba (szombat! piac!), de a zuniverzum nemigen hagyja, már megint cipőproblémáim vannak.
A téli leárazásokkor vettem magamnak pár erősen akciós cipőt az El Naturalistától, de azóta kénytelen voltam rájönni, hogy annyira becsúsztam a számok közé, mint nyomorúságos kamaszkoromban, amikor előfordult, hogy ugyanabból a fazonból a 37-es kicsi volt, a 38-as nagy, az egyik szorított, a másik kotyogott, és mind a két méret lyukakat gyártott a lábamra. Na most 38-as és 39-es között vagyok, de a helyzet ugyanez, és a nagyon akciós cipőkre az jellemző, hogy mire megérkeznek a csomagautomatába, már rég elfogyott az eggyel kisebb vagy nagyobb méret a cégnél, így visszacserélni sem lehet. Az elmúlt hetekben emiatt bölcsen nem is strapáltam magam azzal, hogy a hosszú tanítós ésatöbbi napjaimat új cipők bejáratásának kísérleteivel is súlyosbítsam. (Ejj, de szépen mondtam.) Ma viszont leviszem a piacra ezt a Pawikan fantázianevű lábtyűt, próba-szerencse.
A szatyor is új, desőt ebből több darab is van, mert (röhögni fogtok) az elmúlt hetekben a Pepcóban vettem új tánygyérokat, és azokat nem mertem zacskóban hazacűgölni a 11-es út ugratóin, pláne hogy a buszutazásaimat általában olyan heringkonzervekben töltöm, ahol még leülni is csak Dömösnél tudok. Úgyhogy a Pepcóban hozzácsaptam a tángyéros bevásárláshoz egy szatyrot is. Kétszer.
12/271 – Alkalmassági, negyedik
Ma valójában nem vagyok beosztva, de az egyik kolleginának el kell mennie vizsgáztatni a már nem csak elméleti, de igencsak valóságos hallgatóinkat. Az előre tervezett programot ezt ugyan nem borítaná meg, de tudjuk jól, hogy mi van az előre tervezett programokkal, borulnak azok maguktól is.
Mint látható, úgy döntöttem, hogy a pöttömke farmerdzsekit megtartom, desőt még a ruházatomat is átvariáltam hozzá kicsinyég. Mire nem vagyok én képes rút szibarita váz kategóriában, hehh.
12/270 – Alkalmassági, harmadik
Én továbbra is úgy gondolom, inkább nem árulok zsákbamacskát, hadd szembesüljön mindenki már jóelőre azzal, hogy a jövendő oktatói karban olyan is van, aki felemás zoknit és robbantott hajat hord.
Ezt a pöttöm farmerdzsekit tegnap turkáltam abban a tíz percben, ami a buszom indulásáig volt hátra, és ugyan nem passzol tökéletesen az előre eltervezett áutfitbe*, de addig kell felvennem, amíg ki nem fut az időjárásból, vagy én ki nem hízok belőle. Az elmúlt hónapokban leginkább a túlélésre koncentráltam, és örültem, ha egyáltalán van étvágyam, mindehhez a mérlegben lemerült az elem, én pedig amúgy is olyan holmikat hordok, amikben pár kiló ide vagy oda nem tűnik fel – na hát tegnap végre elemet cseréltem a mérlegben, ujuj. Ujuj. Egy köpésre vagyok attól, hogy nyolcassal kezdődjön a kijelzőn a szám (már ha vannak egy kilós köpések, de miért ne lennének, vannak nagyon nagy emlős állatok is.)
Mondjuk ettől már nem fogok igazán kétségbeesni, de azért elmorfondíroztam azon, vajon mit tartogathat a nyár, ha az őszt ijesztő mértékű fogyással, a tavaszt meg ijesztő mértékű hízással töltöttem…
* A hetem ismeretében előre kipakoltam már vasárnap az összes holmit, amit ezen a héten fel szándékozom venni. Így is vannak előreláthatatlan tényezők, például hogy meddig robban éppen a hajam, de legalább többé-kevésbé fedezve vagyok.
12/269 – Alkalmassági, második
Én megint készen állok, a tegnapi nap alapján viszont a felvételizők egy része nem igazán realizálta, hogy mibe ugrott bele. Aki még nem vizsgáztatott, az valószínűleg nem is sejti, milyen fárasztó az asztal azon oldalán lenni, ahol én vagyok, és mennyire lelombozó, ha a túloldalon valaki egyáltalán nem készült, pedig tudja, hogy kellett volna.
A leg-lombozóbb viszont az a szegény leányzó, aki már harmadik alkalommal jelenik meg, és harmadik alkalommal esik ki, mert igazából a száját sem bírja kinyitni, és egy készülő pánikroham minden jelét produkálja, ha felteszünk neki egy kérdést. A gond, hogy jó eséllyel negyedik alkalommal is visszajön, pontosabban visszahozza az anyja, aki az egész vizsgát ott ücsörgi végig a folyosón, és akinek szintén lehet a fentiek alapján néhány problémája, amit nem tisztünk megítélni, de azért mi sem vagyunk teljesen vakok.
12/268 – Alkalmassági, első
Innentől pedig a hetem lényegében egyébből sem fog állni, csak alkalmassági vizsgákból.
Minden nap más - mindennap más 