Nyilvánvalóan akkor kellett volna befognom a lepcses pofámat, amikor három héttel ezelőtt amiatt nyafogtam, hogy fázom. Ehelyett mehetek most hétszáz fokos rekkenőben vizsgáztatni. Meg holnap is.
eská kategória bejegyzései
12/277 – Framboise
Nálunk felsőoktatási (és más oktatási) kadávereknél még az se biztos, hogy a látszatra nagyonis dolce far niente tényleg az-e, vagy az illető közben éppen a tegnap írott dolgozatokat javítja, valamint szakdolgozati bírálatokat próbál összeácsolni.
Azt mindenesetre már most eldöntöttem, hogy az államvizsga drukkját levezető elnökként többek között azzal fogom oldani, hogy egy adott ponton megkérem Kispipi vizsgázót, mutassa be nekünk a szakdolgozatát.
Ne aggódjatok, ha nem értitek, köröttem a dolgok meglehetősen érthetetlenek mostanság, és ha esetleg véletlenül érthetőek, akkor is kemény munkámba kerül, hogy eléggé viccesek legyenek a blogom látogatói számára. Ma megpróbáltam emberformába pofozni magam, ennek örömére pedig ráejtettem a körömlakkos ecsetet az egyik pöttyöskémre. A körömlakk Framboise Intense fantázianévre hallgat, vagyis durván málnaszínű, a pöttyöske viszont (nem ez a pöttyöske) világoskék.
Nem vagyok optimista a következmények tekintetében.
12/275 – Hasonló
A maihoz hasonló napok azok, amikor jobban teszem, ha beküldöm a helyettest.
Kettőnk közül ezúttal is ő néz ki jobban, nem vitás. Jobban is érzi magát, ami azt illeti.
12/274 – Pozíció
Amikor éppen nem rohangál az ember, akkor az oldalán fekszik, és próbál annyi puha meg színes meg jóízű dolgot bezsákolni mindkét lehetséges pozícióhoz, amennyit csak lehet. Galéria!
12/270 – Alkalmassági, harmadik
Én továbbra is úgy gondolom, inkább nem árulok zsákbamacskát, hadd szembesüljön mindenki már jóelőre azzal, hogy a jövendő oktatói karban olyan is van, aki felemás zoknit és robbantott hajat hord.
Ezt a pöttöm farmerdzsekit tegnap turkáltam abban a tíz percben, ami a buszom indulásáig volt hátra, és ugyan nem passzol tökéletesen az előre eltervezett áutfitbe*, de addig kell felvennem, amíg ki nem fut az időjárásból, vagy én ki nem hízok belőle. Az elmúlt hónapokban leginkább a túlélésre koncentráltam, és örültem, ha egyáltalán van étvágyam, mindehhez a mérlegben lemerült az elem, én pedig amúgy is olyan holmikat hordok, amikben pár kiló ide vagy oda nem tűnik fel – na hát tegnap végre elemet cseréltem a mérlegben, ujuj. Ujuj. Egy köpésre vagyok attól, hogy nyolcassal kezdődjön a kijelzőn a szám (már ha vannak egy kilós köpések, de miért ne lennének, vannak nagyon nagy emlős állatok is.)
Mondjuk ettől már nem fogok igazán kétségbeesni, de azért elmorfondíroztam azon, vajon mit tartogathat a nyár, ha az őszt ijesztő mértékű fogyással, a tavaszt meg ijesztő mértékű hízással töltöttem…
* A hetem ismeretében előre kipakoltam már vasárnap az összes holmit, amit ezen a héten fel szándékozom venni. Így is vannak előreláthatatlan tényezők, például hogy meddig robban éppen a hajam, de legalább többé-kevésbé fedezve vagyok.
12/267 – Kontrasztok
Hideg és meleg, régi és új, romos és felújított, kicsi és nagy, éttermi és otthoni, rohangálós és ücsörgős. Galéria!
12/266 – Programajánlat
Maci programajánlata a mai napra. Nahát, nekem is pont ezek a terveim.
12/265 – Spenót
A mai napomat itthon maszogtam volna végig, de megérkeztek a csomagautomatába a ruhákok, amiket borzasztó félreértésből kifolyólag rendeltem nyárra. Mármint az volt a félreértés, hogy mire megjönnek, nyár lesz, nem pedig tizenkét fok és szemerkélő eső.
Na sebaj, legalább vettem útközben puha péksütiket is, mert a húgomnak újabban foxabályzója van, és ez folytonos újratervezéseket igényel kajafronton, tegnap például a Partedli nevű kifőzdébe mentünk fasírtért és spenótfőzelékért ahelyett, hogy igazi fatüzelésű kemencében sült pinsát ettünk volna a Gatto Rossóban, ma pedig valószínűleg egy nagy bödön kókuszos édeskrumplilevest fogok előállítani vacsorára, mire ideérkezik.
Mindezek miatt én ugyan kimentem a házból, de az alábbinál jobb és teljesebb fotót nem kaptok rólam, mert minden holmit ismertek, ami rajtam van, ráadásul továbbra is szolidan taknyolok, és igazán nem megyek élményszámba.
12/264 – Scriptorium
Ezúttal ismét Esztergom felé döngetek, ráadásul a húgom is ott csücsül éppen a Scriptorium konferencián, e néven a nyolcadikon, én viszont egy őszi mesterkurzust próbálok éppen összerántani vele, amihez kell a húgom, a rendezvényszervezőnk, egy olyan időpont, amikor éppen mindketten ráérnek, plusz én is, de én leginkább csak a közvetítő szerepében.
Mindeközben pedig meglehetőst dúsan folyik orromból a takny, pedig tegnap anyámmal még egy-egy bazi nagy kübli pho levest is megettünk, de a szervezetem elég félreérthetetlen módon közli a véleményét, hogy ideje már leállni a rohangálással.
Majd.
12/263 – Erőnlét
Na az nincs. Lementem piacra zöldségekért meg kecskekefirért, az AlphaZooba macskapapiért, A Sonkáshoz pedig sajtikákért, olajbogyóért és édesköményes toszkán kolbászért, mert arra csúnyán ráfüggtünk Firenzében. Úgy vánszorogtam vissza az expedíciómból, mint egy öregasszony, és szégyenszemre vagy háromszor is leültem valami útbaeső padra.
Most pedig ugyan mindenem fáj, de megint indulok, anyám háromnegyed kettőre érkezik a Keletibe, és én balalajkazenével, sóval és kenyérrel várom tradícióinknak megfelelően beülök vele a Derby Sörözőbe, amíg el nem indul a másik vonata.
12/262 – Dies, dia
Ez a Dies Academicus nevű izé idén is pont úgy hiányzik nekem, mint szar a zsebbe, de ezúttal még csak nem is Tanszéki Delegált vagyok, hanem Tanszéki Vezető, hogy vinné el a nyehőce.
Mintegy mellesleg ma van a 25. házassági évfordulóm is. Csodálatos.
12/261 – Positano
Elméletben vizsgaidőszak van, a gyakorlatban viszont ma is hatkor indultam oviba.
Az éjjel amúgy azt álmodtam, hogy egy buszon vagyok, ami éppen egy soksávos autópályán halad egy dugóhúzószerű felül- meg aluljárós nagy forgalmi elosztóban vagy hogy híják ezeket. Este van, a lábamnál van egy ismeretlen szürke-sárga kis hátizsák, ami viszont minden bizonnyal az enyém. Egészen biztos vagyok abban is, hogy félálomban szállhattam fel erre a buszra, mert csak arra emlékszem, hogy megyek valahová, de gőzöm sincs, merre. A zsebemben van egy elkenődött buszjegy, amin azt írja, hogy végállomás Positano, de abban is biztos vagyok, hogy ez nem a jelenlegi utazás jegye, hanem csak a zsebemben maradt valamikor.
Valahogy az egész annyira magától értetődő volt a teljes abszurditásban neki bele, mint Alain Robbe-Grillet Útvesztője, amiben a pofa amnéziásan kering az ismeretlen városban, meg kell keresnie egy utcát, aminek nem emlékszik a nevére, a sajátjára se, és ugyan van rajta egy katonaköpeny századjelzésekkel meg minden bumszlival, de tudja, hogy az nem az övé.
12/260 – Éppen
Ezt a hetet is végigrohangáltam, miközben folyton a fejem fölött lógott az eső lába. Ha megengedhetném magamnak azt a luxust, most valószínűleg megbetegednék, de kénytelen vagyok beérni annyival, hogy amikor itthon vagyok éppen, akkor csak alszom meg eszem, egyébként továbbra is rohangálni fogok, mint a mérgezett egér. Legalább az ágyneműmet viszont le kéne cserélnem, de valaki mindig ott fekszik benne – vagy én, vagy Maci, vagy mind a ketten.
12/259 – Sugárzó
Nekem mára sok mindenféle tervem lett volna, de egyelőre itt hevergélünk Piftukával a káoszban, és beüzemeltem ehhez a hősugárzót is, mert fáááázom.
12/258 – Belül
Nagyon-nagyon fázom, nem csak kívül, de belül is, hiába süt a nap. De attól persze megyek tanítani.
12/255 – Kiskanál
Istenbizony nem tudom, hogyan csinálom, de egyre kínosabbul fáradt vagyok, minden reggel kiskanállal kell összekapargatnom magam. Máskor a szorgalmi időszak utolsó hetén legalább érzek valami hejehuját, de most azt se, és az nem elég, hogy magamat is kapargatnom kell, de a héten leosztályzandó dolgozatok három különféle felületen vannak szétszórva, és azokat is kiskanállal szedegetem össze mindenhonnan.
12/254 – Kolbászol
Amióta megjósoltam, hogy innentől a meleg miatt fogok nyígni októberig, olyan barátságos koratavaszi időjárás lett, hogy folyvást fázom.
TöketlenBoci valószínűleg nem fázik, de ő meg folyvást körülöttem kolbászol, nédda.
12/252 – Nekem-új
Na vajon hová megyek, vajon hová.
Az én ruhatárammal meglehetősen nehezített feladat megállapítani, hogy az éppen felvett holmiban mi az, ami nekem-új, de én nagylelkű vagyok, és segítek: ezt a ruhát még nem láthattátok eddig. A héten turkálóban voltam, kétszer is. A cuccok java még mosóban van, de ha minden jól megy, még ma be tudom mutatni a zsákmányaimat, stay tuned.
12/249 – Seper
Én már megint úgy nézek ki, mint amit a komód alól sepertek ki a macskaszőrrel, nem is érzem magam különbül, pedig a hajam is megmostam, és most már kálcium-magnézium-D3 izét is szedek erre a rühes (peri)menopauzára. Az agyamnak viszont nem segít, ma éjjel például arra ébredtem egyszer, hogy éppen horkantgatva röhögök valamin. Emlékeim szerint akkor éppen egy madár- és lepke-rezervátumban jártam álmomban, ami tele volt hülyén kinéző dizájnbútorokkal, mind rózsaszínben. Igazán nem tudom, mit találhattam ezen végtelenül viccesnek.
A mai egyik órámra azt ígértem a diákoknak, hogy kimegyünk a kertbe ordítozni, de dézsából zuhog, úgyhogy fogalmam sincs, mit fogok csinálni.
Minden nap más - mindennap más 