nyár kategória bejegyzései

A júniusnak márpedig jobbnak kell lennie, mint a május volt, és itt akkor is vigyorgás meg hatékonyság lesz, ha a fene fenét eszik.

A hatékonyság viszont ezúttal a tisztaudvarrendesházzal kezdődik, mert ha belevetem magam a szöveggyurmázásba, már nem akarok majd kimászni belőle. Úgyhogy eddigelé összeszedtem és elraktam a dagadt ruhát, bedurrantottam a mosógépet, kihoztam a konyhát rejtegetnivaló állapotából, sütöttem egy péktucat zsemlét, és nekiláttam kiirtani a portigriseket összes termeinkből.

Haladok, haladok.

(SK: a pulóverből-kardigán.)

Ha nagyon begorombulok, még az is lehet belőle.

(SK: a ruha, a blúz, meg a kezemben lógatott kardigán. Muszáj felvennem, átmenetileg megint kitavaszodott.)

Mondhattam volna bármelyik másik piros kerti virágot is, de eddig csak olyanok szerepeltek, amilyenek vannak/voltak a kertünkben, hát legyen begónia. (A múlt idő az enciáné. Az kidöglött.)

A pulóverből-kardigán csak azért van rajtam, mert korán megyek, későn jövök, és az oda-vissza úton rám fér egy plusz réteg. Holnap pedig végre fogom ezt a ruhát, kiviszem a kertbe, és felgyújtom kimosom, és elteszem egy időre. Ugyan még kismillió verziót tudnék kihozni belőle, de most átmenetileg meguntam.

Úgyhogy holnaptól újabb merényletek várhatók.

A mai ismét egy irgalmatlanul különleges világnap: mindent, ami rajtam látható (a cipőt kivéve) magam varrtam ezzel a két kicsi kezemmel. Olyan is.

A cipőt most vettem fel először tavaly augusztus óta, úgyhogy bizton állíthatom, hiába halnak halomra a lábravalóim (szeptembertől mostanáig már hat darab adta be a kulcsot, és egy hetedik sorsa is kérdéses), nem maradok mezítláb.

Nem a rózsaszínű, hanem a sárgafehérzöld. (Nem állítanám, hogy jól sikerült ez a mai összeállítás meg fotó, de ez van, slussz. Ha csak azokat a képeket tenném fel, amikkel elégedett vagyok, nem a kétszázhatvanhetediknél tartanék, hanem talán a huszadiknál.)

Kezeket a magasba mindenki, aki ma már elment a) törülközővel b) szavazni.

Ne essünk pánikba.

A ruhát viszont most kimosom, és reménykedem abban, hogy megszárad holnapig. Egyéb hírünk nincs azt leszámítva, hogy előszedegettem a legkényelmesebb cipőimet, elpakoltam a harisnyáimat, és a továbbiakban akinek nem tetszik a lábam színe, ne nézegesse. (Igen, ez rám is érvényes.)

Vannak azok a csinos kis tasakocskák, amik százakárhány virágmagot és némi idő meg gondoskodás múlva tarkabarka ágyásokat ígérnek, aztán miután elveti az ember a magokat, locsolja, gazolja, énekelget nekik, a kellő időben valami egészen csámpás és a tasakon ígérthez cseppet sem hasonlító kusza dudva lesz előtte.

Na valahogy így.

Egyébként ma van a félév utolsó tanítónapja, hurrá.