Nem ég a ház, csak rendetlen meg koszos, úgyhogy miért strapálnám magam háztartási sürgiforgival, ha szöszmötélni is lehet.
Amúgy a díszpárna-huzatokat is kimostam.
Még megejtettünk gyorsan egy utsó bevásárlást, mielőtt ránk szakad a karácsony. Mit ne mondjak, a világ most is épp úgy meg van hülyülve, mint általában nagyobb ünnepek előtt – mi ott ácsorogtunk békésen a kis kosarunkkal, amiben olyan akármik voltak, mint kenyér meg levelestészta meg gombelem, mások pedig fel akarták vásárolni a komplett bótot.
Lelkük rajta.
Miközben tömegek idegeskednek, hogy megérkezik-e még az utolsó megrendelt csomag a karácsonyfa alá, természetesen én vagyok az, aki értesítő esemest kapott máma egy olyan szállítmányról, ami bőven ráért volna januárban is, mivel a fogyóban lévő arckrémemet és más efféléket akartam pótolni.
Na persze elmentem értük, hadd ürüljön minél gyorsabban az ótómata.
Advent van vajmi – angyalok szárnyalnak, sütemények készülnek, bevásárlás van meg szöszmöte, és persze macskák, mert nélkülük egy teve sem hullhatsz porba. Hó ugyan nincs egy szál se, de a dobogókői úton a nyeregben még láttunk szerdán valami olyat, ami arra hasonlított.









Az idei adventi dekkolással nyilvánvaló, hogy nem fogok dicsekedni jövőre meg még azután se, de ma is sikerült legalább annyit összehoznom, hogy áthúztam az ágyneműt, és installáltam egy újabb adag tündefényt a Bűnök Barlangjában, mintha eddig nem lett volna elég.
Fiat lux!
Igen, éppen jegyzetelek. Igen, éppen a bambuszligetben karddal röpködős kínai sorozatokat. Az esszéista a pokolban is esszéista.
Miután a RK elfuvarozott a munkázóba (luxy!), aláírtam még pár izémizét, ellenőriztem az összes jegyadást, aláírást, miegymást, aztán nekifeküdtem a 92%-ra feltöltődött munkahelyi e-mail-fiókomnak, és addig irtottam a dudvát, amíg levittem 74%-os telítettségre. Utána pedig a RK hazahozott (mégeccer luxy!).
Ha ez nem volt eddig egy produktív nap, hát semmise.
Innentől pedig január 8-ig a lábam se teszem be a munkázóba, hacsak valami bele nem tojik a palacsintácskámba.
Siralmas példány vagyok: sehol semmi Lucaszéke, Santa Lucia kenyere, lussekatt, de még egy likas fakanál se, amin keresztül majd a karácsonyi éjféli misén megstírölhetném a lokális boszorkányokat. Sőt, hogy fokozzam, ma Bábkészítés órám volt, pedig december 13-án varrni szigorúan tilos, azzal ugyanis az ember lánya egész jövő évre tojástalanná teszi a tyúkokat. Aszongyák.
Hálistennek legalább az RK, aki hazajött végre,* vett lent a piacon búzafüvet.
* Ó. Asszem ezt sem mondtam. Több mint két hétig Bukarestben volt a kariőrjét építendő. Én meg közben itt taknyomba-nyálamba habarodva, két kurva macskával, 213 házidolgozattal és 192 zárthelyivel, hagyjuk is.