Ahogy mondani szoktam, itt semmi sem megy kárba, legfeljebb veszendőbe, amit nem vettem fel tegnap, felveszem ma, nyilván az időjáráshoz alkalmazva.
ősz kategória bejegyzései
12/38 – Füstbe
Pontosan abba mentek bele a mai terveim, amikor hajnali 4:20-kor arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, cserébe irgalmatlan mennyiségű takony akar kitörekedni a légzőszerveimből. Lázam is van, persze.
Naná, hogy ezúttal már tegnap összeraktam, mit fogok felvenni ezen a (jóslat szerint) kellemes napos kedden. Hát ezt már fújhatom, szó szerinti és átvitt értelemben is. Legalább tegnap buliztam volna vagy mi, de neeem, a szülinapi ünneplés legfényesebb része az volt, hogy délután aludtam két órát, mint akit főbevertek. Sejtelmem szerint már akkor ott bujkálhatott bennem ez a gedva.
Na, gyógyuljunk, de kurvagyorsan, holnap még akkor is be kell vonszolnom magam, ha a fene fenét eszik. Azokat az órákat nem tudom pótolni.
12/37 – 49
Ez a kép pár hét híján harmincegy éve készült egy éjszakai vonaton, kevéssel azután, hogy a tizennyolcadik születésnapomon kaptam egy egészen pofás kis idegösszeomlást a Louvre-ban, de senki sem volt mellettem, aki bármiben segíthetett volna, vagy aki egyáltalán észrevegye, úgyhogy kihordtam lábon, mint annyi minden mást is.
Azóta majdnem mindegyik születésnapomon elmondom, hogy legalább nem a tizennyolcadik, az rettenetes volt. Ezen a negyvenkilencediken is fenntartom, hogy örülök annak, nem vagyok már tizennyolc, de azért ezúttal azt is hozzáteszem, hogy az legalább a Louvre-ban volt.
12/36 – Ung és Berek
Én ugyan megjövendöltem, hogy amikor hazaérek, el fogok dőlni, mint egy zsák, de arra még én sem számítottam, hogy ez konkrétan azt jelenti majd, éjjel fél egykor riadok fel arra: még mindig a kanapén vagyok, ahová pár percre ültem le erőt gyűjteni, mielőtt felkúszom az emeletre.
Hej de szép hét volt ez is. Bejártam ungot-berket és négy óvodát, megtartottam két különböző városban összesen harmincszor negyvenöt perc tancsitancsit, a köztes időkben pedig itthon poshadtam Csülök úrral, aki egyre kevésbé érti ezt az egészet. Ja, és azt még nem is mondtam, hogy csütörtökön értekezletem is volt. A Teamsen. Este nyolctól.
Mi lesz még itt, édesjóistenem. Galéria!
12/35 – Zsák
“Tancsinéni megpihen két óra közti szünetben” című alkotásunkat láthatják.
Ha én innen hazaérek, valószínűleg eldőlök, mint egy zsák. Vagy mint a rendőrvicc-beli féldisznó az ólban.
12/34 – Telik
Mármint az élet. Melóval. Önfotóra sincs fény meg idő, bmeg.
Holnap sem várhattok jobbat, sötétben indulok, sötétben érkezem.
12/33 – Paca
Ha a fényviszonyok továbbra is a szokásos eljárás szellemében cselekednek (és miért ne tennék), heteken belül nem marad ezeken a képeken belőlem más, csak egy paca, ebben a félévben ugyanis a péntekek kivételével nincs olyan munkanapom, amikor nem kell kivágtatnom legkésőbb nyolckor az ajtón.
12/31 – Svung
Szép svungosan döngetünk a pöttyöske-szezon vége felé, amit én most különösképpen fájlalok, mert ezek a ruhák igen sok őtözködési döntést takarítottak meg nekem az eddigiekben. Ami a svungot illeti, ma legalább azt (is) fogom csinálni, amihez tényleg értek, mert két lyukasórám között eldöngetek három óvodába is, hogy névsorokat nyújtsak át és időpontokról eszmecseréljek.
12/30 – Elfele
Ebben a félévben a hétfő az a nap, amikor nem tanítok, cserébe viszont ez az a nap, amikor igazán ronda hétkezdeti nyűglődéseim vannak, jegyzetek, adminisztráció, szorongás és egyéb rondaságok.
Plusz még valami kajafélét is be kell szereznem, mert úgy fogyok elfele, öröm nézni. (Nem.)
12/29 – Morzsák
Csak a szokásos: rohangálás három város között, színek meg lábaksz minden mennyiségben, és itt-ott kicsike örömök, amiket most már úgy gyűjtögetek össze, mint Jancsi és Juliska a morzsákat az úton, hátha valahogy haza tudnék találni, vagy legalább egy kis nyugalomba bele. Egy pizzavacsora a Gatto Rossóban, hajnali és napnyugtai fények a Bűnök Barlangjában, két zacskó Tre Marie süti. Nem sok, de nem is kevés.
12/28 – Langsam
Most még lerogyok egy kicsit ide ni, aztán hazavánszorgok kies lakomba, és ún. hétvégét tartok, ami valószínűleg azt tartalmazza majd fő programként, hogy fekszem az oldalamon, és erőt gyűjtök.
12/27 – Marhák
Én ugyan továbbra is rottyon vagyok, ezen belül is túlterhelt vagyok, ideges és nyúzott, de azért ki vagyok pintyölve, és még a pipirost is restauráltam. Ráfért.
Megyek a Kutatók Éjszakájára, előadást tartani arról, hogy a kisdedóvás ügye hogyan függ össze a kóbor marhákkal. De tényleg.
Szaporulat a… 12/2 – Végre ruhák
Ahhoz képest, hogy ez eredetileg (és nagyrészt még mindig) őtözködős- és nyafogóblog, igen soványka volt eddig az idei termés. A komplett alsó sort (cipők és táska) az internetekbe’ vásároltam, másként még soványkább termést tudnék bemutatni.
Az az igazság, feleim, hogy már turkálóba se nagyon jutok el, mert hiába a buszmegálló mellett lakik a Háda (jelenleg az egyetlen turkáló a körzetemben Esztergom városában – biztos van még, de azok kívül esnek az én járóföldemen), mostanság már oda betérni sincs időm.
No de azért vettem egy puha ingkabátot meg egy puha óriáspulcsit meg egy szintén puha óriás sálat, ami 40%-ban kasmír, és bár a képen nem látható, fák vannak belezsákárdolva mintaként. Asszem, nincs abban semmi meglepő, hogy minél puhább ruhaneműket szerzek be ehhez az én (höhö) kemény életemhez.
Ja, itt egy közeli is a zsákárdolt fákról:
12/26 – Foltok
Most már minden napom azzal telik, hogy reggel elrohanok, tancsitancsi, este hazaérek, táplálom a macskát, aztán elzuhanok, reggel pedig, sokszoros éjszakai felkuvikolások után, összevakarom magam romjaimból, és kezdem elölről az egészet.
A mellékelt ábra foltokban színeket is tartalmaz. Ismerkedjetek össze az új hátizsákommal, amit azért vettem, hogy legalább a gerincem ne ferdüljön tovább elfele.
Ha kimegyek a házból, már a hátamon lesz, most csak nektek illusztráltam, hogy cekkerként is hurcolhatnám, ha olyanom lenne.
12/25 – Rózsamutogatóba
Mivel négy negyvenötkor keltem, éjjel háromszor ébredtem fel csak úgy spontán, egyszer pedig azért, mert a szőrös terrorista átgyalogolt a hajamon (akkortájt lehetett negyed öt, szerinte reggeliidő), nézzétek el, hogy inkább anyósom rózsáit mutogatom, a saját nyúzott korpuszom helyett.
Különben is, mire eszembe jutott, hogy fotózkodni kéne, már itt voltam nyafogóruhában.
12/24 – Igazmondó
Tegnap este a Volánbusz, az Útinform és Esztergom polgármestere egyaránt olyanokat állítottak, hogy nincs többé útzár a 11-esen Esztergom előtt, és végig jár a 880-as busz. Ennélfogva én most a hajnali kukurikú helyett megreszkírozom, hogy a normál időpontban induljak munkába. A szépen becsomagolt hátizsákomat viszem, mert ki tudja, ma este haza érdemes-e vánszorognom, hogy holnap megint kukurikú, de a kockázat megvan, hogy késve érek az órámra.
Hölgyeim, uraim, tegyék meg tétjeiket.
Ééés, ezért nem szeretek én este hajat mosni, mert attól így áll a fejemen az egész.
12/23 – Dideki
Éppen a könyvtárba megyek, hogy kivegyem a Berzsián és Didekit. Ez a hetem kellemesebb részének az egyik eleme, és tényleg dolgoznom kell azon, hogy ezeket a kellemesebb elemeket összeszedegessem, de én nem hagyom magam.
Holnap reggel viszont előreláthatólag valami istentelenül hajnali órán csámpázom ki a lakásból, hogy négy átszállással eljuthassak Esztergomba, és ma össze is kell pakolnom mindazt, ami holnap éjszakára szükséges lehet a hotőjben. Úgy várom én azt, hogy a 880-as busz megint végig közlekedjen Esztergomig, mint mások a karácsonyt.
12/22 – Rajzszög
Fejre fogok állni, mint egy rajzszög, ha ez így megy tovább. Két hete kezdődött meg a tanév, és már volt minden, mint a búcsúban, árvíztől hajnali kuvikolásokig. Mackó persze segít. Ahogy tud. De leginkább ahogy akar.
Valamikor két rohanás között sütöttem egy kiscipót, meg felhúztam a RK ágyára a tarka virágos ágyneműt, amit két hete turkáltam neki, és előkotortam a tusfürdőt-testápolót, amit a legutóbbi prágai útjáról hozott nekem, és vettem egy új csomag úgyszintén erdei gyümölcs illatú mécsest, és ma este lazacot óhajtok vacsorázni, szóval próbálkozom én a luxy élet mímelésével, csak hát sajna mindeközben még azt is külön meg kell terveznem, mikor bírok éppen hajat mosni, a porszívót meg három hete vettem elő utoljára, és lassan akkora portigrisek lesznek itt ebben a kecóban, hogy a következőt, aki elém görög, össze fogom téveszteni Macival.
12/21 – Tanterem
Ez volt a tantermem máma. Kafa, mi?
Huh, de nem néz ki jól ez az idei őszi napéjegyenlőség. Ma reggel 8:15-től megint a Teams-en döngicséltem a prepáknak, és közben szép fokozatosan ment a hangom elfele. Most meg fázom, hiába süt kint oly szépen a nap.
Nagyon remélem, hogy ez csak kimerültség, nem valami gedva, ez utóbbit ugyanis nem engedhetem meg magamnak. Mivel viszont mára végeztem a melóval, most pihenünk gyorsan, sokat. És hatékonyan.
Minden nap más - mindennap más 