Már olvad is. De azért szép.
ajándék kategória bejegyzései
13/129 – Tea
Rendkívüli mértékben elszomorít, hogy ebben a kuplerájban kizárólag engem érdekelnek Az Amnéziás Nyomozó Mandarin és A Matriarchátusban Élő Teatermesztők Legokosabb Lányának problémái. Ezek a böcik le se szarják.
Még nagyobb gond, hogy holnap már nyakamba kell szednem a világot, és bemenni a munkázóba. Hajh.
Jóleső Január 2026/6 – öntet
Vettem négy és fél kiló szakácskönyvet, pedig eddig is volt a házban egy-két mázsa.
13/128 – Befana
Vízkereszt napja van, az olaszoknál Befana, aki mellesleg egy nagyon kedves boszi is, ő hozza az olasz gyerekeknek az ajándékokat. Nyilván ebből a megfontolásból öltöztem ráncosképű télanyókának, hogy eltalpaljak a csomagautomatához az én saját befanai ajándékaimért, amik egyidejűleg a mai Jóleső Január részei is lesznek, mert csak.
Jóleső Január 2026/5 – olvaszt
A jóleső januárhoz közeledvén megint sikerült szereznem a kedvenc illatgyertyáimból. Én ezeket addig fogom megvenni, amíg szembejönnek, úgyhogy mindig van a házban jó néhány darab.
Most pedig megolvasztom ezt itt, hehe.
Jóleső Január 2026/4 – ágas-bogas
Olyan szép idő volt ma, én meg olyannyira bús voltam, hogy kimentem sétálni. Végül is, a bolondok városában élek, itt mindig van látnivaló.
Jóleső Január 2026/2 – gyűrű
Nem lesz nekem könnyű dolgom ebben a januárban, piszkosul nem. Viszont a RK vett egy zacskó tarallit, amit én ma ki is bontottam, hogy tovább hízzak.
Gyűrűformája van, há’ nem?
13/121 – Vesztes
Még szilveszter előtt sikerült elvesztenem egy napot a 365-ből, de aztán visszaszereztem. Gyanúm szerint holnap én már kilenckor nyugovóra hajtom a fejem, cserébe valószínűleg ma éjjel fogok fent kuvikolni pizsiben, mert most éppen olyanom van, például egy órával ezelőtt porszívóztam és húztam friss ágyneműt a Bűnök Barlangjában.
Fene az én excentrikus életembe, mondok.
Még valamikor tavasszal szereztem egy állványra szerelhető ketyerét, amibe bele lehet csíptetni a mobiltelefont, ha az embernek önfotózni támadt kedve. Gondoltam, a mai is van épp elég jó alkalom arra, hogy kipróbáljam.
13/119 – Tangó
Azt hiszem, ma vasárnap van, de twixmas idején ezt se tudni istenigazából. Minden más mellé tegnap elmentünk megnézni a Művészetmalom Krasznahorkai-kiállítását, ahol is én úgy elbőgtem magam, mint a mesékben.
Intermezzó – Bunyó a bambuszligetben 1. – Intró
(A cím természetesen a Bunyó karácsonyig ihletésére született. Ne üssetek meg, szemüveges vagyok.)
Már jó ideje többé-kevésbé stabil tradícióm, hogy mihelyt beüt a szezonjuk, a Hallmark karácsonyi szerelmesfilmjeit fogyasztom agypucolási céllal. Az idei év annál sokkal strapásabb volt, hogy beérjem ennyivel, ezt az agyat le nem pucolta volna még átmenetileg se semmilyen másfél órás akármicske, amiben a nagyvárosba szakadt menedzserkislány hazamegy a fatornyos falujába karácsonyra, aztán beleszeret a fenyőfarm kissé faragatlan, ámde melegszívű tulajdonosába, aki amúgy a Télapó unokaöccse. Vagy mi. Ismeritek ezeket a sztorikat, nem?
Idén ez nem lett volna elég. Olyasmire volt szükségem, ami arra az időre, amíg nézem, tényleg leköt, nem pedig vizuális rágógumira csereszabatos történetekkel meg érdektelen szereplőkkel. Azt ne kérdezzétek, hogyan kötöttem ki végül a kard-és-szerelem kínai sorozatoknál, mert tényleg strapás volt ez az év, én is csak akkor vettem észre, mi van, amikor már ott álltam bennük kötésig, és kitalált birodalmak koronahercegei bontottak le karddal egy komplett várost, miközben a szívszerelmük éppen egy ellenséges hadvezér nyakát vágta el táncoslánynak maszkírozva, tizenöt réteg fátyolban. Mindenesetre, mint Salinger Zooey-ja mondja, “mi vagyunk a Tetovált Hölgy, és addig nem nyugszunk, amíg nem lesz mindenki más is ugyancsak tetovált”, hát miért ne próbálnék másokat is megfertőzni ezzel a dilinyóval. Plusz még vissza kell nyernem az írási modzsómat is, mert már jó ideje szinte kizárólag munkahelyi levelekbe folyatom bele írói vénámat, és ez szintén tarthatatlan.
Hát ezért van az, hogy a következő néhány napban, amíg minden normális ember bejglikómában fetreng, majd a twixmast próbálja megtölteni értelemmel, én többrészes bejegyzéskupacokat gyártok nektek. Azért nektek, mert ennek ki kell jönnie valahol, de amiket írok, nagyrészt organikusan fognak kizuhogni, vajmi kevés utólagos kenceficével, és recepcióesztétikai szempontból is csak a naiv néző attitűdjébe tudok belehelyezkedni. Ez az egész kínai románc/fantasy/wuxia/xianxia világ egy rohadt mély ürgelyuk, amihez sem kulturális, sem történelmi, sem nyelvi ismeretem nincs elegendő, nem is tudom záros határidőn belül beszerezni. Szóval leginkább úgy nézzetek erre a pár napra itt, az lesz a program, hogy összevissza motyogok, és közben tippeket adok, miket nézzetek, ha nektek sem elég már a “menedzserkislány hazamegy a fatornyos falujába karácsonyra” filmek egymásutánja.
Azt hiszem, ennél részletesebben nem tudtam volna elmondani, hogy mindenki csak saját felelősségére fogyassza, amit a következő napokban írok. Öveket becsatolni, indulunk.
Adventi dekkolás 2025/24 – Bőved-este
Ezúttal mindent a RK főzött, én csak megterítettem, Hugó pedig asszisztált.
13/115 – Dekorelem
Hajat mostam-robbantottam, aztán kicsíptem magam, mint Szaros Pista Krisztus nevenapján többé-kevésbé ember elé való hacukába cibáltam magam, a folytatásban pedig még felhajigálok ide-oda néhány további fényfüzért meg más dekorelemet.
A lakás továbbra is fut, én meg hagyom neki, hadd fusson. A Megváltó ugyan istállóban született, nem disznóólban, de kicsire nem adunk.
Adventi dekkolás 2025/23 – Ráérős
Nem ég a ház, csak rendetlen meg koszos, úgyhogy miért strapálnám magam háztartási sürgiforgival, ha szöszmötélni is lehet.
Amúgy a díszpárna-huzatokat is kimostam.
13/113 – Csomag
Miközben tömegek idegeskednek, hogy megérkezik-e még az utolsó megrendelt csomag a karácsonyfa alá, természetesen én vagyok az, aki értesítő esemest kapott máma egy olyan szállítmányról, ami bőven ráért volna januárban is, mivel a fogyóban lévő arckrémemet és más efféléket akartam pótolni.
Na persze elmentem értük, hadd ürüljön minél gyorsabban az ótómata.
13/112 – Dobogó
Advent van vajmi – angyalok szárnyalnak, sütemények készülnek, bevásárlás van meg szöszmöte, és persze macskák, mert nélkülük egy teve sem hullhatsz porba. Hó ugyan nincs egy szál se, de a dobogókői úton a nyeregben még láttunk szerdán valami olyat, ami arra hasonlított.
Adventi dekkolás 2025/20 – Bőrönd
A helyzet bizonyos értelemben sokkal, de sokkal rosszabb, mint azt hinnénk. Ebben a bőröndben a még bontatlan dekkolókellékek laknak.
Egy részüket még Firenzében vettem.
Adventi dekkolás 2025/19 – Lux
Az idei adventi dekkolással nyilvánvaló, hogy nem fogok dicsekedni jövőre meg még azután se, de ma is sikerült legalább annyit összehoznom, hogy áthúztam az ágyneműt, és installáltam egy újabb adag tündefényt a Bűnök Barlangjában, mintha eddig nem lett volna elég.
Fiat lux!
Igen, éppen jegyzetelek. Igen, éppen a bambuszligetben karddal röpködős kínai sorozatokat. Az esszéista a pokolban is esszéista.
13/110 – Földig
Ma egy rövid kirándulást leszámítva (a trafikba mentem, nem tovább) megint egész nap itthon lébecolok, ezúttal ráadásul egy földig érő klepetyusban, amit a Sellpy nevű bűnbarlangból szereztem, és mivel nem tudtam előre felpróbálni, nem tudtam róla azt sem, hogy húsz centivel magasabb nőkre volt kitalálva.
Innentől többféle lehetőségem van a jövőre nézve: vagy felhajtom, vagy elajándékozom, vagy pedig csak vigyázok magamra, hogy ne essek pofára benne, amint éppen újabb adag ágyneműt passzírozok a mosógépbe. Az elmúlt időszakban rengeteg olyan wuxia-sorozatot néztem, amelyekben ehhez hasonlatos hosszúságú ruhadarabokban nemhogy probléma nélkül jártak, de kardoztak és rugódoztak is bennük, szóval remélhetőleg én is eljutok benne baleset nélkül a mosókonyháig meg vissza.
A wuxia-sorozatokról amúgy valószínűleg írni is fogok közelebbről, mert nálam mindenből esszé lesz vagy párnahuzat, és ezekből a párnahuzat kicsikét nehezen menne. Bár, ha meggondolom…
Adventi dekkolás 2025/17 – Milflőr
Ma este Onomário barátnőmhöz voltam hivatalos, egy adott ponton meg így festett az asztal:
Minden nap más - mindennap más 