Végre kimehetnék a házból, de hát még a kutyámat se nagyon küldeném ki, ha lenne kutyám. Éppen ezért inkább nem nézek a tetőablakra, ahol vigasztalanul folyik lefelé a víz.
Az ágyon jobb a látvány.
macs kategória bejegyzései
9/154 – And now for something completely different
Kezdjük a mai bejegyzést valami cukival,
mert utána csak nemcukival tudom folytatni:
Hogy a RK-t idézzem: “Asszem, vége a Jóleső Januárnak, mi?” Ő ma reggel arra ébredt, hogy kicsit kapar a torka, úgyhogy feldugott az orrába egy pálcikát, én meg gondoltam, szolidarítok tesztileg, bár semmi tünetem nincs.
Reméljük, ez így is marad.
(Kajánk van, a macskáknak is, az e heti vizsgáim elektronikusak, a RK is el tudja végezni a dolgai nélkülözhetetlen részét online, szóval egyelőre lakásfogság meg drukk.)
9/150 – Gyanakvó és kecses
Öreg nyafogóruhában pöszmögök itthon, szerintem ez nem nagy látvány, nesze nektek inkább egy erősen gyanakvó képű Poci,
valamint Maci, végtelenül kecses testtartásban.
Jóleső Január 26. – Ölel
Erre a témára ezt a képet festettem nektek tegnap:
Csülök úr, avagy Maxim, a Kajla. Bár ez a képen nyilván nem látszik, de mindeközben csiripelve dorombol is. Komolyan azt a nevet kellett volna adnunk neki, hogy Csiriz.
Ölelgessetek meg ti is valakit, négylábút vagy kétlábút (ez utóbbiból lehetőleg olyat, aki éppen nem lázas és köhög, de ezt ugye két év szopornyica után mondanom se kell).
9/147 – Macskaszőr
Ma tetyekvetyek-itthoncsücsü napot tartok, ami ugyan semmi extra eredményt nem fog hozni, de ettől lesz majd itthon tiszta ruha, friss ágynemű, itt-sült kenyér meg kevesebb macskaszőr.
Apropó macskaszőr, néha teljesen meglep, hogy a makkákon még van belőle, egy alaposabb redvázáskor több macskányit gyűjtök össze belőle. Ez itt alant pusztán csak egy méternyi előrehaladás eredménye, blöe.
Isten megáldja a kelimszőnyegeket, azok rendszerint csak fakóbbnak látszanak tőle, nem pedig kriminális állapotúnak.
9/132 – Kintisbentis
Odakint vidáman süt a napocska (na ugye, hogy sikerült elődudorásznom),
bent meg mütymörgés és dögölészés van, gőzerővel.
Igen, a futonomon ülök paplan alatt (Maci az imént távozott, hogy odalent folytassa a saját dögölészését), almás-fahéjas teát iszom, és kis darab izéket varrogatok egy kabátra.
Nincs nekem túl jó dolgom? De. Nem baj, eljön ennek is a böjtje!
9/131 – Légy
Én már nem értek semmiccse, de tényleg. A tegnapi napot végigaludtam (nem vicc, talán három órát voltam ébren, azt is kis részletekben), mára pedig itt vagyok teljesen egészségesen, nuku láz, nuku másegyéb, leszámítva, hogy gyenge vagyok, mint az őszi légy.
A nyuszifülek azért a tőlük telhető módon megpróbáltak szórakoztatni ébrenlétem rövid perceiben,
és ezt a képet leginkább azért teszem be ide, mert a komplett tegnapi nap ilyen volt, piros és homályos.
Na de ma már egy másik nap van, sálálá. Megyek, megmosom a hajamat.
9/130 – Pálcika
Az éjjel folyamán csúnyán leütött valami, rázott a hideg, fájt a fejem, és folyton a vécére szaladgáltam, mert eresztettem alul is, felül is. A gyomorgondok elmúltak, de olyan ernyedt és kimerült vagyok, hogy az párját ritkítja. Őszintén, legutóbb az első Astra Zeneca után voltam ennyire pocsékul, a gyomromat leszámítva a tünetek is ugyanazok, úgyhogy összes nyomorúságomhoz egy pálcikát is felnyomtam az orromba. Negatív.
Amikor tudok, majd újra jövök. Most próbálok aludni, már ha hagynak a szőrös disznók, mert persze mind a kettő rajtam héderezik. Édesjóistenem, mekkora felfordulás van itt, ma rendezni akartam, nem dögleni!
9/128 – Hajaz
Mára a vízkeresztből valószínűleg a “vagy amit akartok” jut nekünk, melynek keretein belül hálásak leszünk azért, ami van, részben meg azért is, ami nincs. Az én hajam ugyan cefetül fel van robbanva, de legalább még nem hullt ki minden szála, a RK pedig épp valami gyomorrontásra hajazó akármivel issza akószámra a teákat, de ha nem mondta volna le a fél panel a jelenléti bulit, épp most indulna New Orleansba félig-meddig betegen. (Egen, novemberben is ott volt. Azt a várost nagyon komálják a történész konferenciák.)
Na szóval “Örüljünk annak, ami van vagy nincs.” Elég jó tervnek tűnik.
Megjegyzem, ezt a bejegyzést igen hányattatott körülmények között írtam meg, mert volt rajtam közben egy Maci.
9/127 – Rien
Afféle kócoszka otthoncsücsü napom van, és csak azért nem mondom, hogy “amikor nem történik semmi különös”, mert a Semmikülönösök mindig ugrásra készen állnak, és elég, ha az ember emlegeti őket, máris elinalnak, hogy helyet adjanak az Új Kihívásnak, a Nélkülözhetetlen Teendőnek és a Tudom, Hogy Rövid A Határidő, De Te Biztos Megoldodnak.
Úgyhogy nem is beszélek a Semmikülönösökről.
A makkák közben úgy döntöttek, hogy a húgom ágya egy igen jó ágy, és skandalum, hogy őket itt ebből a szobából kizárják éjszakára, de most nappal van, szóval banzáááj!!!
9/123 – Lakk
Íme, délelőtt egy olyan szombaton, amikor még piac sincs, de szépen süt a nap, és Pocika feje áldásosan kitakarja, milyen dekoratívan lepattogzott a körmömről a lakk, minekutána mosogatással kezdtem a napot, közvetlenül a kávécigi és a macskahányás feltakarítása, majd az évindító zene meghallgatása után.
A miheztartás végett azért azt is bemutatom, mi után kellett nekem elmosogatnom.
Legalább ma sem fogunk éhezni, no.
9/december
Hejhó, naptári év vége, hejhó valószínűség, hogy ma úgyse lesz kaján kívül semmi extra, amit betehetnék a képek közé, kaja meg van már bőven sok. Galéria!
9/109 – Búzafű
A Repülő Kutató a piacról hozott egy cserép búzafüvet, amelynek Maxim, a Kajla kellő alapossággal neki is látott, hogy bezabálja.
Képzelhetitek, hogy nézek ki én most, ha inkább a homályos Csipa Gyurit mutogatom magam helyett. Mindjárt megyek is, teleeresztem a kádat hopfüzsgővel.
Adventi dekkolás 2021/21 – Sütiüzem
Mit is mondtam tegnap, hogy a határ a csillagos ég? Na, körülbelül.
Mécconnét, Poci. A cicák nem szeretik a csokicseppes sütit, a csokicsókot, a kávés szíveket, de még a citromos repedtkéket sem. Nekem elhiheted.
(Azt, gondolom, mondanom se kell, hogy ezt a marha sok szénhidrátot nem a szél fújta be az ablakon, kettő ötvenkor bújtam ágyba…)
Adventi dekkolás 2021/7 – Nem minden papsajt
Marhára szerettem volna megúszni, hogy további likakat fúrjak ebbe a falba, ha már úgyis van rajta kettő. Nos, nem fog összejönni.
Igen, amit éppen most hallotok, az a GPS recsegő hangja, amint azt hajtogatja, hogy “újratervezés, újratervezés, újratervezés”. No de legalább a macskákat elszórakoztattam, ez is valami.
9/95 – Hátramozdítók
Nagyon praktikus, ha az ember macskákat tárol a lakásban, ez ugyanis kiváló mentséget jelent(het) arra, miért van kupleráj. Tegnap például, miután elharsogtam a rendrakásra felhívó csatadalomat, elmentem hajat mosni, aztán mire visszaértem, ez fogadott, ni:
Úgyhogy a Bűnök Barlangja ma reggelre még a korábbinál is kriminálisabb állapotba jutott, muhaha.
Most viszont fontos dolgom van, a kép rendezői jobbján felém haladó fehércirmos folt ugyanis ellentmondást nem tűrően simogatást igényel, cserébe viszont dorombol, puha és cuki.
Ugyan melyik porszívó csinálja ezt utána, ugyi.
9/83 – Alapállapot
Méla kis novemberi hétfő reggel, a macskák csendben maszognak, én is csendben maszogok, a kert egyre csupaszabb, de a sarkantyúkák továbbra sem bírnak magukkal.
Alapállapotom az “úgy akarom, ahogy lesz”, és a jelen helyzetben nemigen tudok elképzelni jobb alapállapotot.
9/82 – Tollasbál
Mivel a mai napból még nem tudom mi lesz (jelenleg horgolással a kezemben ülök jól bevackolva egy csomó tarkabarka ágynemű között), hadd mutatom be a tegnap esti bulit.
Előbb ott döglöttünk ketten Macival,
Poci pedig helytelenítően nézte,
aztán ő is odajött velünk dögleni.
(Azt nem tudom, miért babrálok mind a két képen a hajammal, általában nem szokásom.)
Ha nem vigyázunk, ma hasonlóan szenvedélyes és izgalmas mulatságok várhatók. De lehet, hogy ha vigyázunk, akkor is.
9/81 – Rucucu
Mondhatnám, hogy akkor kezdjetek majd aggódni, amikor nem úgy nézek ki, mintha egy különösen kreatív ötéves öltöztetett volna fel, de figyelembe véve páviánsegg színű ruhatáramat, akkor is leginkább egy amazonasi papagájhoz fogok hasonlítani, ha amúgy teljesen le vagyok gyalulva.
Nem mintha most olyan messze lennék a teljes legyalultságtól, khm. És még előttem van ötször negyvenöt perc szombat délutáni tancsitancsi, hejderutyutyu. (Avagy, a zoknikacsákat nézve, inkább hejderucucu.)
Viszont legalább vannak ebben a vircsaftban olyanok is, akiknek bejött az élet.
Minden nap más - mindennap más 