Hajnal, takaró, szendvicsek, virágok, előkészületek, szívecskék, cipők, Csülök úr, vasárnap, galéria.
macs kategória bejegyzései
10/297 – Ismerős
Makkák meg horgolt takarók, egy utolsó adag idei zöldborsó, ismerős káoszkáink meg még a szombat esti Ivan Dan is, ami a dalmát Szentivánéj. Vagyunk, vagyogatunk.
10/294 – Ösztönző
Folytatnom kéne azt a nemes harci feladatot, ami a tanszékem terheinek könnyítéséről szól, miszerint a jövő félévi óráimhoz minden ppt-t meg dokumentet meg vázlatot meg miegymást aktualizálok, átadok, feltöltöm, satöbbi. Azt hiszem, kábé három-négy órányi munka lenne még azzal az adaggal, amit jövő hétre ígértem.
Nos, ennyi év után elég jól tudom, milyen a tanári munkára ösztönző környezet, és ez itt definitíve nem olyan.
Nyilvánvalóan megcsinálom határidőre (amit magamnak találtam ki) a melót (amit én ajánlottam fel magamtól), mert mindig meg szoktam, viszont éppoly nyilvánvalóan prokrasztinálni fogok, amíg csak lehet. Ne nézzük egymást madárnak.
10/290 – Kakukk
Nyár van, vagy mi. Epret zabálok dobozból, szatyorról lepotyogott díszeket ragasztok vissza (most, hogy már ragasztópisztolyom is van, sálálá), pipacsokat és naplementéket nézegetek ügyes-bajos dógaim után rohangáltomban, kenyeret sütök, meg Csipa Gyuri nevű lélekállatommal alszunk nagyokat.
Vizsgáztatások, tanulmányírás meg minden más ellenére is folyton figyelmeztetnem kell magam, hogy hóha, hó, még nincs vakációm.
10/283 – Csapadék
Oké, jöhet az e heti, már-már tradíciószámba menő “hajnalban megébredek, posztolok, visszaalszom” művelet. Volt ezen a héten is minden, de főként eső. Galéria!
10/276 – Kapás
A diákjaimtól virágokat kaptam, magamtól egy újabb (ötödik!) pöttyöskét, a félévtől meg a szorgalmi időszak végét, tegnap írtam be az utolsó gyakorlati jegyeket. Mindeközben Visegrádon gyermekfuttató szezon volt (az a kép ott a sátrakkal meg íjászattal), a Bűnök Barlangjában ágyneműcsere, a RK spárgavacsorákat főzött, Maci meg… hát ő meg Maci. Galéria!
10/274 – Én, te, ő
Én méla vagyok, nyomott, el vagyok havazva melóval, és nincs kedvem blogolni, ő meg puha, meleg, szőrös és elégedett. Inkább őt küldöm be.
És te, te hogy vagy?
10/256 – Pajzs
Már megint olyan nap van, amikor inkább a macskát küldöm be magam helyett, mert aaannyira, de annyira elegem van már ebből a folyamatos fázásból meg esőből meg miabokámból, hogy azt én el nem mondhatom.
Lövésem sincs, mitől lettem ilyen rohadtul fázékony. A múltkor az üzemorvos tippje alapján nemcsak vérképet, de még pajzsmirigy-ultrahangot is csináltattam (én! aki csak akkor megy orvoshoz, ha viszik! mentővel!). Természetesen nem találtak semmit.
Nyugtassatok meg, hogy valamikor mégiscsak ki fog tavaszodni, mert a RK-val vetettem magamnak egy indigókék pöttyös ruhát is a zöld mellé, és annyi remek cuccom van húszfokos májusi napokra, mint Himnuszban a balsors. Ezzel szemben itt ülök picsogva egy pokróc alatt, a kenyér a konyhapulton kel egy másik pokróc alatt, és ha ez így megy tovább, új nyafogóruhákat kell varrnom magamnak, pedig ahhoz sincs semmi kedvem.
10/250 – Tény
Újabb bizonyíték az “ezért nem lesz belőlem sose menő őtözködős/lakberendezős/diy/ésatöbbi blogger, akit tízezrek követnek az instán, és cégek bombázzák ajánlataikkal” tényére.
Ez volt a ma reggel hét órai állapot a Bűnök Barlangjában. (A képet természetesen a RK lőtte.)
10/248 – Rebarbara
Már megint van itt nektek mindenféle: rebarbarás lepény, szabóinas, növények úton-útfélen, plusz többé-kevésbé turitnyai fotók abból a két nemkicsit dekoratív városból, amelyek között ingázva telik az életem. Galéria!
10/241 – Visztéria
Ilyentájt virágzik a lila ákác, én meg ha valahol megpillantok belőle, addig fotózom, amíg a szemem is ki nem ugrik. No de azért legyen itt más is: egy kis Szekszárd, egy kis medvehagymapesztós csiga, meg nyilván némi Maci. Galéria!
10/235 – Rózsika
Megint egy olyan napunk van, amikor mindannyian jobban járunk, ha Rózsika Józsikát küldöm be magam helyett, aki miatt nem lehet ágyat vetni se, mert rögtön belepcsen a közepébe, mihelyst én elhagyom a futont.
Jelentem, végeztem az összes szájbavert szakdolgozattal, úgyhogy ennek megfelelően üres vagyok és lehangolt, pedig a holnapi utamat kell szerveznem Szekszárdra, ahol majd szerdán reggel kilenctől délután négyig OTDK-zsűrizek.
Továbbra is igen jó kérdés, hogy a nyavalyába jutottam ide.
10/234 – Nondeszkript
Akkora futamodásban vagyok, hogy még a tájképeim is egy afféle nondeszkript évszakot mutatnak, ahol nem tudni, éppen zöldül, vagy éppen szárad minden elfele. Pedig odakint tavasz van, gyönyörű, de én már el sem bírom képzelni, milyen az, amikor a tavasz nem azt jelenti, hogy én szakdolgozatokkal szopok. Úgyhogy nesztek egy rohangálós hét szokásos vegyessalátája, amibe azért belekerültek dekorgumi madarak és sós kekszek meg macskasimi is, de ezek tényleg csak azért, hogy ne csak annyi maradjon meg, “bezony, ez volt az a hét, amikor én kiszedtem háromezerötszáz vesszőt, hogy aztán visszategyem máshová”. Galéria!
10/227 – Tilupám
Mivel technikailag már vasárnap van, én pedig kivételesen ébren éjfél után is (ne lepődjetek meg nagyon, este nyolckor kimerültségemben bevágtam a szundit, aztán persze fél órával ezelőtt olyan fitten, frisszen ész capkodószan kuvikoltam fel, hogy öröm volt nézni), akár közzé is tehetem a heti galériámat. Lássuk, vannak-e más baglyok is a környéken.
Mint a mellékelt ábrák mutatják, a takonyban fetrengés meg a tancsi meg a szakdolgozatok mellett is volt a héten sapkamosástól buszonhorgolásig minden, de főként rengeteg zöld, ott azt a két elmosódott tájacskát például Visegrádon kaptam le a buszablakból. És világ csudájára megint vannak tilupámok a nyírfa tövében, pedig tényleg nem tettem semmit a dolog érdekében.
10/223 – Példa
Tegnap példát vettem Maciról, és annyit aludtam, mint egy macska, de lényegesen több taknyos zsebkendőt használtam nála, és közben persze nem voltam ilyen cukin gömbölyű:
Muszáj lesz ma teljes energiámat arra szentelnem, hogy gatyába rázzam magam meg a tennivalóimat, holnap ugyanis ismét tancsinap, pénteken is ugyancsak tancsinap, mindehhez pedig a RK mindjárt Göteborgba távozik, és csak vasárnap estére várható újra.
Ezek a “vissza az eceteshordóba” projektek egyre több erőfeszítést igényelnek, az árgyélusát neki.
10/221 – Nárcisz
Gondoltam, teszek egy kísérletet a Maci+nárcisz vonalon. Poci olthatatlan szenvedéllyel próbált belezabálni a nárciszokba, egyszer meg is ette, ki is hányta orsóférgekkel vegyest. Éppen ezért mire Maci ideért hozzánk, nem is próbálkoztunk azzal, hogy nárcisz legyen a házban. Most viszont, hogy már nincs Poci, meg kellett nézni, Macitól biztonságban vannak-e a nárciszok. (Amúgy is most tanulja a drágám, hogy az önfejétől mire megy, eddig jól láthatóan Poci mondta meg neki, merre az arra.)
Hát, attól tartok, továbbra is lemondhatok róluk. Mármint a nárciszokról.
Érdekes, a múlt héten vett csokor megúszta, ezt most viszont mindenáron meg akarta hamham. Talán nem kellett volna lepucolnom és dekorba rántanom a komód tetejét. Talán.
10/220 – Fonat
Amíg én a sáfrányos kaláccsal küzdök (még sose sikerült ennyire nehezen összehozni a négyes fonatot), nesztek egy kis visszatekintő a múlt hétre. Galéria!
10/214 – Kör
Futok egy kört Budapesten ilyen-olyan intéznivalókkal, aztán visszavackolok a szakdolgozatokhoz.
Bezzeg egyesek. Azok meg sem mozdulnak.
10/211 – Csipa
A mi erősségünk ezen a blogon a fésületlen, sminkeletlen, szűretlen realitás. Bár Maci szeméből legalább kiszedtem a csipát, no.
10/200 – Fül
Hazudnék, ha azt mondanám, remekül vagyok, de nyilván ilyenkor van leginkább szükség arra, hogy az ember lánya akár a saját fülénél fogva is kiráncigálja magát az apátiából. Márciusban általában ideges vagyok, idén csak nyűgös meg nyomott, így hát minden kapaszkodóra szükség van, legyen az akár a ház előtt a virágzó fosókaszilva-bokor,
akár Csiriz úr, akinek annyira hiányzik a Fapapucs Futam, hogy hajnali ötkor kell rohangálni vele meg a lézerpointerrel, aztán persze egész délelőtt szunyál utána,
akár kenyérsütés vagy bármi más.
Én ugyan a mai napot azzal múlatom, hogy felváltva veszek kézbe takarítóeszközöket és OTDK-dolgozatokat (amikor az egyikből elegem van, jöhet a másik), de tegnap is őtözködős blogger voltam, aki azzal fotózta le magát a városba menetel előtt, hogy “egyszer kelljen, s jó, ha van”.
Ez az olajzöld motorosdzseki valószínűleg repülni fog, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy az ember majdnem-de-nem-egészen holmikat hordjon, pláne ha tele a szekrény tuti-tuti-tuti holmikkal. A bazi nagy virágos ruhát viszont megtartom.
