Most sem tudok semmi extrát prezentálni, Böcik meg tavasz, ennyi a heti zsákmány.









Most sem tudok semmi extrát prezentálni, Böcik meg tavasz, ennyi a heti zsákmány.









Asszem vakációm van, de a zélet továbbra is munkalevelezéssel és szakdolgozatokkal van teleprüntyölve, plusz még ma meg kell csinálnom egy vizsgaidőpontos táblázatot, ami szintén a szívem csücske, úgyhogy azt vélem, ideje beküldeni a helyetteseket. Íme, az időjárási viszonyokra való tekintettel beizzított elektronyos radiátor, mely előtt MiniBöci és MaxiBöci éppen valami érthetetlent művelnek az összegyűrt szőnyegen. (Nyugalom, minden alkatrészük megvan, bár ez a fotó alapján nehezen hihető.) A rendezői balon túl amúgy a filcpapucs és felemás zokni folytatásában természetesen BácsiBöci van egy kupac papírral és egy laptoppal.
Én nyilván nyafogóruhában vagyok, és még csak meg se fésülködtem.
A hetem röviden: megyek körbe, mint a bolondóra, közben meg berobban körülöttem a tavasz. Galéria!









Plusz némi kaja. Meg macska. Meg készülődés Idusra a már szokásos terüljasztalkámmal. Meg kalandozásaim a Krisztinában és tovább. (Dzsí, milyen ordenáré ronda tüzépbarokk betonpalotákat gyártanak éppen a Várban.)









Kezdek igen egysíkúvá válni ezekben a galériákban is, de hát mit tehetnék, összesen háromféle dolgot tudok mutogatni: a) hülye kiscicáim, b) kaja, c) a helyek, ahová járok munkaügyben.
A többi már tényleg mutogatásra sem érdemes.









Ez a hetem is milyen kis vidámkának látszik innét ebből a galériából nézve, megesz a csuda, vajon hogy csinálom. Egész héten fent ülök a szopórolleren, oszt mégis úgy látszik, mintha szünet nélkül hedonizáltam volna.









Ezen a héten is mentem, mint a bolondóra, aztán kidőltem, és azóta itt ugatok. Azt leszámítva, hogy muszáj volt vennem egy új lámpát a régi helyett, nincs itt semmi új, csak macskáksz, lábaksz, utak meg kaják. Ja, és végre végetért ez a rettenetes január, bár a február se lesz jobb, sőt. Galéria!









Megint egy újabb huhh-micsoda-hét-volt-ez-is, két intézményi nyílt nappal, további vizsgáztatásokkal meg a szokásos fel-alá rohangálással a Duna mentén. Nem csoda, hogy a hét többi részét végigdöglöttem. Most még megtehettem, hála a pipéknek. Galéria!









Én ezt a mai napot, de reggeltől estig. Most már persze rugdos a lelkifuci, de menet közben igenigen jólesett.
Illusztrációnak nesztek a szép új kukám, amit a Bűnök Barlangjába szereztem be.
Muszáj volt, ez a Hugó nevű egy borzasztó kis kukamatató. Erre is van illusztrációm. Valahol. Egyelőre érjétek be azzal, amikor egy szatyorból lóg ki a drága.
Ezen a héten is volt minden, mint a búcsúban (“heveny lövöldözés meg a többi”, mint Fülig Jimmy mondaná), úgyhogy tessék, itt a vasárnapi galéria is hozzá.









Rendkívüli mértékben elszomorít, hogy ebben a kuplerájban kizárólag engem érdekelnek Az Amnéziás Nyomozó Mandarin és A Matriarchátusban Élő Teatermesztők Legokosabb Lányának problémái. Ezek a böcik le se szarják.
Még nagyobb gond, hogy holnap már nyakamba kell szednem a világot, és bemenni a munkázóba. Hajh.
Volt itt az elmúlt héten egy csomó hát-ma-meg-milyen-nap-van meg egy szilveszter a szokásos terüljasztalkámmal és a macskák asszisztenciájával, egyébként viszont nem tudom, mi történt, nagyrészt semmi. Mindegy is, holnap vissza kell kúsznom a vakáció előtti életembe, és higgyétek el, annyi kedvem sincs hozzá, mint a Nagytenyerű Fejenagynak a kukoricagölödinhez. Galéria!









Azt hiszem, ma vasárnap van, de twixmas idején ezt se tudni istenigazából. Minden más mellé tegnap elmentünk megnézni a Művészetmalom Krasznahorkai-kiállítását, ahol is én úgy elbőgtem magam, mint a mesékben.








