Ma itthonmaszogós napot tartok, és mindenféle feladatokkal kéne foglalkoznom hozzá, de a legnagyobb eredményem eddigelé, hogy megmostam a hajam.
otthoncsücsü kategória bejegyzései
12/61 – Tököl
Ilyen feje van annak, aki végre leadta azt a szájbavert tanulmányt, amivel (jelentős szünetekkel, de valójában) fél éve tökölődik.
Arra gondolok ott középen a részeg róka, a vigyorgó medve meg a döbbent macka között.
12/60 – Spirál
Tegnap természetesen nem jutottam semmire, mert közben is mindenféle levelekkel meg feladatokkal kellett veszkődnöm, mindeközben pedig ahhoz túl dühös voltam a világra, hogy szívből és könnyedén menjen az írás, ahhoz viszont nem voltam eléggé dühös, hogy jól felszívjam magam, oszt erisszük bele a sűrűjébe.
Hát így mendegélünk lefelé, feleim, ráadásul vagy másfél hete egy ritka optimista pillanatomban vendégeket hívtam péntek estére Diwalira, ami persze ezúttal a lehető leghülyébb időpont fényünnepre és vendégek hívására egyaránt, de mit tehetnék, az egész rühes félévben írd és mondd ez az egyetlen szabad hétvégém. Nem is nagyon fog tolong a buliváró népség-katonaság, amit teljesen megértek.
Most itt hagyom a begyúrt vekniket kelni, aztán megyek piacra, mert ha már arról van szó, hogy szöget verjek a saját bakancsomba, kimaxolom én a világot, de ki én, azt a csicseriborsós édes jó anyukáját neki.
12/59 – Papucs
A mai szép ködös napon pedig Karen tanárnő itthon marad papucsban (őszi szünet! őszi szünet!), hogy tanulmányt írjon, mert annak ugyan holnapután van a leadási határideje, de holnap megérkezik Karen tanárnő anyája, és az implikált összefüggéseket ugye nem kell elmagyaráznom.
12/44 – Kellemetlen
Újabb csodálatos hétfő, amit ha kívülről, ránézésre, erről a blogról néztek, itthon héderezésről szól, de nem, ma is kellemetlen e-mailek és kellemetlen feladatok és kellemetlen telefonbeszélgetések közepette ülök itt, hogy enné meg a fene.
12/38 – Füstbe
Pontosan abba mentek bele a mai terveim, amikor hajnali 4:20-kor arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, cserébe irgalmatlan mennyiségű takony akar kitörekedni a légzőszerveimből. Lázam is van, persze.
Naná, hogy ezúttal már tegnap összeraktam, mit fogok felvenni ezen a (jóslat szerint) kellemes napos kedden. Hát ezt már fújhatom, szó szerinti és átvitt értelemben is. Legalább tegnap buliztam volna vagy mi, de neeem, a szülinapi ünneplés legfényesebb része az volt, hogy délután aludtam két órát, mint akit főbevertek. Sejtelmem szerint már akkor ott bujkálhatott bennem ez a gedva.
Na, gyógyuljunk, de kurvagyorsan, holnap még akkor is be kell vonszolnom magam, ha a fene fenét eszik. Azokat az órákat nem tudom pótolni.
12/21 – Tanterem
Ez volt a tantermem máma. Kafa, mi?
Huh, de nem néz ki jól ez az idei őszi napéjegyenlőség. Ma reggel 8:15-től megint a Teams-en döngicséltem a prepáknak, és közben szép fokozatosan ment a hangom elfele. Most meg fázom, hiába süt kint oly szépen a nap.
Nagyon remélem, hogy ez csak kimerültség, nem valami gedva, ez utóbbit ugyanis nem engedhetem meg magamnak. Mivel viszont mára végeztem a melóval, most pihenünk gyorsan, sokat. És hatékonyan.
12/19 – Gyűrött
Újabb kuksolónap a Teams előtt, amit kicsi szívem minden hidegével gyűlölök, de vagy ez, vagy a semmi, mert a harmadik opció viszont úgy néz ki, hogy négy átszállással három és fél óra út oda, ugyanannyi vissza, az meg az én órarendemmel úgy festene, hogy reggel ötkor indulok, és este kilencre talán haza is érek.
Lehet, hogy a jövő héten muszáj lesz felköltöznöm Esztergomba hotőjbe, mert ez így elviselhetetlen, és az is az lesz, mert persze Maci itthon maradna magára. Komolyan, mintha nem lenne elég bajunk enélkül is.
Na, uccuneki. Odakint kellemes vénasszonyok nyara van, nekem meg gyűrött cikcakkruhában kell a gép előtt rohadnom, mert átkozottul fázom ettől az egésztől, és amúgy is csak derékig látnak.
12/18 – Folyó
Melyik volt az a marha, aki azt mondta, az ember nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba? Hérodotosz? Hésziodosz? Végül is mindegy, nem egészen ugyanez a folyó, csak hasonló. Már megint ott ülök a Bűnök Barlangjában, és hallgatók után ciccegek a Teams-en, hogy jöszte, jöszte, mint egy rossz mézeskalács-boszorkány. Sajna nem sütikéket akarok rájuk sózni, hanem tudást, ráadásul technikai háttérrel (haha) megtámogatva. Úgy értem, “megtámogatva”, nézek most megrovóan Fapipára.
Tegnap ugyanis, kellett nekem jósolgatni, rittig be is jelentették, hogy ma reggeltől a 880-as busz csak Visegrádig közlekedik, szóval itt állok meglüve. Pontosabban ülök. Fapipa előtt. És a tradíciónak megfelelően monogramokat bámulok.
Dekoratív is vagyok hozzá, mint a fene, és már megint homályos. Lövésem sincs, mi van ezzel a fényzőgéppel, de hát meglepve ezúttal sem vagyok, miért éppen ez lenne nekem segítségemre.
12/16 – Káosz a köbön
Ez itt olyan kis békésnek tűnik, ugye?
Nem az. Még egy levél vagy hívás, és sikoltozni fogok.
12/5 – Háj lályf
Innentől kezdve azok lesznek a legluxybb napjaim, amikor megengedhetem magamnak, hogy itthon tötymörésszek boglyas hajjal, kisvakond-gatyákban és ősöreg pólókban. (Ami rajtam van most, az 1996-os. Bezony.)
Na persze ne számítsatok arra, hogy ettül fogva kiskosztümökben nyomatom, de az itthon tötymörgés piszok ritka esemény lesz.
12/3 – pépété
Voltam már jobban is, leszek még rosszabbul is, ma épp kivételesen nem rohanok sehová, cserébe olyan tantárgyból gyártok pépétét, amihez utoljára valamikor a kilencvenes években volt közöm, mert az egyik kollegina augusztus második felében jelentette be, hogy ő bizony felmondott, és annyira nem találtunk helyette másvalakit, hogy az egyik tantárgyát én fogom elvinni a széles hátamon.
Mert az mindent elbír. Egy ideig. Aztán egyszer majd kreccs.
Eská 11/44 – Gatyába rázva
Egyik tervem az volt, hogy ha a RK lelép, végre gatyába rázom a nappalit. Hát nemtom, beüzemeltem az összes új párnahuzatot, meg átcseréltem a szőnyeget, nem beszélve a rettenet mennyiségű koszról és portigrisről, amit eltávolítottam a kukutyinból, de valahogy olyan semmilyenke lett az egész, pedig mindent megcsináltam, amit akartam.
Ha lenne rá időm, valószínűleg újrahúznám legalább a zöld kanapét, de pechemre vagy szerencsémre nincs.
11/365 – Eset
Ismerjük azokat az eseteket, ugyi, amikor én közlöm, hogy ami az arcomon látszik, az nem egészen lelkesedés? Szerintem most mondanom se kell.
Hajnalban a RK távozott összes batyujával egyetemben, december közepéig legfeljebb Zoomon találkozunk. Egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy az őszi szünetben kirucogjak hozzá, de még arra is, hogy az én életemben valaha lesz olyan, hogy szünet. (Jó, ez azért túlzás. Bár nem nagyon.)
Azt hiszem, nemes bánatomban most némi takarításba kezdek, amíg kupán nem talál egy újabb munkahelyi e-mail vagy telefon. Amúgy ma falunapok kezdődnek itt Bürgüncfalván, komplett faluhétvége várható, és nekem ugyan nem akaródzik egyedül mulatni, de valamennyire mégiscsak ki kéne kúsznom a házból szórakozási céllal, mert ez az utolsó szabad hétvégém. Mármint tényleg, október végéig minden be van táblázva. Tanítással, naná.
11/364 – Kosár
Minden más bajom mellé még azzal is meg kell birkózni, hogy a RK holnap hajnalban elutazik, aztán feltehetőleg nem látom december közepéig. A képen rendezői jobbra két ménkű nagy ruháskosár van, tele cuccal, amit be akar majd pakolni.
Istenkém, Istenkém, miért nem adtál nekem szárnyat vagy mittomén. Mondjuk amilyen mákom van (pun intended), elsőként ütne le a madárinfluenza.
11/361 – Fordulatszám
Nincs semmi új, csak a régi, de az egyre nagyobb fordulatszámra kapcsol, legyen szó akár kánikuláról, szorongásról, feladatokról vagy értekezletekről, plusz még a RK is lelép szöme világába péntek hajnalban, szóval képzelhetitek, hogyan vagyok most éppeg.
A tegnapi családi grillezésen viszont felbontottuk az egyik, még Firenzéből hozott panettonét,
és még megvan a fele. (Tudom, tudom, én sem értem. Nagyon sok kaja volt még előtte, ha valamiféle magyarázatra vágyunk.)
Szerintem én most be fogok vágni belőle egy emberes szeletet.
11/358 – Szélrózsa
Végre van egy olyan napom, amikor nem kell mennem éppen sehová, és egyedül etethetem a mosógépet. A RK éppen Békéscsabán van, de lesz ez még így se, a jövő hetet valószínűleg válogatott holmicskái mosásával fogja tölteni, mielőtt három és fél hónapra távozik Ámerikába, úgyhogy ki fogom használni a lehetőséget, ki én. És takarítani is fogok.
Ezeket valószínűleg nem ebben a barbipink virágos hacukában fogom abszolválni, mert nem rugis az anyaga és nincs zsebe (zenegépecke! telefon!), de muszáj volt felvennem, mert már két hete turkáltam Erdőbényén, és a kedves olvasók némi kétkedéssel fogadták, hogy ezt, én, itt és most.
Elmondanám, hogy én ezt fel se próbáltam, csak ránéztem, és azt mondtam, jó lesz. Az lett.
Csak a dokumentáció kedvéért azt is elmondanám, hogy most vagyok 77,5 kiló. Azért akarom dokumentálni, mert a következő néhány hónap valami iszonyú lesz, és kíváncsi vagyok, stressz-zabálni vagy stressz-fogyni fogok-e tőle. Ugyan már nekiláttam számos működőképes stratégiát gyártani ahhoz, hogy viszonylag rendszeresen és egészségesen étkezzek az őszi félévben, amikor a szélrózsa minden irányába rohanok majd összevissza, esténként pedig nem lesz aki elém pakoljon egy tányér meleg ételt, de ez további erőfeszítéseket igényel.
Egyelőre rendeltem magamnak az internetekbe egy ételtermoszt, szorgosan fagyasztgatok házi gyozákat és wontonokat, valamint kölcsönkértem anyósomtól az airfryert, de még lesz ezzel nekem dolgom, ha nem akarok valahol holtan lefordulni egy katedráról.
11/355 – Szacharin
Biztos vannak olyanok, akiknek rosszabbul telik ez a nemzeti ünnep (gondolok itt pl. a meteorológusokra), de én is csak azt tudom mondani, hogy “we are not amused”.
Akkora mennyiségben fogyasztottam az elmúlt időszakban az 1890-es évek rettenetes szacharinos stílben megírt szövegeiből, hogy minnyá diabéteszt kapok. És még mindig nincs kész ez a rühes tanulmány.
11/354 – Motivált
Mint a mellékelt ábrából sejthető, ma is a nádasomban vagyok, és nem is nagyon jövök ki belőle. Holnap leadási határidő, és semmi nem teszi az embert annyira motiválttá, mint egy leadási határidő. Nekem elhihetitek.
