Az idei adventi dekkolással nyilvánvaló, hogy nem fogok dicsekedni jövőre meg még azután se, de ma is sikerült legalább annyit összehoznom, hogy áthúztam az ágyneműt, és installáltam egy újabb adag tündefényt a Bűnök Barlangjában, mintha eddig nem lett volna elég.
Fiat lux!
Igen, éppen jegyzetelek. Igen, éppen a bambuszligetben karddal röpködős kínai sorozatokat. Az esszéista a pokolban is esszéista.
Ma egy rövid kirándulást leszámítva (a trafikba mentem, nem tovább) megint egész nap itthon lébecolok, ezúttal ráadásul egy földig érő klepetyusban, amit a Sellpy nevű bűnbarlangból szereztem, és mivel nem tudtam előre felpróbálni, nem tudtam róla azt sem, hogy húsz centivel magasabb nőkre volt kitalálva.
Innentől többféle lehetőségem van a jövőre nézve: vagy felhajtom, vagy elajándékozom, vagy pedig csak vigyázok magamra, hogy ne essek pofára benne, amint éppen újabb adag ágyneműt passzírozok a mosógépbe. Az elmúlt időszakban rengeteg olyan wuxia-sorozatot néztem, amelyekben ehhez hasonlatos hosszúságú ruhadarabokban nemhogy probléma nélkül jártak, de kardoztak és rugódoztak is bennük, szóval remélhetőleg én is eljutok benne baleset nélkül a mosókonyháig meg vissza.
A wuxia-sorozatokról amúgy valószínűleg írni is fogok közelebbről, mert nálam mindenből esszé lesz vagy párnahuzat, és ezekből a párnahuzat kicsikét nehezen menne. Bár, ha meggondolom…
Ma este Onomário barátnőmhöz voltam hivatalos, egy adott ponton meg így festett az asztal:
Lementünk a faluba, oszt vettem ajiba a RK-nak egy könyvet.
A macskás tányért nem most vettem, az már itthon volt.
Siralmas példány vagyok: sehol semmi Lucaszéke, Santa Lucia kenyere, lussekatt, de még egy likas fakanál se, amin keresztül majd a karácsonyi éjféli misén megstírölhetném a lokális boszorkányokat. Sőt, hogy fokozzam, ma Bábkészítés órám volt, pedig december 13-án varrni szigorúan tilos, azzal ugyanis az ember lánya egész jövő évre tojástalanná teszi a tyúkokat. Aszongyák.
Hálistennek legalább az RK, aki hazajött végre,* vett lent a piacon búzafüvet.
* Ó. Asszem ezt sem mondtam. Több mint két hétig Bukarestben volt a kariőrjét építendő. Én meg közben itt taknyomba-nyálamba habarodva, két kurva macskával, 213 házidolgozattal és 192 zárthelyivel, hagyjuk is.
Azt hiszem, itt már többször is említettem, hogy citrusillatokkal engem meg lehet venni kilóra.
Azt hiszem, most lesz alkalmatos azt mondanom, hogy vaffanculo, heti minimum négyszer vonulok el a Gatto Rosso előtt, igazán bemehetnék néha. Ezúttal csak panettonééért mentem be, de szerintem a jövő félévig még beülök pizzázni is, porca miseria.
Vegyük úgy, hogy máma a sápatag napfény dolgozott helyettem dekkolásügyileg, merthogy nekem igazából nem volt időm semmire a dolgozatjavításon meg a jegybeíráson túl. Ja, mdg leveleztem azokkal, akiknek nem sikerült feltölteni a dolgozatot a Neptunba és/vagy nekem letöltenem belőle.
A maival együtt még négy napot tanítok, de egyre setétebbek a kilátásaim. Az ablakon túl is.
Buda, kutyavásár, 40%-os leértékelés. Ne szokjatok hozzá, még akciósan se fogok ilyen drága illatgyertyákat venni a közeljövőben.
Valahogy mintha a dolgozatok száma csak nőne, holott csökkenniük kéne. Ez az utolsó hét egy gyilkos, no.
Já, ez itt töredéke a lakásban lődörgő fényfüzéreknek. Lesz ez még így se!
A dzsuva természetesen maradt. Istenkém, ezt a szegény Eriket talán szeptember elején használtam utoljára.
Nem mondom, hogy ez lesz az év legrosszabb hete, de valószínűleg ez lesz a leghosszabb, amilyen nyögvenyelősen vonszolom magam rajta keresztül, hódfarokként hurcolva magam után az összes feladatomat, amik közül egyikhez sincs semmi de semmi kedvem.
Egen, tudom, arra balra mehetek a pixába el a luxy életemmel meg az új Gudrun Sjödén gyapjúkardigányommal egyetemben.
Vannak hetek, amikor a fotóimból válogatni maga a bőség zavara, aztán vannak olyanok, amikor alig tudok összekaparni egy maréknyit a fiók aljáról. Most az utóbbi van.
Mint ezt már a korábbiakból is tudjátok, az ilyesmit nem szoktam elaprózni.
Azt már elég régen megállapítottam, olyan nincs, hogy az embernek pénze és ideje is legyen – vagy pénzem van, vagy időm, vagy pedig egyik se. Na hát most éppen olyan stádiumban vagyok, amikor egyáltalán nincs időm, így már egy hónapja lefoglaltam Líviánál, a fodrászomnál egy időpontot dec. 15-re, majd a múlt héten dérrel-dúrral megrendeltem az internetekből hat doboz pipirost. Ma jött meg.
Igen, ez azt is jelenti, hogy ezúttal pénzem van idő helyett. Nem annyi, amennyire nincs időm, de azért épp elég. Úgyhogy sajnos a továbbiakban is rút szibarita váz leszek, és adventi dekkolás címén mindenféle dolgokat fogok venni, főként internetekbe.
Nyugi, azért lesz majd némi Patyomkin-program is. Meg előbb-utóbb süti.
 | mák - Jóleső Január 2026/1 –… |
 | Vég Anett - Jóleső Január 2026/1 –… |
| Vég Anett - 13/123 – Mos |
| mák - Adventi dekkolás 2025/7… |
| Vég Anett - Adventi dekkolás 2025/7… |
Minden nap más - mindennap más 