Mivel eldöntém, hogy ma igenis szabadnapot veszek ki, ez lett belőle:
Több órát sétáltam, megnéztem két kiállítást, ettem péksütit Szabi A Péknél, és ittam sört a Barlang udvarán. Nem hagyom magam, a mindenségit neki, nem hagyom.
galéria kategória bejegyzései
12/155 – Inspire
Csak lett ebből a hétből is némi mutogatnivaló, úgyhogy most be is teszem ide, mert ez a bundakesztyű felvert negyed négykor reggeliért. Még nem adtam neki, mert mindennek van határa, de visszaaludni persze nem tudok.
12/141 – Ceruza
Sziasztok, Kata vagyok, szeretem a szénhidrátot és a színes izéket, a busz ablakából nézegetni a havas tájat, valamint a hülye kiscicámat is szeretem. Galéria!
Egyébként öreg vagyok, mint az országút, a szemöldököm csak akkor látszik, ha megceruzálom, a héten már megint 100+ vizsgadolgozattal küzdöttem meg, és még hétfőre is jut egy kevés, a jövő hét pedig intézményi nyílt napokkal, további vizsgákkal meg tantárgyháló-felülvizsgálatokkal lesz kipitykézve, azonfelül renoválnom kéne a pipirost, meg fodrászhoz is el kéne jutnom valamikor. Ezt csak azért írom, hogy ne irigyeljetek.
12/134 – Mandarin
Fényeim és színeim továbbra is vannak quantum satis, plusz van még egy macskám, aki igen cukin cukul, egy férjem, aki esetenként igen finomakat főz, a szombati piacról meg van majdnem három kiló csodafinom olasz mandarinom is, bizony. Ki kívánhat ennél többet. Jó, a férjjel is akadnak gondok, meg a cuki cica is felvert engem ma fél ötkor azzal, hogy holakajám, de ne legyünk telhetetlenek. Galéria!
12/106 – Valamiért
Miután a délutánt lényegében végigszundikáltam takonykórilag, most bezzeg ébren vagyok, úgyhogy akár meg is írhatom a vasárnapi bejegyzésem. Igaz, nem lesz nagy kunszt, nem volt ezen a héten semmi igazán érdekes, csak a szokásos szöszölés, rohangálás meg tancsitancsi, esténként pedig egy kis nyálfolyatós kiájulás. A decemberi vasárnapi galériáimat potenciálisan érdekessé tevő tartalmakat egyébként is jellemzően felszívják az adventi dekkolós bejegyzések. Valamit valamiért.
Adventi dekkolás 2024/9 – TéKá
Van a munkázó helyemen egy klub/büfé/ücsörgő, ma annak estem neki. Ezzel kezdtem (a zöld tálak mindközönséges papírtányérok, csak lefújtam őket zöld akrilsprével):
És ez lett a vége:
Na, mutatok még képeket.
Egyedül a koszorút nem én hoztam, de abba sunyin beleapplikáltam egy pipit. Koszorút az ajtóra vittem, de azt majd máskor…
12/99 – Támoly
Azt leszámítva, hogy ezen a héten már támolyogtam a fáradtságtól, amikor sikerült néha kinéznem a munkahelyeim ablakain, időnként egészen pofás színek meg fények vettek körül. Otthon meg persze ott volt Maci.
Viszont levelibéka legyek, ha ez itt akár nyomokban is december második hetének látszik.
12/92 – Támasz
Kifejezetten mókás számomra is elnézegetni ezeket a vasárnapi galériákat, sőt, leginkább számomra mókás. Ha ezekre kéne támaszkodni abban, mik történnek velem, azt hihetném, hogy a héten csak zabálás volt, bütykölgetés mindenféle színes micsodácskákkal, és mindehhez feltűnően sokat bámultam az eget.
Tudja a penész, jobb is azt hinni, hogy ebből állt a hetem. A valóság sokkal prózaibb, és sokkal több munka, táblázat, szövegpofozás, buszozgatás, többé-kevésbé átalvatlan éjszaka és korai kelés meg adminisztráció volt benne, mint szeretném. Galéria!
Ma indul az idei “adventi dekkolás” sorozat is, tessék visszanézni majd később, bár elsőre csak a koszorút tudom prezentálni, és ahhoz mindössze elővakartam a két évvel ezelőttit, meg kicseréltem rajta a gyertyákat. Igaz, egy újszülöttnek minden vicc új, hátha van még olyan, aki nem látta.
12/64 – Színek, fények
Szentendre, a kertünk, meg némi főzögetés és egy bámpírmacka. Galéria!
12/57 – Gyakorlat
Életem az továbbra se nagyon van, de valójában már nem is tudnám igazából, mit kezdjek vele. Szerda este volt valami efféle, találkozó barátnőkkel, háziropi meg kecskesajtkrém meg gintonik, de én már úgy kijöttem a gyakorlatból, hogy siralom belegondolni.
Nézzetek inkább őszt a Dunakanyar random pontjairól, jó az.
Az utolsó kép azt illusztrálja, ahogyan én péntek este bulizok. Az Időkép Szent Tamás-hegyi kameráján épp jól láthatók az irodám ablakai, mind a kettő. Csak azokban volt már fény ezen az órán, desőt a buszom 19:21-kor indult haza.
12/36 – Ung és Berek
Én ugyan megjövendöltem, hogy amikor hazaérek, el fogok dőlni, mint egy zsák, de arra még én sem számítottam, hogy ez konkrétan azt jelenti majd, éjjel fél egykor riadok fel arra: még mindig a kanapén vagyok, ahová pár percre ültem le erőt gyűjteni, mielőtt felkúszom az emeletre.
Hej de szép hét volt ez is. Bejártam ungot-berket és négy óvodát, megtartottam két különböző városban összesen harmincszor negyvenöt perc tancsitancsit, a köztes időkben pedig itthon poshadtam Csülök úrral, aki egyre kevésbé érti ezt az egészet. Ja, és azt még nem is mondtam, hogy csütörtökön értekezletem is volt. A Teamsen. Este nyolctól.
Mi lesz még itt, édesjóistenem. Galéria!
12/22 – Rajzszög
Fejre fogok állni, mint egy rajzszög, ha ez így megy tovább. Két hete kezdődött meg a tanév, és már volt minden, mint a búcsúban, árvíztől hajnali kuvikolásokig. Mackó persze segít. Ahogy tud. De leginkább ahogy akar.
Valamikor két rohanás között sütöttem egy kiscipót, meg felhúztam a RK ágyára a tarka virágos ágyneműt, amit két hete turkáltam neki, és előkotortam a tusfürdőt-testápolót, amit a legutóbbi prágai útjáról hozott nekem, és vettem egy új csomag úgyszintén erdei gyümölcs illatú mécsest, és ma este lazacot óhajtok vacsorázni, szóval próbálkozom én a luxy élet mímelésével, csak hát sajna mindeközben még azt is külön meg kell terveznem, mikor bírok éppen hajat mosni, a porszívót meg három hete vettem elő utoljára, és lassan akkora portigrisek lesznek itt ebben a kecóban, hogy a következőt, aki elém görög, össze fogom téveszteni Macival.
12/1 – Is
Hát akkor folytatjuk azt, ami eddig is volt. Vasárnap, galéria.
Az idei “országtorta” nem különösebben finom, a Lóci játszik viszont még mindig igen jól zenél, a szúnyogok csípnek, és én még egy barackos-szilvás morzsapitét is sütöttem valamikor a héten két szorongás között.
Csak ez a rohadt meleg múlna már el, teljesen bele vagyok gárgyulva ebbe a háromezer fokba.
Intermezzó – Selmecbánya
Múlt szombaton végül a Börzsöny helyett Selmecbánya mellett döntöttünk, ahol jártunk ugyan már vagy tíz éve (ősz volt és rohadt rossz időjárás, annyit mondhatok), de én nem hiszek a “Rómát látni és meghalni” hozzáállásban, a legjobb helyekre is vissza lehet menni, még ha évtizedes késéssel is. (2033, Firenze, jövök. Hehe.)
Selmecbánya továbbra is csodálatos. Ezúttal eldöntöttük, hogy tíz évnél hamarabb megyünk vissza bele. Minél hamarabb. Ez persze a mi életünkkel azt jelenti, hogy jövő július előtt semmiképp, de akkor is, na, vissza fogunk menni.
És megnézzük a bányászmúzeumot is, meg eszünk olyan éttermekben, amiket úgy hívnak, hogy Monarchia meg Hubertus, és még sokkal többet fogunk mászkálni benne, mert ezúttal nem nagyon fért bele több, mint másfél óra caplatás meg egy Kofola.
Intermezzó – A hervartovi fatemplom
Még a BMB idején, amikor Bártfára ruccantunk el, az út mellett jelezték, hogy egy kiske betérőnyire ott van Hervartov, abban pedig egy UNESCO világörökségi fatemplom. Úgyhogy Bártfáról visszafelé jövet be is tértünk.
Hervartov pöttöm falucska, sose volt nagyobb, sose is lesz valószínűleg (kíváncsiságból meg is néztem, mekkora volt itt a népesség népszámlálásokkor – nos, 1910-ben 376-an lakták, 2011-ben meg 497-en), viszont van benne egy Assisi Szent Ferencnek szentelt templom, 1593-ban építették tiszafából. Most így néz ki kívülről:
Van körülötte a csomó dédai kékre festett kisház is, amitől az egésznek afféle skanzenjellege lesz, aww. A templom ajtaján van egy felirat, hogy délelőttönként el lehet kérni a kulcsot a panzióból, de mivel délután volt, mi arra gondoltunk, hogy simán csak körbejárjuk. Ekkor jelent meg két tinilányka a panzió irányából a kulccsal, hogy meg akarjuk-e nézni a templomot. Naná hogy, leperkáltuk a fejenkénti néhány eurót (azt hiszem, 2 vagy 3 volt), és nagy tisztelettel bementünk.
Kedveseim, ha véletlenül arrafelé bóklásznátok, ne hagyjátok ki, igazán megéri azt a kiske betérőt egy zsákfaluba. Nédda.
11/352 – Natura
Itt állok a Natura Hill erkélyén, be vagyok kenve mindenféle kemikáliával, olyan cipő van rajtam, amivel (majdnem) minden terepakadályt hajlandó vagyok megtámadni, és a RK éppen azon morfondírozik, a Börzsöny vagy Selmecbánya.
Titeket persze inkább a környezet érdekelne, mi? Nos, ilyen:
Ezek még az érkezésünkkor készült fotók, de lesz még több is, az tuti.
11/345 – Linearitás
A “Bor, mámor, Bénye” még mindig jó. Nagyon.
A képeim nyilván összevissza vannak, de egy borfesztiválban linearitást keresni amúgy is teljesen értelmetlen.
Intermezzó – Bártfa
A BMB alatt most már tradicionálisan tartunk egy turistákodó napot – voltunk már Sátoraljaújhelyen, Eperjesen, Kassán, a Megyer-hegyi tengerszemnél, csak győzzük számolni. Ezúttal kissé távolabbra merészkedtünk, és megnéztük Bártfa híres főterét.
Nagyon ajánlom, látni fogjátok, miért.
11/297 – Azonmódulag
A héten nagyon meleg volt, úgyhogy amikor tehettem, bent kuksoltam, de persze az se veszélytelen, a kád szélével való találkozás során produkáltam a térdemre egy méretes plezúrt. Erik elment a gépek kórházába, majd azonmódulag haza is jött feljavítva. Tegnap este az utolsó busszal hagytam el Esztergomot. Maci pedig, mint a mellékelt ábrák mutatják, meglehetősen cuki volt mindvégig, bár a hajnali vinnyogásokat abbahagyhatná végre, nem éheztetjük mink őtet annyira, hogy már fél négykor kajáért sipákoljon. Galéria!
