RSS

ősz kategória bejegyzései

8/13 – Szardella

Vasárnap lévén végre meg kéne pihenni, de mára takarítónapot terveztem, bár nyilván azt sem akaharohom. Tegnap extrán beütött a szentkúti búcsú, valamilyen pesti baleset miatt a busz 38 perc késéssel érkezett a buszmegállómba. Ezt a 38-at sikerült lefaragnia 45 kilométer alatt 14-re, és még sosem ültem ilyen imádkozós expresszjáraton, ahol a népek két kézzel kapaszkodnak egyszerre, nehogy kivigye őket az ablakon a menetszél.

A visszafelé út sem volt kalandok nélküli, érzésem szerint a fél ország kizúdult a Dunakanyarba, és nyilván nem is akartak ott maradni, úgyhogy már megint szardellakonzervben utaztam, mint a régi szép pre-szopornyica időkben. Továbbra is erős meggyőződésem, hogy ha én elkapom ezt a szart, az a 880-as buszon lesz, de munkázni necesse est, odajutni meg szintén. Mindenesetre a kirándulók lassan szotyogó tömegei Dömös Templom megállótól kezdődően olyan hosszúra nyújtották a menetidőt, hogy megörvendeztettek egy igazi apokaliptikus visegrádi naplementével is,

pont passzolt az általános világállapotokba. És még a piros táska is csúnyán viselkedett velem, három helyen szaggatta fel a cipzárja azt a csipkés liberókot, ami tegnap rajtam volt, nem is nagyon érdemes strapálnom magam azzal, hogy megmentsem. Ó, jaj.

Az általános világállapotok ellenére otthonom máma igen békés és színes, bár ordenáré módon koszos orcáját mutatja, a fejem meg irdatlan módon fáj. Ez után a hét után nem vagyok ezen meglepve. Pocit viszont ki kell kergetnem ebből a szép őszies ambianszból,

mert a portigrisekhez már nem elég a seprű, és hangtalan porszívót még nem láttam, Nagyseggű Maruszja meg azt az eszközt szívből utálja.

Ezekkel is kéne kezdeni valamit, hívjuk jobb híján főzésnek,

mert estére a RK is hazabokázik, és asse tudom, mi a lófüttyöt adjak neki.

Jól kinézünk, mi?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/13 hüvelyk újracucc, eská, macs, ősz

 

8/12 – Fitty

Most pedig a bolond tanár néni felőtözik szokásos harminc rétegébe, és ménkű sok fitty-, valamint kereszthányás kíséretében elmegy tanítani.

Igen, szombat van. Tudok róla.

A szemöldökfestés úgy sikerült, mint az álom, hogy mondjak valami jót is mára. Szerintem én ezzel többet nem is szaladgálok kozmetikushoz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/12 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/11 – Öldök

Mivel ma vagyok a szabadnapos óvónéni, meglepő módon pirkadat óta dógozom, még ha nem is a katedrán, hanem itt, ni:

Azzal, hogy ez az őszi félév olyan kemény lesz, mint Tarzan sarka, még nem mondtam semmiccse. Már most annyit leveleztem diákokkal, mint amennyire eddig még nem volt példa, és nem látom magam előtt, innentől ez ugyan miért változna meg.

Mivel fél éve voltam utoljára kozmetikusnál, tegnap beszereztem egy ilyet,

mert szemem az még van, de öldököt hozzá olyan színűt adott az Úr, hogy mázgálás nélkül nem látszik. Eddig még nem csináltam olyat, hogy magamnak fessem, de ezekben a vészterhes időkben még ilyesmivel is megpróbálkozik kínjában az ember.

Közben persze Poci is meg van húzatva, fel-alá pattog és nyivákol,

ráadásul ma már kétszer karmolt meg, amivel nagyjából negyedévi adagot tudott le egy füst alatt.

Közben meg aszongyák a hírek, hogy 718. Bmeg. Tényleg nem tudom, merrefelé tartunk, de én most elmegyek szemöldököt festeni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/11 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

8/10 – De, du

Ma (fogalmazzunk így az egyszerűség kedvéért) én leszek a délutános óvónéni. Holnap a szabadnapos óvónéni leszek, de ne irigyeljetek nagyon, szombaton is én leszek a délutános óvónéni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/10 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

Intermezzó – Zenea zélet

Ha eddig nem mondtam volna, nekem szép számmal vannak mindenféle szórakoztató magánbabonáim, amelyeket azért, ismerjük el, nem veszek halálos komolyan (értsd: a jó ómeneknek örülök, a rosszakra legyintek). Ezek közül az egyik a félévi első munkanapomra való utazáshoz és a zenegépeckémhez kötődik, úgyhogy most erről mesélek nektek.

Zene nélkül én már nem utazom, kell valami a fülembe, az mp3-lejátszó nélkülözhetetlen eszközöm buszra szálláskor. Amikor elindulok a félév legeslegelső tanítási napjára, teljesen véletlenszerűre állítom a lejátszás sorrendjét az összes számhoz (van rajta vagy 500), és aztán az első három, ami beüt, az fogja előjelezni nekem, mit várhatok az előttem lévő félévtől. Nyilván ilyenkor a gépnek az adott készletből kell választania, de a választék elég bőséges. Van az ötszáz szám között dubstep hegedűtől mongol metálig mindenféle, és békésen tenyésznek egymás mellett oh-so-eighties szintipop-számok, dühös kilencvenes évekbeli nők, filmzene-részletek (különös tekintettel Ramin Djawidi és Hans Zimmer munkásságára), meg még mi nem. Szóval, bár én válogattam, azért mégiscsak van játszástere a zenegépeckének, és igazán azt dobhatja ki elém, amit akar.

Nos, ez volt az első:

Ez a második:

Ez meg a harmadik:

Optimistán nézek én ezek után a félév elé? Naná. A remény hal meg utoljára. Különben is, az első oktatási napomon kiemelkedő eredményt értem el a Dunakanyar Macskabingón összesen hét gömbölyű cicával, de erről a magánbabonámról majd valamikor máskor mesélek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/09/10 hüvelyk ajándék, blabla, ősz

 

8/9 – Hoosszúú

Az évszázadnál is hosszabb lesz ez a nap. Hatkor indultam, hét után érkezem. Addig meg, sálálá.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/09 hüvelyk ősz

 

8/8 – Hajrá

Térdre, imához, megkezdem a félévet. Nyilván most sem árulok zsákbamacskát, hogyisne.

Lábakat természetes állásba, aztán csapassuk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/08 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

8/7 – Rág

Tutatiszra, már megint itt a félév kezdetével együtt a hisztérikus aggódás, amitől mindjárt lerágom a bal lábam. Csak két vagy három hétig húzzuk ki, könyörgöm, mert ha addig se, tényleg fejre áll minden. (Persze, ez másként is esélyes, de ha még azelőtt be kell csukni a bótot, hogy legalább a gyakorlatot teljesítenék nyomorult hallgatóink, én Dunának megyek.) Micsoda idők ezek, bakker, a szememmel gurgulázom, a szájammal vacsorázom, adminisztratív teendőim és a holnapi órákra való készülés mellé pedig körmöt festek (leginkább azért, hogy ne rágjam)

a frissen húzott ágyneműt felavató Pocival beszélgetek,

és az új táskámat pakolom holnapra.

Igen, a múlt héten vettem egy új táskát “a remény hal meg utoljára” szellemében, és ezt használni is akarom munkába menet, munkából jövet, nem pedig csak nézegetni a fogason, miközben onlány izéket töltögetek a neptunba.

Higgyétek el, tisztában vagyok azzal, hogy mindez valahol félúton van a “homokbadugomafejem” és a “rútszibaritavázvagyok” között, de már megint kezdek becsúszni két szék között a pad alá, segítség.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/07 hüvelyk ajándék, eská, macs, ősz

 

8/6 – Lovastul

Az, hogy másfél hétre kivontam magam a világból, és boldogan csámcsogva vakációztam a saját fejemben, kizárva a realitásokat meg minden mást (piszok jó vagyok benne, istók bizi), rendkívül izgalmas és lebilincselő fejezet volt az életemben, de ki kellett tenni utána a pontot, most meg visszamászni a lóra, és bele az eceteshordóba, mégpedig lovastul.

Kedden már tanítok, és ez a félév iszonyú lesz, minden reggel a hírekkel kezdek, hogy most mi van meg merre, hogyan állnak a számok, és gyakorlatilag szünet nélkül aggódom azon, hogy a diákjaim, az ovisok, a szopornyica, aztán megint elölről. Valószínűleg sokkal barátságosabban eszkalálódtak volna ezek a dolgok, ha nem megyek el vakációzni a saját fejembe, de az meg kellett nekem, mint egy falat kenyér, úgyhogy ott vagyunk, ahol a part szakad. Tegnap például fél óra elteltével vettem észre, hogy úúúú, na ez aztán szép húzás volt öltözködéskor,

úgyhogy ezen már nem tudtam mást, mint röhögni. Kínomban.

Summa summárum, megint be kell rúgni a motorbiciklit, berakni egy-két három mosást,

felrántani a takarítóholmit a kiskacsás zoknikkal, renoválni a pipirost, aztán uccuneki.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/09/06 hüvelyk újracucc, eská, nyár, ősz

 

8/5 – Büfé

Mondtam én, hogy valahol ki van írva a kerítésre macskául: “Itt laknak a balekok, akiknél mindig nyitva az ingyen büfé”. Utcavégi Kiskósza Cirmike most már rendszeresen megjelenik hajnalban, zabál, majd pihen egy kicsit, körbepattogja a kertet, újra zabál, aztán hazamegy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/05 hüvelyk újracucc, macs, ősz

 

8/4 – Modell

Ma is itthon melózunk, úgyhogy erről most ezt festettem nektek:

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/09/04 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

8/3 – Ügymenet

Befejezni egy regényt még mindig olyan, mint kivinni a gyereket az udvarra, aztán lepuffantani. Én az enyémet valószínűleg még ma belelövöm a szakadékba, aztán lejövök a szerről, és akkor megint következhet a normális ügymenet macskákkal, ruhákkal, ficnikkel és nyafogással.

Valami ilyesmire gondoltam, ni.

(Kép az archívumból.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/03 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, ősz

 

8/2 – Értekez

Elmentem munkázóba, értekezni. Kábé hatszáz évesnek érzem magam, ki is nézek annyinak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/02 hüvelyk eská, nyár, ősz

 

8/1 – Cezúra

Nem is tudom, mikor volt utoljára ennyire éles a határvonal az augusztus meg a szeptember között.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/09/01 hüvelyk eská, otthoncsücsü, ősz

 

Eská 7/38 – Horgolt sapka

Van nekem egy ilyen szégyenfalam, ni:

ami tele van horgolékkal,

és átkozottul ideje már, hogy legalább egy részét felszámoljam.

Úgyhogy ma a legfelső sorból jobbrul azt a nagyot elkaptam, aztán addig dolgoztam rajta, amíg ez lett belőle:

Az üvegecskékben a legkisebb fonalmaradékocskákból horgolt rozetták vannak, úgyhogy azokat is elkezdtem felszámolni, mert ezek olyanok, mint a poloskák, folyton újratermelődnek:

De most sikerült megszabadulnom kilenctől, kis öröm is öröm.

Mivel régen láttátok Boldizsárt, íme:

Szeretném megjegyezni, hogy nekem ez a sapi sokkal jobban áll, talán mert nincs a fejem tetején a fülem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/07/08 hüvelyk újracucc, eská, nyár, ősz

 

Eská 7/20 – A struccpolitika következményei

Mint tudjuk, nekem rohadt hosszú buszútjaim vannak. Ezek alatt most már nemigen vagyok képes másra, mint hogy zenét hallgassak, az ablakon bámulgassak kifelé, valamint horgoljak. Ha nagyon muszáj, tudok ugyan olvasni meg gépelgetni is, de ahhoz nagyon ott kell lennie a muszájnak: a busz ráz, a betűk pattognak, szemem meg nincs csak kettő, és nagy élvezettel használom őket, amely tevékenységhez a továbbiakban is ragaszkodom.

Az ablakon kinézegetni már nem nyújt sok változatosságot, lassan az összes kutyaólat ismerem azon a negyvenöt kilométeren. Marad a horgolás. Ez utóbbi viszont mostanra olyannyira átszövi az én buszútjaimat, hogy amikor a múltkor az egyik kollegina az okostelefonokról és utazásokról beszélgetett a diákokkal, akkor közölték vele, hogy “MÁK tanárnő viszont horgolni szokott a buszon”. (Mit tehetnék, no, a diákjaim egy része ugyanazon az útvonalon evickél tanulóba és vissza, mint én. A Dunakanyar egy kis falu.)

MÁK tanárnő, bár ezt a diákok nem tudják, tényleg azért horgol, hogy túlélje a rohadt hosszú buszutat, mert amúgy nemigen foglalkozik a végeredménnyel, csak horgol, horgol, meg horgol. Hetvenkét szemmel kezdi, alul egy rövidpálcasor, felül egy rövidpálcasor, középen huszonhét sor marokkói szív, kábé három út oda-vissza, oda-vissza Szentendrétől Esztergomig, kész? kész. Aztán hazaérkezés után oda se tekintve besuvasztja a kész példányt a Kallax polcon a kosárba, következőkor meg kezdi elölről. Nyilván időnként elfogynak a fonalak, és akkor az esztergomi rövidáruboltban gyorsan vesz az ember néhány gombolyaggal, de hát a fonal az ilyen, elfogy.

Ma volt annak a napja, hogy kiborítottam a kosarat. Mamii.

Mamiiiii.

MAMIIIIIII.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/03/01 hüvelyk ajándék, eská, tavasz, tél, ősz

 

7/91 – Maszogós

Annyira de annyira hétvégét tartok én most, hogy még boltba is nyafogóruhában mentem.

A mai napot igen lusta maszogással óhajtom tölteni, amibe persze azért belepuszil egy kis savanyúkápis kenyér meg más ezmegaz, de a szőrös hátramozdító igen rossz hatással van rám, úgyhogy nem számítok világrengető akciókra.

Pedig látjátok ugye, mennyi rendezgetnivaló lenne itt ebben a kuplerájban.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél, ősz

 

7/90 – Matéria

Szeretném büszkén és melldöngetve kimondani, hogy fekete pénteken én bezzeg nem veszek semmiccse, de sajna nem megy, kénytelen vagyok elkúszni szemránckrémért, én rút szibarita váz. A héten már a tubust is kettévágtam, hogy kikotorgassam belőle az utolsó körömcseppig a matériát, ma pedig végre van annyi időm, hogy eltotyogjak pótlásért. Hogy éppen fekete péntekre jöttek így össze a dolgok, arról én nem tehetek.

Tegnap a Repülő Kutató és Professor Krtek is hazaértek Poci legislegnagyobb gyönyörűségére, a cicu ugyanis (búsan kell bevallanom) mindent összevéve nem volt teljesen elégedett az én áldozópapnői tevékenységemmel az esti rituáléban. Tegnapelőtt még kegyeskedett odafáradni hozzám, amikor már az ágyban feküdtem, és simogattatni magát, de valószínűleg úgy vélte, nem érdemes strapálnia magát gumikacsázásokkal meg effélékkel. Bezzeg tegnap este, huhú.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/29 hüvelyk újracucc, eská, ősz

 

7/89 – Potpurri

Setétben megyek, setétben jövök, úgyhogy nesztek random képek, változatos témákban, időpontban, helyszínen és minőségben. Én szóltam.

A keserves valóságnál mindenképpen jobb így is. Abban ugyanis tegnap este óta kitartóan és folyamatosan esik, nekem ma reggel kétszer kellett benyomni a szundit, a hajam fel van robbanva, a képem meg olyan gyűrött, hogy azt se tudom, hogyan rúgja majd ki magát Esztergomig.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/28 hüvelyk eská, galéria, macs, ősz

 

7/88 – Heveny

Tegnap nyavalyásan hosszú és igen munkás napom volt, mire a végére értem, már csak a rövidáruboltot akartam, de az persze addigra bezárt, úgyhogy inkább búsan hazatotyogtam. A buszról viszont le kellett szállnom egy kilométerrel korábban, mert a Berci nevű mendikás macskának elfogyott a száraz papija, ha pedig az ember szerződést kötött egy macskával (“alulírott ezúton fogadja meg, hogy a továbbiakban Vörös Bertalan reggeli és esti etetéséről gondoskodik, melyért cserébe nem kap semmit”), azt tiszteletben kell tartani. Mindenesetre mire bezuhantam az ajtón, öreg este volt, Poci pedig természetesen ott állt az előszobában, mint egy egyszemélyes, szőrös, szemrehányó fogadóbizottság. Naná, hogy nem azt kérdezte meg, “Milyen napod volt, mami?”, hanem azt, hogy holakajám. Úgyhogy tápláltam őt is meg Bercit is, és végül magamra is gondoltam. Végül. Höhh. És oly bús voltam és elgyötört, hogy főztem magamnak egy kakaót is. Itt ezeken a tájakon sem kakaót, sem lágytojást nem szoktam magamnak főzni, azokat a Repülő Kutató prezentálja nekem, amikor nagyon le vagyok roggyanva, de ezúttal nincs Repülő Kutató, azazhogy van, de messze. A legutóbbi információm az volt róla, hogy éppen San Francisco tizennyolcadik legjobb kínai éttermében ül Professor Krtek és más kollégák társaságában. Grr.

Mindehhez ráadásul már megint kezdek kalapács és üllő közé kerülni. A harmadévesek meg a gyakorló óvodájuk, mint (szinte) mindig. Az ugyan megtisztelő, hogy mindenki nekem panaszkodik a másikra (egyrészt azért az, mert ezek szerint elhiszik rólam, hogy meg tudom oldani a problemmát, másrészt meg azért, mert szintén a jelek szerint megbíznak bennem annyira, hogy nekem nyiforogjanak, ne pedig a hátam mögött), az pedig bizonyos értelemben felemelő, hogy ha megkapargatjuk, valójában mind a két fél minőségi teljesítményre törekszik, de időnként igencsak kedvem lenne hagyni ezt a moderálási feladatot a francba, összeereszteni őket egy sötét sikátorban tanteremben, aztán deathmatch. Mindenesetre ma tancsitancsi után oviba látogatok, és próbálok nem rontani a helyzeten, van már most is bajuk éppen elég.

Amúgy engem már egy hete kerülget valami felső légúti kutykurutty, amiről eddig azért nem nyávogtam itt, mert gondoltam, majd csak abbahagyja, de még mindig nem, hogy ütné meg a ragya. Mindenféle recsegős baritonhangú köhögések és az orromból meg a torkomból távozó idegen zöld létformák között tengetem a napjaim. Egyéb bajom ugyan semmi, se láz, se ízületi fájdalom, se fáradékonyság (legalábbis nem több, mint amennyi így félév vége felé szokás), viszont a tegnapi 6×45 perc pofázás végére úgy berekedtem, mint a vöcsök. No de fel a fejjel, amíg van, ez a mostani egy különleges világhét, aminek négynapos hétvége van a semekében, és a Repülő Kutató is hazajön csütörtökön. Igaz, ez azt jelenti, hogy őt is táplálnom kell, úgyhogy megvettem az alapanyagokat egy thai csirkesalátához, és a mai hazatotyogás után össze is készítem neki.

A lakás legalább ragyog, mint Salamon töke (jelzem, ez is csak addig tart, amíg a RK hazatér a tengerentúlról, mert akkor majd megint széthagy mindent mindenhol), tegnap Atilláné végigredvázta az egészet. Vele is már csak távismeretségem van, akkor gyün, amikor én már, és akkor megy, amikor én még nem vagyok itthon, a szomszédból eresztik át a pincén keresztül, és ennek ezúttal igen izgalmas következményei lettek, mert anyósom éppen akkor ugrott el negyedórára valahová, amikor Atilláné távozni óhajtott volna, úgyhogy a szomszédban bálozott ülve a nappaliban, bezárva, mint Rapunzel, amíg anyósom meg nem érkezett és ki nem szabadította. Mindez nálam két nem fogadott hívás formájában jelent meg, amelyek természetesen akkor futottak be, amikor én a gyivákokat okítottam, a telefon meg az irodámban kuksolt, nem is láttam meg, csak másfél órával később, akkor meg persze heveny pánikrohamot kaptam, hogy vajon mi a baj. És még csak ezután jöttek a harmadévesek, a bezárt rövidárubolt meg az egy kilométeres séta az iccakában.

Szóval kérem, itt továbbra is zajlik a semmi, ma háromkor ébredtem, és most már tényleg rohadtul nagy igényem van erre a négynapos hétvégémre, úgyhogy nagyon ajánlom a zuniverzumnak, ne köpjön bele, mert attól igen kevéssé leszek lelkes, és ezzel most olyan finom voltam, mint egy velencei csipketerítő.

Őtözködősbloggeri vizekre evezve: ezek a fotók egyre sötétebbek, pedig még vakuzni és világosítani is próbálok, de hát hiába, reggel nyolc előtt nem lesz jobb úgyse. Amúgy meg ezzel a kabáttal extra bizonytalan vagyok, most vettem fel először amióta kiturkáltam tavasszal, mert rohadt nehéz megtalálni a neki való időjárást. Zsebe sincs (mínuszpont), és csak vékonyabb holmik fölött tudom tetszetősen összecipzárazni (újabb mínuszpont). Még teszek vele néhány próbát, de lehet, hogy végül lemondok róla…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/11/27 hüvelyk eská, ősz