Fényeim és színeim továbbra is vannak quantum satis, plusz van még egy macskám, aki igen cukin cukul, egy férjem, aki esetenként igen finomakat főz, a szombati piacról meg van majdnem három kiló csodafinom olasz mandarinom is, bizony. Ki kívánhat ennél többet. Jó, a férjjel is akadnak gondok, meg a cuki cica is felvert engem ma fél ötkor azzal, hogy holakajám, de ne legyünk telhetetlenek. Galéria!
Mint mondtam, ha már ki kellett bokáznom a pusztába, bementem az Ikeába is. Én egy eccerű néni vagyok, szeretem a Fiskbo képkereteket (ezúttal szürkészöld színben, újdonság!), az illatmécseseket (ez a frissen vágott fű illatú is újdonság!), na meg az árleszállított bambusztálcákat.
Még szerettem volna más dolgokat is, de azt a szabályt hoztam mára, hogy egy szatyornyi cuccnál húzom meg a határt, slussz.
Ezért nem szoktam én ebédelni, mert az összes vér lemegy az agyamból a gyomromba, stimmt? Ezúttal is ez történt, de azért mmmm, igen jólesett.
Igen, a hambi előtt és után is dolgozatokat javítottam. Én így szállok le a bicikliről, na.
(Ezeket a hívószavakat egyre szabadabban értelmezem, de ez van, ezt kell szeretni.)
Mivel Sisera hadai a múltkori alkalommal is azzal töltötték idejük nagy részét, hogy képeket másolgassanak, úgy gondoltam, meglepem őket egy ledes rajzalátéttel. Nekem van már egy, és nem használom ugyan gyakran, de igen szeretem. Annyira, hogy – szégyenkezve vallom be – nem akartam Sisera hadainak rendelkezésére bocsátani még akkor se, amikor átnyújtottam nekik egy csomó igen jó minőségű filctollat-ceruzát meg egy egészen igazi akvarelltömböt is a kreatív mocskolásaikhoz. (Nagyrészt visszakaptam mindent, bár a ceruzahegyező kezelésében valami egészen izgalmas dolgot produkáltak. Még sose láttam olyat, hogy nyilvánvalóan a hegyezőt használja valaki, de a végeredmény mégis arra hasonlítson, mintha bicskával faragták volna meg nyomorultat. Bicska nem volt náluk, azt tudom.)
Na szóval vettem nekik saját ledes alátétet, hej.
Igen, a Flying Tigerből van, és le volt értékelve cefetül, de a gesztust tessék nézni. Én mindenesetre igen jólesően érzem magam tőle.
A RK egy cukibogyó. Amíg én a kies Strigoniumban múlattam a szárnyas időt, és nyomtattam végtelen sok dolgozatot kifele, addig ő feldúlta palotánk termeit, hogy megtalálja nekem az előjegyzési naptáramat.
Megtalálta.
Most már a mini tűzőgépemet is megtalálhatná valaki (nem Bélát, hanem a papírokat tűzögető Bélukát), mert arról is pontosan tudtam, hol hányódik, amíg rendet nem raktam.
Mások ilyenkorra lebontják a fényfüzéreket, én felrakok újabb hármat is a Bűnök Barlangjában, hadd világítson nekem meg a plüssöknek.
(Igen stílusos szobadísz lenne ennek a középen egy Mackó nevű is, de amióta a RK itthon van, vajmi ritkán látom a barlangomban.)
A szép Itáliában máma tartják Befana napját, aki egy boszi, és ajándékokat hoz a gyerekeknek. Gondolom, nem egészen így fest:
de ideje volt felrakni a pufámra ezt,
és hát miért van nekem blogom, ha nem azért, hogy lehetőleg minél nagyobb közönség előtt csináljak hülyét magamból.
Inkább “tityeg-totyog” volt az, de végül elintéztem a banki hülyeségeket, és ha már úgyis lent jártam a városban, vettem Mackónak szárazpapit, aztán hazafelé jövet átvonultam a főtéren is.
Még mindig vannak a macskakövek között kicsike konfettik a szilveszteréjszakáról, látjátok?
Tegnap már azt hittem, kifelé jövök ebből a göthből, még körmöt is lakkoztam* két és fél hét szünet után, de neeeem, ma reggel egy ponton annyira köhögtem, hogy el kellett rohannom hányni.
Úgyhogy most ez van, félelem és reszketés Las Vegasban kakukkfűtea és köhögés a futonon.
Hujh de nem lesz könnyű összekanalaznom ebből egy Jóleső Január epizódot.
* “Rose althéa” az Yves Rocher-tól. Az egyik december eleji megrendeléshez csapták hozzá ajándékként, úgyhogy most már muszáj volt kipróbálni. Ugye?
A bogyós gyümölcsökkel úgy vagyok, mint Gombóc Artúr a csokoládéval, mármint hogy mindenféle bogyós gyümölcsöt szeretek és mindenféle formában. (Az egyetlen kivétel az egres. Azzal kapcsolatban a “meh” álláspontján vagyok.)
Nem csoda, hogy ilyenkor télen, ha csak tehetem, ilyen illatmécseseket használok. Amióta pedig egy Pepco települt alig egy kilométerre tőlünk a nagybót mellé – nos, el tudjátok képzelni, főként miért járok oda.
Sajnos a Pepco olyan, hogy az ember nemigen ússza meg annyival, ide nekem egy harmincas csomag illatmécsest. Meg én se vagyok olyan, sajnos.
Nincs nekem ezzel a projekttel valami nagy szerencsém, az eddigi két alkalom közül az első (2022-ben) jól ketyegett, de nem volt eléggé véletlenszerű, a 2023-ast meg teljesen elmosta az, hogy január közepétől leginkább Poci daganata foglalkoztatott, minden más ment a levesbe. A 2024-est meg, legyünk realisták, egyszerűen nem volt értelme megtartani, mert Firenzében voltam, ami kissé keresztülhúzta a terveket. (Például nem volt nálam az AkH11.) Egyúttal meg, khm, némiképp okafogyottá tette a projektet, aminek az a célja, hogy találjunk minden napra valami élvezeteset a januárban is. (Firenzében voltam, bakker! aki ennél nagyobb luxusra vágyik januárban, azt én nem tudom megérteni.)
Mivel a remény hal meg utoljára, 2025-ben is nekiugrom, úgyhogy ez lesz a harmadik. A szavak kiválasztásához ezúttal is a véletlenszerű oldalakat használtam dobókockával (lásd a módszert itt), viszont ezúttal könnyítettem annyit a dolgomon, hogy mindegyik oldalról csak egyetlen szót írtam fel a listámba, ami éppen megszólított.
A listán szereplő szavak sorrendje sem kötött, a lényeg, hogy elfogyjon a végére mind a harmincegy.
Nédda, ez lesz, ha el nem… ha el nem.
Ezt csak emlékeztetőül, hogy idén is. Sokkal többért és sokkal több utánjárással, de most már ráfüggtünk, úgyhogy innentől ez lesz.
Tegnap majdnem pontosan akkor fotóztam le a Napot, amikor éppen fordult (mint megtudtam, ez 10:19-kor történt – a fotó kicsikét korábban készült a Duna-parton). Ezen a héten sok-sok semmittevés volt, kószálások a városban, mediterrán csirkeshawarma meg finn lazacleves, lusta macska meg még lustább háziasszony, némi kézimunka, valamelyes adventi dekkolás és sok-sok szöszmöte. Horribile dictu, még dubaji csokit is vettünk, mert ha már itt ez a bolondvonat, kivételesen hadd szálljunk fel rá. Galéria!
Még mindig nem vagyok teljesen jól, valószínűleg nem is fogom kiheverni sose ezt az őszi félévet, de azért igyekszem. Úgyhogy most visszafekszem szundikálni egy kicsit, mielőtt nekilátok sütisütni.
Merthogy lementünk a piacra.
És hoztunk búzafüvet.
Azt a pillanatot sajnos nem kaptam el, amikor mindkét mellső lábát feltámasztotta a pult szélére (nem szokta), és roppant lelkesedéssel követelte, hogy ezt most neki azonnal, mingyá, most.
Azt viszont, amikor csámcsogva rávetette magát, na azt fotózhattam kedvemre, negyedórán át.
Ez annyira jó, hogy ide kívánkozik a sorozatba. (A fotót Visegrádon lőttem.)
Végre megjött a csomag. Ez volt benne:
Enyimé. Szerintem ez is az adventi dekkolás része, és úgysem tudtok meggyőzni az ellenkezőjéről.
Már megint kölcsöntollakat fogok elkunyizni, én ugyanis a mai délutánt végigaludtam. Mondhatnánk, hogy nyilván ezek szerint erre volt a legnagyobb szükségem, de ezt most igen nehéz elhinni, mivel mindenem fáj. Az alvástól.
A város és annak boltjai viszont továbbra is igen pofásan teljesítenek helyettem, igazán nincs ok panaszra.
És amíg én aludtam, a RK kitakarította a kamrát, mert ő valójában rendes srác, csak ne menne annyit világgá.
Rohadt lassan haladok ugyan, de mégiscsak haladok, a jebezeusát neki. Végre egy kis szezonális ágyneműcsere, piszkosul rám fért már.
 | mák - Jóleső Január 2026/1 –… |
 | Vég Anett - Jóleső Január 2026/1 –… |
| Vég Anett - 13/123 – Mos |
| mák - Adventi dekkolás 2025/7… |
| Vég Anett - Adventi dekkolás 2025/7… |
Minden nap más - mindennap más 