Minden talányra van megfejtés, például arra is, miért voltam tegnap álmos meg bamba. Helló, láz és takony.
Na akkor ezt most kifexem.
A félkész-negyedkész izét csak azért raktam ide, hogy kevésbé unatkozzatok, bár valószínűleg két harákolás és három szundika között varrogatok is majd rajta egy pöppet.
Nem tudom, ez tavaszi fáradtság-e már vagy mi a fene, de asszem, mindjárt elalszom.
Már két hete, hogy kaptam a családtól ajiba egy vadonás új telefont, akinek innentől az lesz a neve, hogy Tepsi. Erre a névadásra több okom is van, és ezek közül csak az egyik az, hogy túl hosszú lenne azt mondani, a Samsung Galaxy A34 5G. A másodikat már magatoktól is ki fogjátok találni.
Az, hogy mennyire kár belém az ilyesmi, nem nagyon kell magyaráznom az itteni nagyérdeműnek, de külön felhívnám a figyelmet arra, hogy csak tegnap sikerült beüzemelni a RK segítségével és az én hátráltatásommal, bár ordítozás ezúttal legalább nem volt mindeközben. Én már olyan jól megszoktam a RK levetett telefonját (továbbiakban Kistepsi), és ez most tényleg akkora, mint egy ház, lásd mellékelt ábra.
Nyilván addig nincs megnyugvás ebben a kuplerájban, amíg az új telefonon nem vanik kellően idióta háttérkép, és nincs beállítva rajta csengőhangnak a La Baletta 2., ébresztőhangnak pedig a Du Riechts so Gut, ezek pedig megtörténtek. Innentől kezdve minden csak bónusz.
A tok egy ideiglenes megoldás, én ezekkel a tepsikkel állandó frászban vagyok, hogy leejtem, oszt összetöröm, úgyhogy rendeltem gyorsan az internetekbe egy direkt erre a fajtára inicializált tokot is, amin ki tud nézni mind a négy szemével, mert négy szeme van neki.
Tegnap amúgy extraluxy napunk volt, mert Hosszu baratinám megdobott két jeggyel a Loreena McKennitt koncertre, ő ugyanis éppen elrepült Barcelonába, és nem tudta volna felhasználni, mink meg úgy gondoltuk, kimaxoljuk ezt az egész hepajt, és szokott gyalogbékai üzemmódunktól eltérően kocsival mentünk koncertre, mint az urak.
Közben szépen rakta össze magát a telihold is (az alábbi fotón a kis fehér pösz az balfelül fent),
úgyhogy mire ezt a bejegyzést gépelem, már megvolt az idei márciusi holdtölte, ami idén prenumbrális vagy miabokám holdfogyatkozással volt súlyosbítva, mindez ráadásul a Mérleg jegyében. Ez rám még a szokásosnál is idiótább hatással volt, és adjuk hozzá mindehhez a koncertet, hát nincs abban semmi meglepő, hogy hajnali kettőig fent voltam kuvik, közben meg összecsapkodtam egy kenyeret, mert csak.
Remélhetőleg innentől már felfelé megy az én tavaszi evickélésem, bár most ezen a héten még itt van a Nagycsütörtök is, amit én egyáltalán nem viselek jól, sőt, konkrétan rosszabbul vagyok tőle, mint a Nagypéntektől. Valahogy ezeket is átvészeljük, na.
Csak a szokásos körök, tényleg csak a szokásosak. Egy kis fény, egy kis árnyék, egy kis köd és rohanás, dögölészés és ébredezés, mindenből egy kicsi. A héten volt a tavaszi napéjegyenlőség, végül is.
Haj megmosva, felrobbantva, ébrentartó öltözék összerakva, mehetünk tanítani.
Szerintetek van nekem kedvem most tanítani menni? Úúúgy van, marhára nincs. És szerintetek ezt észreveszik majd a diákok? Na ugye hogy nem.
Ez itt az én “majdhogynem optimistán nézek a jövőbe” arcom, csak a látszat csal. Ja, meg nem ártana rápakolnom erre az arcra valami hidratáló maszkot, mert beütött a szokásos istennyila a túlfűtött buszokkal, huzatos utcákkal és recsegősen száraz levegőjű szobákkal, a pofám pedig úgy érzi magát, mintha olyasvalakitől kértem volna kölcsön, aki nem sok gondot viselt rá az elmúlt negyven-ötven évben.
Ma éppen itthoncsücsü napom van, úgyhogy akár a fél fürdőszobát is rákenhetem a képemre. Cserébe holnap és holnapután is maratoni tancsitancsi várható.
Most is erős lesz a kísértés, hogy Kisoroszinál leszálljak, aztán elfussak világgá (rohadt márciusok!!!), úgyhogy extra erőfeszítéseket teszek a feladataim teljesítése érdekében. A pipeződ és csibesárga csak hab a tortán, hajnalban felébredtem, hogy Jókai A kiskirályok című művének megkeressem a pdf-változatát, és kimásoljam belőle a memoritert, amivel a hityimatyimókus a csomagjait számontartja.
Ha nem értitek, nem baj. Én értem, de ettől nekem nem lesz jobb.
Mára az volt a program, hogy berontok Pesztre, bürokracicás dógokat intézni.
Már megint tök értelmetlenül el vagyok kenődve, pedig fizetésemelésről kellett papírt aláírni, de ez a tavasz, hát ez engem továbbra is kikészít.
Hosszú hétvége megvolt, ünnepek megvoltak, züllőzés, dögölészés, zabálás, minden megvolt. Ideje visszatérni a muncas hetkoznapocbele, batikmintás holmikban, mert azokon kevésbé látszik, ha a partvis, porrongy vagy ppt lengetése közben összefeni a kosz.
Szent Patrik napja van, így hát ezt nyilván nem hagyhatom ki. Sláinte!
Ééés, innentől hivatalosan is ez a legöregebb harisnyám, bár már nem emlékszem, hogy ’98-ban vagy ’99-ben vettem, de ennyi év távlatából ez már nem is nagyon számít, ugye.
Már megint elmúla egy hét, s hozott magával fotókat utazásokról, tavaszi fákról, az esti Batthyány térről, gyermekpaplan alatt alvó történészről, negyvennyolcas dobbléról, macskanyelvről a napfényben, ésígytovább. Galéria!
Sokadjára vagyok kénytelen rájönni, hogy a lustaság is olyan, mint a csokoládé: rohadt nehéz megállni egyetlen kockánál, na még egyet, na még egyet, hé, ki ette meg az egész táblával. Tegnap olyan trú dögölészőnapot tartottam, hogy tényleg nem csináltam egész nap semmit, de még fel sem vakartam magam a futonomról, kivéve étkezési és tisztálkodási szakaszokat, mert azért mégsem mehetünk le teljesen kutyába.
A baj, hogy ma is tudnám folytatni ugyanezt, de nyilván nem lehet, ha az emberbe valaminő lelkiismeretet is építettek összerakáskor. A piacot elblicceltem, ó, jaj, de még az automatához is a RK-t küldtem le, hogy felvegye a csomagomat az Yves Rocher-től. (Elfogyott a szemránckrémem meg a nappali krémem is, muszáj volt pótolni, és én továbbra is falun lakom, mint tudjuk.) Hálistennek a szakdolgozóimnak azt ígértem, hogy a hétvégén küldök nekik részletes válaszokat, és még holnap is hétvége van, örömbódottá. A lakás (és különösen a fürdőszobám meg a Bűnök Barlangja) viszont némi törődésért és rendrakásért nyafog, úgyhogy ma velük foglalkozom, meg talán Erikről is lefúvom a port, mert félig-meddig kiszabott ruhákkal van tele a kupleráj, és ez már tényleg tarthatatlan.
Amikor tavaly nyáron megvarrtam ezt a pántos zsákot (ez az, ne is tagadjuk), nem is sejtettem, hogy mennyit fogom használni, őtözködős bloggerek szégyene, aki vagyok, esetenként semmi ingerenciával arra, hogy csinos és előnyös ruhadarabokban mutogassam magam.
Én kérem máma ünnepi dögölészőnapot tartok, úgyhogy beküldök magam helyett ide egy japánbirset, csak úgy.
Ezt most itt leginkább önmagamnak, emlékeztetőül, mert ezeket törvényszerűen elhányom/elajándékozom következő március idusáig, hát legyen honnan visszakeresni.
A virágocska-recept Lucytól van, ez is fontos.
Mivel a blog olvasottsága ebben a hónapban amúgy is abszolúte a bányabéka pifeneke alatt található, hadd mutatom meg a mai nap sanyarú valóságát.
Ez az.
Háde tényleg, mit a nyavalyát csinálok én az életemmel, ezt mondjátok meg.
Attól tartok, bujkál bennem valami gedva, tegnap az óráim után azonnal hazajöttem, mert enyhéden rázott a hideg, ma reggel pedig bőséges takonyban ébredtem, és ehhez mérten kókadt is vagyok. No de azért elkocogok tanítani, mert még talpon vagyok, és a mai nap után hétfőig nincs tancsitancsi.
Igaz, holnap estére találkozót beszéltem meg, de még meglátjuk, merre halad a szekér. Egyelőre bebónyáltam magam yol, oszt az irodámban neocitránom is van.
Kedves Naplóm! Az időjárási viszonyokra és általános állapotaimra való tekintettel tovább folytatódik a “hát akkor máma mi a nyavalyát vegyünk fel” programsorozat. Ennek köszönhetően ma átkozottul nem úgy festek, mint egy március 12., hanem inkább egy november 12., de így jár az ember, ha olyan ruhát talál a szekrényében, amit a szentendrei piacon vett, oszt nem vitte el Firenzébe, mert akkor is épp annyi esze volt, mint most.
Ma is csalok, mert az alábbi fotó hacukái tegnap voltak rajtam, de ennél ma biztos nem lesz jobb, most például még pizsiben próbálom szervezni az életet.
Ablak, kép, sír, történet, szerkezet, mind keretes. Ezek az én eheti kereteim, szolgálatotokra, a ház előtt egyetlen hét alatt elvirágzott fosókaszilva-bokorral kezdve és a “Vörös Sárkány” fantázianevű teával bezárólag. Galéria!
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 