Hurrá, megint sikerült valahogyan elevickélnem vasárnapig.
galéria kategória bejegyzései
13/84 – Mehr Licht
Egyre nehezebb egy kis napfényt és derűt és színt találni, ez a hét különösen ködös és nyamvadt volt.
12/365 – Logika
Ebben az évben nem vesztettem el egyetlen napot sem, mármint blogice. Úgyhogy akkor ennek örömére most kaptok egy igazán szedett-vedett galériát, amiben alig lesz olyan fotó, amit ezen a héten lőttem.
Logikát ne keressetek, az minden bizonnyal nincs, vagy csak jól eldugva.
Holnap kezdjük a 13. blogévet. Ittmost csak annyit tudok mondani erről, hogy reméljük a legjobbakat.
Intermezzó – A kékkői báb- és játékmúzeum
A múzeum Kékkőn van (Modrý Kameň), mi Zebegényből kirándultunk fel oda, és tele van mindenféle vicces meg bizarr cuccal. Egyik fájdalmam, hogy csak kísérgetéssel lehet végigmenni rajta és csoportban, pedig én jó hosszan el tudtam volna ácsorogni a bábrészlegen, a másik meg hogy piszok nagy szükségük lenne egy fiatalosabb kurátorra, mert ennyire klasszikus vitrines-kiállítós múzeumot már régen láttam.
Mindemellett is érdemes bejárni. Nesztek itt egy erősen finomvegyes galéria, közte igazi profi előadások és esetenként igencsak felnőtt bábszínházak kellékeivel, de nyilván pár mulatságosan fröccsöntött gyerekjátékot is lefotóztam. Indzsoj.
12/350 – Mindent bele!
Azt hiszem, ideje bemutatót tartanom abból, mivel múlatjuk másfél napja a szárnyas időt.
12/318 – MS
Ma elmentünk a Szépművészetibe megnézni MS mestert, akit én még olyan régen szerettem meg, hogy Erzsébet és Mária találkozását akkor vettem meg poszter formájába’, majd felejtettem fent a vonaton, amikor afféle ingajárat során egyidejűleg felvételiztem és érettségiztem, egyik nap Budapest, másik nap Kézdivásárhely, Mária és Erzsébet pedig fent maradtak a nyolcüléses kupé sarkában, amikor leugrottam a Coronáról, hogy átugorjak a berecki gyorsra, és még idejében beérjek szóbelizni Lucian Blagából.
Kicsit felemás érzéseim vannak a kiállításról, mert ugyan mindent megtettek, amit lehetett, de talán (paradox módon) kevesebb is elég lett volna, vagy esetleg más kombinációban tárhatták volna elő azt a sok mindent, mert így egyetlen terembe lett bezsúfolva a selmecbányai oltár összes képe, az összes többi terem meg afféle fogcsikorgató módon lett telerakva attribuált meg “majdnem mintha” képekkel és grafikákkal és minden mással, nehogy azt mondják a népek, nincs ebben a kiállításban elegendő anyag. De akkor is, Erzsébet és Mária ott voltak, nőszirom-kékben meg szellőrózsa-rózsaszínben, olyan színekben, hogy nem is emlékeztem ennyire színes színekre, és ott volt a többi hat kép is az oltárról, leszámítva azt az egyet, ami elveszett, és én voltam boldog.
Posztert ezúttal nem vettem. Bármikor visszamehetek poszterszerző útra a Szépművészetibe, neszpá.
Intermezzó – Alkonyati fények
Március végén, ha éppen nem zuhog, késő délután ilyen csoda fényeim vannak a Bűnök Barlangjában. Meg egy macskám, aki ezt külön élvezi.
Intermezzó – Fent a Várhegyen
Mármint Esztergomban. Oda mentünk ordítozni. Az utolsó képet nem én lőttem, egy kedves hallgató lefotózta, amint éppen a Bazilikát fényképezem háturul.
Következőkor a Vármúzeumot is bemutatom nektek.
12/197 – Ketőőő
Olyan hét volt ez, hogy jáááj, de végre kezd tavaszodni, láttam szivárványt ketőőő darabot is, mind a kettőt más-más városban meg más napon, vettem további fonalakat, a szombati piacon volt medvehagyma és spenót és koriander, Maci pedig igazán kedvesen cukult is nekem, nem csak felvert óbégatva hajnalban (bár nyilván azt is, persze). Galéria!
Intermezzó – Egy igazi vasárnap
Mivel eldöntém, hogy ma igenis szabadnapot veszek ki, ez lett belőle:
Több órát sétáltam, megnéztem két kiállítást, ettem péksütit Szabi A Péknél, és ittam sört a Barlang udvarán. Nem hagyom magam, a mindenségit neki, nem hagyom.
12/155 – Inspire
Csak lett ebből a hétből is némi mutogatnivaló, úgyhogy most be is teszem ide, mert ez a bundakesztyű felvert negyed négykor reggeliért. Még nem adtam neki, mert mindennek van határa, de visszaaludni persze nem tudok.
12/141 – Ceruza
Sziasztok, Kata vagyok, szeretem a szénhidrátot és a színes izéket, a busz ablakából nézegetni a havas tájat, valamint a hülye kiscicámat is szeretem. Galéria!
Egyébként öreg vagyok, mint az országút, a szemöldököm csak akkor látszik, ha megceruzálom, a héten már megint 100+ vizsgadolgozattal küzdöttem meg, és még hétfőre is jut egy kevés, a jövő hét pedig intézményi nyílt napokkal, további vizsgákkal meg tantárgyháló-felülvizsgálatokkal lesz kipitykézve, azonfelül renoválnom kéne a pipirost, meg fodrászhoz is el kéne jutnom valamikor. Ezt csak azért írom, hogy ne irigyeljetek.
12/134 – Mandarin
Fényeim és színeim továbbra is vannak quantum satis, plusz van még egy macskám, aki igen cukin cukul, egy férjem, aki esetenként igen finomakat főz, a szombati piacról meg van majdnem három kiló csodafinom olasz mandarinom is, bizony. Ki kívánhat ennél többet. Jó, a férjjel is akadnak gondok, meg a cuki cica is felvert engem ma fél ötkor azzal, hogy holakajám, de ne legyünk telhetetlenek. Galéria!
12/106 – Valamiért
Miután a délutánt lényegében végigszundikáltam takonykórilag, most bezzeg ébren vagyok, úgyhogy akár meg is írhatom a vasárnapi bejegyzésem. Igaz, nem lesz nagy kunszt, nem volt ezen a héten semmi igazán érdekes, csak a szokásos szöszölés, rohangálás meg tancsitancsi, esténként pedig egy kis nyálfolyatós kiájulás. A decemberi vasárnapi galériáimat potenciálisan érdekessé tevő tartalmakat egyébként is jellemzően felszívják az adventi dekkolós bejegyzések. Valamit valamiért.
Adventi dekkolás 2024/9 – TéKá
Van a munkázó helyemen egy klub/büfé/ücsörgő, ma annak estem neki. Ezzel kezdtem (a zöld tálak mindközönséges papírtányérok, csak lefújtam őket zöld akrilsprével):
És ez lett a vége:
Na, mutatok még képeket.
Egyedül a koszorút nem én hoztam, de abba sunyin beleapplikáltam egy pipit. Koszorút az ajtóra vittem, de azt majd máskor…
12/99 – Támoly
Azt leszámítva, hogy ezen a héten már támolyogtam a fáradtságtól, amikor sikerült néha kinéznem a munkahelyeim ablakain, időnként egészen pofás színek meg fények vettek körül. Otthon meg persze ott volt Maci.
Viszont levelibéka legyek, ha ez itt akár nyomokban is december második hetének látszik.
12/92 – Támasz
Kifejezetten mókás számomra is elnézegetni ezeket a vasárnapi galériákat, sőt, leginkább számomra mókás. Ha ezekre kéne támaszkodni abban, mik történnek velem, azt hihetném, hogy a héten csak zabálás volt, bütykölgetés mindenféle színes micsodácskákkal, és mindehhez feltűnően sokat bámultam az eget.
Tudja a penész, jobb is azt hinni, hogy ebből állt a hetem. A valóság sokkal prózaibb, és sokkal több munka, táblázat, szövegpofozás, buszozgatás, többé-kevésbé átalvatlan éjszaka és korai kelés meg adminisztráció volt benne, mint szeretném. Galéria!
Ma indul az idei “adventi dekkolás” sorozat is, tessék visszanézni majd később, bár elsőre csak a koszorút tudom prezentálni, és ahhoz mindössze elővakartam a két évvel ezelőttit, meg kicseréltem rajta a gyertyákat. Igaz, egy újszülöttnek minden vicc új, hátha van még olyan, aki nem látta.
12/64 – Színek, fények
Szentendre, a kertünk, meg némi főzögetés és egy bámpírmacka. Galéria!
12/57 – Gyakorlat
Életem az továbbra se nagyon van, de valójában már nem is tudnám igazából, mit kezdjek vele. Szerda este volt valami efféle, találkozó barátnőkkel, háziropi meg kecskesajtkrém meg gintonik, de én már úgy kijöttem a gyakorlatból, hogy siralom belegondolni.
Nézzetek inkább őszt a Dunakanyar random pontjairól, jó az.
Az utolsó kép azt illusztrálja, ahogyan én péntek este bulizok. Az Időkép Szent Tamás-hegyi kameráján épp jól láthatók az irodám ablakai, mind a kettő. Csak azokban volt már fény ezen az órán, desőt a buszom 19:21-kor indult haza.
Minden nap más - mindennap más 