Rendkívüli mértékben elszomorít, hogy ebben a kuplerájban kizárólag engem érdekelnek Az Amnéziás Nyomozó Mandarin és A Matriarchátusban Élő Teatermesztők Legokosabb Lányának problémái. Ezek a böcik le se szarják.
Még nagyobb gond, hogy holnap már nyakamba kell szednem a világot, és bemenni a munkázóba. Hajh.
Volt itt az elmúlt héten egy csomó hát-ma-meg-milyen-nap-van meg egy szilveszter a szokásos terüljasztalkámmal és a macskák asszisztenciájával, egyébként viszont nem tudom, mi történt, nagyrészt semmi. Mindegy is, holnap vissza kell kúsznom a vakáció előtti életembe, és higgyétek el, annyi kedvem sincs hozzá, mint a Nagytenyerű Fejenagynak a kukoricagölödinhez. Galéria!
Azt hiszem, ma vasárnap van, de twixmas idején ezt se tudni istenigazából. Minden más mellé tegnap elmentünk megnézni a Művészetmalom Krasznahorkai-kiállítását, ahol is én úgy elbőgtem magam, mint a mesékben.
Vannak hetek, amikor a fotóimból válogatni maga a bőség zavara, aztán vannak olyanok, amikor alig tudok összekaparni egy maréknyit a fiók aljáról. Most az utóbbi van.
Újrahúztam az ágyneműt a Bűnök Barlangja futonján, és igen erős késztetésem van, hogy be is vackoljam magam. Nyugtassatok meg, hogy ilyesmit délután fél hatkor sem teljesen erkölcstelen elkövetni.
Hugónak, az őrgrófnak bezzeg nincsenek efféle skrupulusai, de neki semmivel kapcsolatban nincsenek, úgyhogy az ő véleményére amúgy sem adnék.
A mai napomat stabil oldalfekvésben töltöttem, mert a húrt lehet ugyan feszegetni egy ideig, de aztán egyszer már nem. Mivel a nyafogóruhámat és dögölészőzoknimat, valamint kicsiny és zsúfolt szobámat már rühelletig ismeritek, mostanáig vártam arra, hogy feljöjjön hozzám valamék gyógycica, de azok szartak rám, úgyhogy az imént lementem egy csésze teáért, és lőttem nektek róluk egy fotót arról, amint nekik bezzeg semmi bajuk.
Még három hét van hátra a gyakorlati időszakból, de én már leértem valaminek az aljára: amikor munkába kell mennem, munkába megyek, amikor meg nem, csak fekszem az oldalamon, és folyik a nyálam.
Nesztek makkák, akik tegnap éppen a szatyron balhéztak össze, mert miért ne.
Egyre nehezebb egy kis napfényt és derűt és színt találni, ez a hét különösen ködös és nyamvadt volt.
Ami annál inkább november, mint itt a képeken, az már csalás. Öreg idő, öreg én, öreg blog. Ez a mai az ezredik folyamatos nap, amikor bejegyzést írok ide, amúgy meg összességében ez az 5445-ik bejegyzés, úgyhogy semmi meglepő nincs abban, milyen nosztalgikusnak és elhasználtnak érzem magam.
Attól tartok, ez volt az utolsó naposabb-forma hét, amikor még lehetett gyönyörködni a levelekben meg a fényekben. Hétfőn még szivárványt is láttam a buszmegállóból.
Ma is ugyanoda, ugyanúgy, viszont a hallgatóim a mai Bábkészítés órára közkívánattal éltek, miszerint libák. (Jön a Márton-nap, no.) Hát legyen.
Mindeközben itthon Hugó egyre inkább belakja a tereket, tegnap este például az Agatha Christie-k iránt kezdett érdeklődni.
Mivel úgy gondoltam, ez nem neki való (majdnem biztos voltam abban, nem olvasni akar), eltanácsoltam.
Volt egy őszi szünetem tizenegy többé-kevésbé szabad nappal, melynek következtében most már tutira biztos vagyok abban, hogy én ugyan rettenetesen rottyon vagyok mentálisan és fizikailag is, de ebből mind vissza lehet jönni, ha adottak hozzá a megfelelő keretek és feltételek. Nyilván olyanok, amelyek a következő másfél hónapban esmég hiányozni fognak, de most már tudom, hogy nem velem van a baj, pontosabban hát persze hogy velem van a baj, de nem úgy.
Nem baj, ha ezt nem értitek, bár szerintem értitek ti is, okos olvasóim vannak nekem. Galéria!
Megyek könyvtárba, mert lejártak a kikölcsönzött ágátákrisztik, hozok helyettük újakat.
A tegnapi orvoslátogatás cso-dá-la-to-san sült el (ide képzeljetek most roppant sok szarkazmust), Hugónak innentől napi kétszer öntünk forró ólmot a fülébe az atkák miatt. Pont úgy is viselkedik közben, mint akinek forró ólmot öntenek a fülébe, nem pedig atkairtót. Emellé napi kétszer antibiocit is kap, valamint napi egyszer ecsetelni kell az ínyét. Macikám drága sem úszta meg, nála felső légúti kutykuruttyra gyanakszanak, feltehetőleg mandulagyuszira. Erre ő napi két antibiocit és napi egy étkezésbe belekevert nyákoldót kap, valamint neki is ecsetelni kell az ínyét.
Lövésem sincs, hány ujjunk marad a végére, de természetesen közvetíteni fogom az eseményeket.
Augusztus vége óta először lesz lehetőségem piacra menni, hát el is megyek, el én, gördítsen elém bármennyi akadályt a zuniverzum. (Dolgozik is rajta, az hétszentség. Nem tudom, ti mivel kezdtétek a szombatot, én speciel fostos macskasegget mosogattam, miközben az illető macskasegg tulajdonosa vajmi kevéssé akart kooperálni.)
Attól persze még szeretjük egymást vagy mi.
Ilyen se volt még szeptember eleje óta, úgyhogy ennek örömére csalok egy nagyot: van egy fölös fotóm múlt vasárnapról, amit nem használtam fel még sehová, úgyhogy nesztek.
Most természetesen még afféle itthoni lipityánkában nyomom, és próbálom rávenni magam, hogy kezdjek bele valami rendezésbe vagy takarításba vagy mibe. Mindeközben a makkák további ismerkedős programokat tartanak, esetenként morgással.
Remélhetőleg kialakul majd valamiféle modus vivendi, mert jelenleg azért akad a házban némi stressz…
 | mák - Jóleső Január 2026/1 –… |
 | Vég Anett - Jóleső Január 2026/1 –… |
| Vég Anett - 13/123 – Mos |
| mák - Adventi dekkolás 2025/7… |
| Vég Anett - Adventi dekkolás 2025/7… |
Minden nap más - mindennap más 