Nagyon remélem, hogy az időjárás-jelentés igazat mondott, és tényleg 23 fok lesz ma Esztergomban. Egy nagy sálat azért viszek még.
ajándék kategória bejegyzései
12/37 – 49
Ez a kép pár hét híján harmincegy éve készült egy éjszakai vonaton, kevéssel azután, hogy a tizennyolcadik születésnapomon kaptam egy egészen pofás kis idegösszeomlást a Louvre-ban, de senki sem volt mellettem, aki bármiben segíthetett volna, vagy aki egyáltalán észrevegye, úgyhogy kihordtam lábon, mint annyi minden mást is.
Azóta majdnem mindegyik születésnapomon elmondom, hogy legalább nem a tizennyolcadik, az rettenetes volt. Ezen a negyvenkilencediken is fenntartom, hogy örülök annak, nem vagyok már tizennyolc, de azért ezúttal azt is hozzáteszem, hogy az legalább a Louvre-ban volt.
12/36 – Ung és Berek
Én ugyan megjövendöltem, hogy amikor hazaérek, el fogok dőlni, mint egy zsák, de arra még én sem számítottam, hogy ez konkrétan azt jelenti majd, éjjel fél egykor riadok fel arra: még mindig a kanapén vagyok, ahová pár percre ültem le erőt gyűjteni, mielőtt felkúszom az emeletre.
Hej de szép hét volt ez is. Bejártam ungot-berket és négy óvodát, megtartottam két különböző városban összesen harmincszor negyvenöt perc tancsitancsit, a köztes időkben pedig itthon poshadtam Csülök úrral, aki egyre kevésbé érti ezt az egészet. Ja, és azt még nem is mondtam, hogy csütörtökön értekezletem is volt. A Teamsen. Este nyolctól.
Mi lesz még itt, édesjóistenem. Galéria!
12/29 – Morzsák
Csak a szokásos: rohangálás három város között, színek meg lábaksz minden mennyiségben, és itt-ott kicsike örömök, amiket most már úgy gyűjtögetek össze, mint Jancsi és Juliska a morzsákat az úton, hátha valahogy haza tudnék találni, vagy legalább egy kis nyugalomba bele. Egy pizzavacsora a Gatto Rossóban, hajnali és napnyugtai fények a Bűnök Barlangjában, két zacskó Tre Marie süti. Nem sok, de nem is kevés.
12/26 – Foltok
Most már minden napom azzal telik, hogy reggel elrohanok, tancsitancsi, este hazaérek, táplálom a macskát, aztán elzuhanok, reggel pedig, sokszoros éjszakai felkuvikolások után, összevakarom magam romjaimból, és kezdem elölről az egészet.
A mellékelt ábra foltokban színeket is tartalmaz. Ismerkedjetek össze az új hátizsákommal, amit azért vettem, hogy legalább a gerincem ne ferdüljön tovább elfele.
Ha kimegyek a házból, már a hátamon lesz, most csak nektek illusztráltam, hogy cekkerként is hurcolhatnám, ha olyanom lenne.
12/25 – Rózsamutogatóba
Mivel négy negyvenötkor keltem, éjjel háromszor ébredtem fel csak úgy spontán, egyszer pedig azért, mert a szőrös terrorista átgyalogolt a hajamon (akkortájt lehetett negyed öt, szerinte reggeliidő), nézzétek el, hogy inkább anyósom rózsáit mutogatom, a saját nyúzott korpuszom helyett.
Különben is, mire eszembe jutott, hogy fotózkodni kéne, már itt voltam nyafogóruhában.
Szaporulat a… 12/1 – Sok szép színes himmihummi
Agyi és másegyéb kimerültségeimre való tekintettel elmentem két órát sétálni kisfalumban, aztán hazajöttem ezekkel itt.
Ezt én most úgy fogom hívni, hogy “helyi üzletek és női művészek támogatása”. Dixit.
12/20 – Kapcsoló
Délelőtt értekezlet, délután tancsitancsi, és ez már innentől ilyenformán menyen in aeternum, hogy rogyna ránk az ég.
A ma reggel is rendkívül jellemző módon alakult: gatyába ráztam magam, hogy beérjek Budapestre a 10 órától kezdődő értekezletre, aztán amikor lecsekkoltam a biztonság kedvéért, melyik terembe kell mennem, akkor realizáltam, hogy nem 10-től kezdődik ez az izé, hanem 11-től. Azért mondom, hogy jellemző módon, mert van valahol bennem egy elromlott kapcsoló, ami miatt ha eltévesztek egy efféle időpontot, sose későbbre, hanem korábbra tévesztem el.
Hát akkor a megspórolt időt azzal fogom tölteni, hogy további pépétéket gyártok a holnapi óráimra.
12/15 – Derűs
Olyan hetem volt, de olyan, hogy azt ezekből a képekből el sem lehet képzelni. Szerintem ez már afféle trend lesz ebben a tizenkettedik évben, hogy a hetem egy rohangálós-pánikolós melókupac, a vasárnapi galériám meg napfényes és derűs.
Oké, azért itt-ott látszik a rohanás, másutt meg a romok.
Intermezzó – Zenea zélet, 2024
Csak a szokásos “első nap tanítóba menet hallgassuk meg, mit dob elénk shuffle-ben a zenegépecke, az első három nóta fogja meghatározni az idei évet”. Nos, ez még pénteken történt (az volt az első napom tanítóba menet), de ezúttal is jól megkaptam, no.
Intermezzó – Selmecbánya
Múlt szombaton végül a Börzsöny helyett Selmecbánya mellett döntöttünk, ahol jártunk ugyan már vagy tíz éve (ősz volt és rohadt rossz időjárás, annyit mondhatok), de én nem hiszek a “Rómát látni és meghalni” hozzáállásban, a legjobb helyekre is vissza lehet menni, még ha évtizedes késéssel is. (2033, Firenze, jövök. Hehe.)
Selmecbánya továbbra is csodálatos. Ezúttal eldöntöttük, hogy tíz évnél hamarabb megyünk vissza bele. Minél hamarabb. Ez persze a mi életünkkel azt jelenti, hogy jövő július előtt semmiképp, de akkor is, na, vissza fogunk menni.
És megnézzük a bányászmúzeumot is, meg eszünk olyan éttermekben, amiket úgy hívnak, hogy Monarchia meg Hubertus, és még sokkal többet fogunk mászkálni benne, mert ezúttal nem nagyon fért bele több, mint másfél óra caplatás meg egy Kofola.
11/357 – Négyszögletű
Ma reggel is elrohantam alkalmassági vizsgát tartani, és csak most jutottam oda, hogy bejegyzést írjak. Az a gyanúm, ez a jövőben gyakrabban fog ilyenformán történni, mint szeretném, de hát ilyen ez a popszakma. Vagy esetleg nekem sikerült egy ilyen zenekart kifognom, az is lehetséges.
Már most is annyi mindennel kell zsonglőrködnöm egyidejűleg, hogy reggel elfelejtettem bedugni a táskámba Gombóc Artúrt, akit olvastatni szoktam a felvételizőkkel, haddlám, nincs-e nekik sunyiban diszlexiájuk. Sebaj – mondtam optimistán -, az utam a Corvin Negyed nevű fogyasztási templom mellett visz el, biztos lesz ott könyvesbolt.
Hát volni volt, csak éppen zárva, pedig ekkor már negyed tíz volt, én meg ott a Ferencváros közepibe’, útban az ITK felé, ahol garantáltan nem találok egy fia gyerekkönyvet se. (Bezzeg “otthon”, Esztergomban! Csak győzzek válogatni!) No de sebaj, van nekem találékonyság dögivel (mellesleg megjegyzem, ez fog engem sírba vinni, hogy valahogyan mindent megoldok). Úgyhogy kérem én bementem egy Lidlibe, mert azt gondoltam, hogy mindjárt kezdődik a tanév, talán lesz nekik gyerekkönyvük is (és remélhetőleg nem csak Bari meg a barátai, dögvész azokra a rühös kis szerzetekre). Nem mondom, hogy nem kellett válogatnom a készletben, de végül rátaláltam egy A Négyszögletű Kerek Erdőre. Oszt megvettem. Itthon még úgyse volt belőle.
Most megírok még néhány csuhaj kis munkahelyi levelet, majd megmelegítem a tegnapról maradt rákcurryt, mármint ha engedik. Mert most meg egyesek rám ültek.
Hja, neki könnyű, ő már vacsorázott.
Intermezzó – A hervartovi fatemplom
Még a BMB idején, amikor Bártfára ruccantunk el, az út mellett jelezték, hogy egy kiske betérőnyire ott van Hervartov, abban pedig egy UNESCO világörökségi fatemplom. Úgyhogy Bártfáról visszafelé jövet be is tértünk.
Hervartov pöttöm falucska, sose volt nagyobb, sose is lesz valószínűleg (kíváncsiságból meg is néztem, mekkora volt itt a népesség népszámlálásokkor – nos, 1910-ben 376-an lakták, 2011-ben meg 497-en), viszont van benne egy Assisi Szent Ferencnek szentelt templom, 1593-ban építették tiszafából. Most így néz ki kívülről:
Van körülötte a csomó dédai kékre festett kisház is, amitől az egésznek afféle skanzenjellege lesz, aww. A templom ajtaján van egy felirat, hogy délelőttönként el lehet kérni a kulcsot a panzióból, de mivel délután volt, mi arra gondoltunk, hogy simán csak körbejárjuk. Ekkor jelent meg két tinilányka a panzió irányából a kulccsal, hogy meg akarjuk-e nézni a templomot. Naná hogy, leperkáltuk a fejenkénti néhány eurót (azt hiszem, 2 vagy 3 volt), és nagy tisztelettel bementünk.
Kedveseim, ha véletlenül arrafelé bóklásznátok, ne hagyjátok ki, igazán megéri azt a kiske betérőt egy zsákfaluba. Nédda.
11/353 – Kecsegtet
Olyan kemény hét volt ez, mint Tarzan sarka, és a jövő sem kecsegtet semmi kellemesebbel, de azért hadd mutatom nektek a derűsebbik oldalát.
11/352 – Natura
Itt állok a Natura Hill erkélyén, be vagyok kenve mindenféle kemikáliával, olyan cipő van rajtam, amivel (majdnem) minden terepakadályt hajlandó vagyok megtámadni, és a RK éppen azon morfondírozik, a Börzsöny vagy Selmecbánya.
Titeket persze inkább a környezet érdekelne, mi? Nos, ilyen:
Ezek még az érkezésünkkor készült fotók, de lesz még több is, az tuti.
11/349 – Cifra nyomorúság
Egy kép ezúttal is többet mond száz szónál.
Van nekem befüggönyzött szobám és légkevergető szerkentyűm és lehetőségem arra, hogy ne a kertet kapáljam, de még arra is, hogy hétköznap délben a lábkörmeimet festegessem, és van hitelkártyám és Fapipám internettel meg több kiló fonalam meg még mi nem. Ez mind nem segít azon, hogy nyafogni tudnék, annyira nyomorultul vagyok ebben a melegben, amikor teljesen használhatatlannak és butának érzem magam.
11/345 – Linearitás
A “Bor, mámor, Bénye” még mindig jó. Nagyon.
A képeim nyilván összevissza vannak, de egy borfesztiválban linearitást keresni amúgy is teljesen értelmetlen.
Intermezzó – Bártfa
A BMB alatt most már tradicionálisan tartunk egy turistákodó napot – voltunk már Sátoraljaújhelyen, Eperjesen, Kassán, a Megyer-hegyi tengerszemnél, csak győzzük számolni. Ezúttal kissé távolabbra merészkedtünk, és megnéztük Bártfa híres főterét.
Nagyon ajánlom, látni fogjátok, miért.
11/344 – Mirabella Pompadour
Alias Mirci. Nem a mienk, nyugi.
Hogy a BMB-ből is mutogassak képeket, tessék, ilyen volt a csütörtök este:
