A tűzdelt paidagógosz néninek annyi esze van, mint egy vödör lepkének – a fotót megcsináltam, mielőtt elrohantam okosasszonyt játszani, de nem töltöttem fel. Szégyen, gyalázat.
Igen, egyre frissebb vagyok.
eská kategória bejegyzései
13/21 – Köd
Összefolyik itt már, kérem, hogy az elmúlt héten éppen mi történt melyik napon és melyik irányban, de fotókat még mindig elég pofásakat bírok lőni. Galéria!
13/19 – Farkas
Íme, báránybőrbe bújt Farkas Néni, aki éppen munkába vonul, elmagyarázni az elsőéves levelezősöknek, hogy
a) mi a pedagógia
b) aki már az első félévben megúszásokra akar játszani, és nem jár be órákra, az akkorát fog bukni, mint egy ház
c) a tanárokat letegezni olyan levélben, amiben eleve kérincsélünk valami engedményt, az álmoskönyvek szerint nem jó ómen.
Pedig milyen kis vicceskének és megközelíthetőnek látszom, ugye.
13/18 – Fésű
Újabb nap a száguldó cirkusszal, már futok is elfele.
Istenbizony fésülködtem is. Lehet, az volt a baj.
13/17 – Kotlós
Ennek a ruhának is itt a szezonja. Meg a délutáni képeknek is, mert amíg szárnyára nem eresztem csibéimet az oviban, az első három-négy hétben minden szerdán ződ hajnalban megyek el Esztergomba, hogy aztán okosságokat kotkodácsoljak nekik.
13/16 – Optimális
Azt hiszem, ha úgy járnék munkázóba, ahogyan a stílus-influenszerek elképzelik az optimálisan összeválogatott munkába járó öltözéket, akkor ti iszonyúan unatkoznátok a következő hónapokban.
Oké, valószínűleg így is unatkozni fogtok, mert úgyse csinálok semmi mást, mint hogy munkába járok, de azt legalább “a-szemedet-is-kiüsse” színekben.
13/15 – Ugyanolyan
Igen, vettem egy sárga hátizsákot is. Ugyanolyat, mint a másik kettő.
Elmentem Zuglóba beszélni a gyakorlóóvodákkal. Élet ez is, de milyen.
13/14 – Rozmaring
Korai indulások, kései érkezések, hotelszőnyeg Esztergomban, a Gatto Rosso és az ő óriás rozmaringbokra, kilencven csokicsók az elsősök évnyitójára, a “remény hal meg utoljára” szellemében beszerzett filctollak és rajzmappák arra az esetre, amikor majd egyszer erre is lesz időm, Mackó, aki nem érti, hogy most miért megyek megint valahová, na meg egy szelfi az egyik tönkrezsúfolt munkanap közepén az egyetem dohányzósarkában, mert ez mégiscsak őtözködős blognak indult valamikor, nem pedig ennek a száguldó cirkusznak, ami lett belőle. Galéria!
13/13 – Kabin
Ma ezen a malefikusan mókás napon (13/13, megvan?) olyat csináltam, amit eddig igen ritkán: mikor hazajöttem a munkázóból, és belenéztem a tükörbe, úgy döntöttem, hogy inkább újrasminkelem magam, még ha mindjár el is dőlök a fáradtságtól, mert ezzel az arccal nem állhatok a blogom látogatói elé.
Na, ez már jobb.
A bokicám mellett az a Medicine kabinhátizsák az idei ősz levelezős Bábkészítés óráira lesz az állandó kísérőm, úgyhogy látjátok meg. A jelenlegi alkalmon túl ötször.
13/10 – Áttetsző
Végre hazatámolyogtam, majdhogynem áttetszőre kopva.
És még a munkahetem felénél sem tartok.
13/9 – Batyu
Nem hivatalos mini évnyitóra rohanok éppen egy csomó batyuval, van nálam pl. kábé hetven csokicsók plusz a holnapi gúnyám is, mert ahogy az élet kinéz, 50% esélyt adok arra, hogy az óráim után bevonulok éjszakára a szomszéd hotelbe a játékpénzeimmel.
13/7 – Flegmapocok
Íme egy összeállítás az elmúlt hetemből. Főként lábaksz – hun az enyém, hun a macskáé, hun egy csirkéé. Plusz némi felújítási romok a munkázóm hátsó udvarán. Plusz egy kis szendvics ebédre a Heim Pékségben. Plusz a flegmapocok (=capybara) ceruzahegyező és más dilinyók, amiket a vietnami boltban vettem, hogy megjutalmazzam magam azért, mert még nem futkászom fel-alá hajtépve és sikoltozva. Galéria!
13/6 – Krumplipüré
A RK krumplipürét is főzött nekem vacsorára, nyamnyam. Be kell vallanom, éppen krumplipüréről ábrándoztam, amikor a buszon döcögtem hazafelé, hogy hazaérjek tizenkét órával azután, hogy elindultam.
13/5 – Négykézláb
Megint így jöttem haza (már legalábbis képletesen), és még nem is beszéltünk a holnapi napról, akkor hatkor indulok, és hét előtt esélyem sincs hazaérni.
De amikor elindultam, még hozzávetőleg emberül néztem ki. Hozzávetőleg.
13/4 – Gáz
A hajam még tart, bár ma már száraz samponnal támogattam meg ebben a tevékenységében, merthogy esmég rohanok értekezni (ketőőő darab!), és csak ma este tudom rendezni soraimat annyira, hogy holnap ne ijedjenek meg tőlem a diákok.
Merthogy holnap viszont már tanítok, ach, felsőoktatási kadáverek glamúros élete.
Próbálok nagyon operatív lenni, de hát ez a világ nemigen kooperál ebben, fél nyolckor például megjelent a gázóra-leolvasó az éves leolvasásra. Mázli, hogy rászámoltam plusz negyedórát a reggelemre, amikor beállítottam az ébresztőt. (Éjjel amúgy felébredtem vagy négyszer, de ezt már ki számolja.)
13/1 – Viszket
Egyrészt az agyam, mert a mai napot is krízismenedzsmenttel kezdtem, bár inkább krízis-elodázás volt az, holnap meg holnapután még futnom kell pár stadionkört a nemszeretem fajtából, amikor könyörögnöm kell embereknek, hogy végezzék el a munkájukat, mert másként én sem tudom elvégezni az enyémet.
Másrészt a nyakam meg a hátam, ugyanis végre eljutottam fodrászhoz, most pedig bent van a ruhám alatt egy csomó pármillis hajszálacska, és szúrnak.
Leszezmégígyse.
12/365 – Logika
Ebben az évben nem vesztettem el egyetlen napot sem, mármint blogice. Úgyhogy akkor ennek örömére most kaptok egy igazán szedett-vedett galériát, amiben alig lesz olyan fotó, amit ezen a héten lőttem.
Logikát ne keressetek, az minden bizonnyal nincs, vagy csak jól eldugva.
Holnap kezdjük a 13. blogévet. Ittmost csak annyit tudok mondani erről, hogy reméljük a legjobbakat.
12/361 – Gölödin
Reggeltől délután egyig a futonomon csücsülve házimaszogósban hallgatói levelekre válaszoltam, aztán felöltöztem ember elé való hacukába, dühöngtem egy kicsit, hogy úgy nézek ki, mint egy töltött zokni*, elmentünk bevásárolni a RK kulináris kísérleteihez** és a mindennapi élethez***, aztán hazajöttünk, én visszaöltöztem házimaszogósba, és további hallgatói levelekre válaszolok.
Még el se kezdődött a 2025/26-os tanév őszi féléve, de én már úgy utálom, mint a kukoricagölödint.
* Ennyire vagyok attól, hogy utána nézzek, milyen piruláktól, pempőktől és proteinporoktól remélik a menopautikus nők, hogy leszedi róluk a hasi zsírt. Ez különösen azért riasztó, mert én nem hiszek az ilyen pirulákban, pempőkben és proteinporokban – nem azért, mert Big Pharma, hanem mert Bad Pharma, ha értitek. A kuruzslást semmilyen formájában nem bírom, márpedig ez az.
** A Bor, mámor, Bénye és a Natura Hill mámegint kihozta belőle a kísérletező kedvű foodie-t, úgyhogy kapros majonézhabot akar gyártani sörtésztás halszeletkékhez meg kapribogyós ordagaluskákat marinált cukkiniszalagokkal és füstölt pisztránggal. Ezzel eddig egyet is értek, de ha azzal is elkezd kacérkodni, hogy ribizlis quinoával töltsön meg párolt cukkinit, én beadom a válópert. (Igen, ezeket mind az elmúlt két hétben tálalták elénk. A ribizlis-quinoás szörnyszülöttet nem ettem meg.)
*** Macskaeledel, lefolyótisztító, kókusztej, rizs és csipsz. Ez utóbbinak valószínűleg jelentős szerepe van a hasi zsírban, de muszáj valamivel tartanom magamban a lelket.
12/360 – Tápászkodik
Még mindig a helyettes, még mindig az “ezt-meg-ugyan-minek-mutogassam” állapotok. Reggel nyolc óta levelezek orrba-szájba mindenféle hallgatókkal, képzelhetitek, hogy milyen fejem van.
Viszont sikerült időpontot szereznem hétfőre fodrászhoz, és ha ez a kedves szőrös állat kegyeskedik feltápászkodni, akkor az ágyneműt is lecserélem végre.
Minden nap más - mindennap más 