Olyan télikabátokat szedek elő mostanság az időjárási viszonyokra való tekintettel, amilyeneket már évek óta nem kellett, és müzliszeleteket pakolok a táskámba, hogy ne haljak éhen, ha a hófúvás leállítja a buszomat valahol a semmi közepén.
Lelkesedésem természetesen végtelen.
Rendkívüli mértékben elszomorít, hogy ebben a kuplerájban kizárólag engem érdekelnek Az Amnéziás Nyomozó Mandarin és A Matriarchátusban Élő Teatermesztők Legokosabb Lányának problémái. Ezek a böcik le se szarják.
Még nagyobb gond, hogy holnap már nyakamba kell szednem a világot, és bemenni a munkázóba. Hajh.
Vettem négy és fél kiló szakácskönyvet, pedig eddig is volt a házban egy-két mázsa.
Vízkereszt napja van, az olaszoknál Befana, aki mellesleg egy nagyon kedves boszi is, ő hozza az olasz gyerekeknek az ajándékokat. Nyilván ebből a megfontolásból öltöztem ráncosképű télanyókának, hogy eltalpaljak a csomagautomatához az én saját befanai ajándékaimért, amik egyidejűleg a mai Jóleső Január részei is lesznek, mert csak.
A jóleső januárhoz közeledvén megint sikerült szereznem a kedvenc illatgyertyáimból. Én ezeket addig fogom megvenni, amíg szembejönnek, úgyhogy mindig van a házban jó néhány darab.
Most pedig megolvasztom ezt itt, hehe.
Volt itt az elmúlt héten egy csomó hát-ma-meg-milyen-nap-van meg egy szilveszter a szokásos terüljasztalkámmal és a macskák asszisztenciájával, egyébként viszont nem tudom, mi történt, nagyrészt semmi. Mindegy is, holnap vissza kell kúsznom a vakáció előtti életembe, és higgyétek el, annyi kedvem sincs hozzá, mint a Nagytenyerű Fejenagynak a kukoricagölödinhez. Galéria!
A mai vacsorához a RK elővette a kimcsit, amit december második felében rakott össze, meg a csiliolajat, amit én gyártottam neki jóval korábban. Én ugyan nem eszem csípőset, de azért ez jólesik.
Nem lesz nekem könnyű dolgom ebben a januárban, piszkosul nem. Viszont a RK vett egy zacskó tarallit, amit én ma ki is bontottam, hogy tovább hízzak.
Gyűrűformája van, há’ nem?
Én még mindig nem tudom biztosra, éppen milyen nap van, hányadika, melyik évben, és miért, ez a kegyelmi állapot viszont sajnos már nem tart sokáig. A szakdolgozóim elkezdtek leveleket és szövegféléket küldözni. Nagyon fáj.
Oké, valójában kör. Sőt, a kör négyszögesítése. Desőt a négyszög körösítése, néhol háromszögekkel, vagy hogy a lófüttybe magyarázzam. Mindenesetre az újév tiszteletére Erik úgy rám döglött, mint a mesékben, úgyhogy muszáj volt beüzemelnem Tovét.
Még szokjuk egymást.
A babona szerint azt csinálom majd egész 2026-ban, amivel a január elsejét kezdtem, márpedig én azzal indítottam ezt az állítólagos új évet*, hogy megmostam a hajam, azmely akciót én szívből utálom.
Eh, volt már olyan január elsejém is, ami macskahányás feltakarításával indult.
* Csalás az egész, nincs is olyan, hogy új év. Pont úgy fest, mint a régi.
Azt hiszem, ez így az egész 2025-ös év kvintesszenciája lesz: szilveszter van, és végre kipihenhettem-forma magam az elmúlt héten, viszont ma reggel olyan ordenáré módon beállt nyakkal-lapockával ébredtem, hogy a RK már bekente érintett részeimet valami diclofenac-tartalmú krémmel, de annyit se ért, mint hótt lón a patkó.
Alas, we are still not amused.
Mindemellett is kellemes lealjasodást mindenkinek, aki ma arra vágyik. Nekünk még kinéz egy, a szokásosnál is lököttebb vacsora, ami kábé egyenlő arányban tartalmaz majd mediterrán, skandináv és magyar (ezen belül is főként erdélyi) előételeket. Plusz még ott lesz a szokásos tűzijáték a ház előtt, mikor a szoborparkban sistergős ménküveket eregetnek az égre, az út túlfelén pedig ötven ember éljenez. Hugó, Toszkána őrgrófja még nem látott ilyen bulit, érdeklődéssel várom, mi lesz a reakciója. Mondjuk lehet, hogy akkorra én már amúgy is aludni fogok, de majd a RK beszámol.
Még szilveszter előtt sikerült elvesztenem egy napot a 365-ből, de aztán visszaszereztem. Gyanúm szerint holnap én már kilenckor nyugovóra hajtom a fejem, cserébe valószínűleg ma éjjel fogok fent kuvikolni pizsiben, mert most éppen olyanom van, például egy órával ezelőtt porszívóztam és húztam friss ágyneműt a Bűnök Barlangjában.
Fene az én excentrikus életembe, mondok.
Még valamikor tavasszal szereztem egy állványra szerelhető ketyerét, amibe bele lehet csíptetni a mobiltelefont, ha az embernek önfotózni támadt kedve. Gondoltam, a mai is van épp elég jó alkalom arra, hogy kipróbáljam.
Azt hiszem, ma vasárnap van, de twixmas idején ezt se tudni istenigazából. Minden más mellé tegnap elmentünk megnézni a Művészetmalom Krasznahorkai-kiállítását, ahol is én úgy elbőgtem magam, mint a mesékben.
Én ma újravizionálós szabadnapot tartok pipikkel meg (pillanatnyilag éppen) a pingrongi csata problémáival. Chu Gui Hong már csúnyán megy lefelé a többször is emlegetett megszállottsági spirálon, ebből még nagy bajok lesznek.
Ezúttal mindent a RK főzött, én csak megterítettem, Hugó pedig asszisztált.
Nem ég a ház, csak rendetlen meg koszos, úgyhogy miért strapálnám magam háztartási sürgiforgival, ha szöszmötélni is lehet.
Amúgy a díszpárna-huzatokat is kimostam.
 | mák - Jóleső Január 2026/1 –… |
 | Vég Anett - Jóleső Január 2026/1 –… |
| Vég Anett - 13/123 – Mos |
| mák - Adventi dekkolás 2025/7… |
| Vég Anett - Adventi dekkolás 2025/7… |
Minden nap más - mindennap más 